Január 15.
Jézus tanításának alapgondolata; a közvetlen párbeszéd helyreállítása az
ember — isten fia — és a teremtő isten között.
1
Azt kérdezitek, hogy mi a leglényegesebb Jézus jellemében?
Azt felelem, hogy az emberi szellem nagyságába vetett hite[1]. Ő látta az emberekben
Isten tükörképét, tükröződését, és ezért szerette az embert, bárki is légyen,
bármilyenek legyenek az életfeltételei, természete. Jézus az emberekre olyan,
az anyagi burkon áthatoló tekintettel, látásmóddal nézett, melyben a test
eltűnt. Ő megszemlélte a gazdag öltözetein, és a szegény rongyain keresztül az
ember belsejét; és ott a tudatlanság sötétségét, a bűn foltjait. Ő megtalálta az erő, és a tökéletesség csíráit,
melyek képesek a szellem, és a halhatatlan természet folyamatos fejlesztésére.
A legmélyebbre süllyedt, züllött emberben is látta a lényeget, amely képes a
fény angyalává változtatni. Sőt mi több: tisztában volt azzal, hogy őbenne
válójában nincs semmi olyan, amit ne érhetne el minden ember. Channing.
2
A nép számára ugyanúgy,
mint az egyén számára az előítélettől
való megszabadulás nem csökkenti az erkölcsi akadályokat, csak a durvább
életvezetést behelyettesíti az emelkedettebbel. Sok szegény lélek ebben a
cserében elveszíti saját támaszát. De ebben nincs semmi rossz, vagy veszélyes.
Ez csak fejlődés. A gyermeknek is meg kell tanulnia egyedül járnia. Először az
az ember, aki elveszítette megszokott babonáját, elveszettnek, otthontalannak
érzi magát. De ez a külső támasz elvonás kényszeríti őt önmagába, és pont ezzel
erősíti meg őt. Ő megtapasztalja isten
közvetlenségét; nem könyvből olvas, hanem saját lelkéből a tanítás értelmét,
és az ő kis szentélye kitágul egészen az égi boltozat hatalmas templomáig. Emerson
3
Isten megismerése történhet vagy az értelem, vagy a szellem
/a lélek/ által a bizalomra /a szív-lélekre/ támaszkodva. Az értelmi megismerés
nem megbízható és veszélyes hibáknak kitett; a szellemi megismerés pedig csak
isten azon tulajdonságait írja le, melyek az erkölcsös tettekhez szükségesek.
Az ilyen hit természetes és természetfeletti. Kant
4
Ne csak a
szellemi életet keressétek, hanem törekedjetek arra, ami a szellemi feletti.
Thoreau
@
Január 16.
A legfőbb oka a rossz
életfelfogásnak — a hamis hit.
1
Az ember élete abból
áll, hogy életében eljusson az értelmetlen dolgoktól az értelmesig. Ennek
érdekében két dolgot kell tennie:
1. Lássa meg mindenben az élet értelmetlenségének a jelentőségét, és ne fordítsa el róla a figyelmét..;
2. Felismerje minden gondoskodásban a végső élet értelmét.
Felismerve az összes értelmetlenséget, és az ebből eredő állandó veszélyeztetését az életnek, az ember önkéntelenül is elfordul tőle; a másik oldalon, világosan felismerve az értelmes élet lehetőségeit, az ember akaratlanul is vonzódik felé. Tehát nem a tudatlanság bűnének a rejtegetése, hanem a tudatos élet üdvének teljes megvilágításba helyezése kellene, hogy feladata legyen minden az emberiséget tanítónak.
Nos, itt van Mózes trónja, melyet mindig azok igyekeznek elfoglalni, akik nem a fényre törnek, mivel a szándékuk bűnös; ezért is mutatkoznak tanítóként, és nemcsak hogy ara nem törekednek, hogy rámutassanak a pillanatnyi élet esztelenségeire, az élet értelmére, és arra, milyennek kellene lennie, hanem ellenkezőleg igyekeznek elrejteni az elmúlt életforma ostobaságait és aláásni a bizalmat egy olyan értelmes életformában, amilyen szükségszerű. Ezekkel a célokkal létezik és működtetik a rendőrséget is, a hadsereget is, a büntető törvényeket is, a börtönöket is, a menhelyeket a gyerekek, és a szegényházakat az öregek számára is, a nevelőotthonokat is, a nyilvános házakat is, a bolondokházát is, a korházakat is, a biztosító társaságokat is, az összes kötelezően felállított erőszakra összegyűjtött anyagi eszközöket is, a tanulmányi intézményeket is, a fiatalkorú bűnözők intézményeit is, és még sok mást is. Végzetes módon ezek közül minden intézmény, a bűn titkolásán kívül, új kegyetlenséget hoz létre és feltartóztathatatlanul növekszik az a szörnyűség, amit megsemmisíteni szándékozott, mint a hólabda. Ha csak, annak az erőfeszítésnek — melyet felhasználnak ennek működtetésére azzal a céllal, hogy elrejtsék a rosszat, és csak a bűnt növelik, — az egy ezredrészét fordítanák annak az ellenkezőjére, aminek leplezésére ezeket az intézmények szolgálnak, a baj, mely nyilvánvalóvá lett számunkra, gyorsan megsemmisülne.
1. Lássa meg mindenben az élet értelmetlenségének a jelentőségét, és ne fordítsa el róla a figyelmét..;
2. Felismerje minden gondoskodásban a végső élet értelmét.
Felismerve az összes értelmetlenséget, és az ebből eredő állandó veszélyeztetését az életnek, az ember önkéntelenül is elfordul tőle; a másik oldalon, világosan felismerve az értelmes élet lehetőségeit, az ember akaratlanul is vonzódik felé. Tehát nem a tudatlanság bűnének a rejtegetése, hanem a tudatos élet üdvének teljes megvilágításba helyezése kellene, hogy feladata legyen minden az emberiséget tanítónak.
Nos, itt van Mózes trónja, melyet mindig azok igyekeznek elfoglalni, akik nem a fényre törnek, mivel a szándékuk bűnös; ezért is mutatkoznak tanítóként, és nemcsak hogy ara nem törekednek, hogy rámutassanak a pillanatnyi élet esztelenségeire, az élet értelmére, és arra, milyennek kellene lennie, hanem ellenkezőleg igyekeznek elrejteni az elmúlt életforma ostobaságait és aláásni a bizalmat egy olyan értelmes életformában, amilyen szükségszerű. Ezekkel a célokkal létezik és működtetik a rendőrséget is, a hadsereget is, a büntető törvényeket is, a börtönöket is, a menhelyeket a gyerekek, és a szegényházakat az öregek számára is, a nevelőotthonokat is, a nyilvános házakat is, a bolondokházát is, a korházakat is, a biztosító társaságokat is, az összes kötelezően felállított erőszakra összegyűjtött anyagi eszközöket is, a tanulmányi intézményeket is, a fiatalkorú bűnözők intézményeit is, és még sok mást is. Végzetes módon ezek közül minden intézmény, a bűn titkolásán kívül, új kegyetlenséget hoz létre és feltartóztathatatlanul növekszik az a szörnyűség, amit megsemmisíteni szándékozott, mint a hólabda. Ha csak, annak az erőfeszítésnek — melyet felhasználnak ennek működtetésére azzal a céllal, hogy elrejtsék a rosszat, és csak a bűnt növelik, — az egy ezredrészét fordítanák annak az ellenkezőjére, aminek leplezésére ezeket az intézmények szolgálnak, a baj, mely nyilvánvalóvá lett számunkra, gyorsan megsemmisülne.
2
Mi kötelesek vagyunk teljes odaadással viszonyulni a közélet
dolgaihoz, készen kell állnunk a véleményünk megváltoztatására, elutasítani
a régi nézeteket és elsajátítani az újakat. El kell dobnunk az előítéleteket,
és teljesen szabad értelemmel kell véleményt alkotnunk. A hajós, aki mindig
ugyanazokat a vitorlákat húzza fel tekintet nélkül a változó széljárásra sose
éri el a saját kikötőjét. Jordzs Henri
3
A dolgozók és a
kizsákmányolóik annak érdekében, hogy javítsák a viszonyukat, fel kell hagyniuk
a régi Mózesi törvénnyel — "a szemet, szemért és a fogat fogért" — és bevezetni az életbe a szeretet törvényét — „tedd azt mássokkal, amit szeretnél, hogy mások veled tegyenek”. Ljüszi Malori
4
Semmilyen erőszakos
újítás nem változtatja meg a bűnt addig, amíg az emberek olyanok maradnak,
amilyenek, ezért a rossz helyreállását az életforma megváltoztatásától nem
várhatjuk, csak a jóindulat és az
értelem elterjedésétől.
5
Krisztus tanításait érdemes nyíltan[2] és egyszerűen elfogadni,
hogy világossá váljon az a szörnyű hazugság, amiben mi mindnyájan élünk, és
amiben él mindenki közülünk.
@
A hamis vallástól való függőség — ez a
legfőbb oka az emberek szegénységének.
Saját belső
rendeltetésünket teljesítve, a lelkiismeretre hallgatva az ember akaratlanul is
és ténylegesen is a közélet jobbítását
szolgálja.
1
Nem szabad az embereket
a külsőségektől jobban felszabadítani, mint ahogy belülről felszabadultak.
Hercen
2
Az álmodozó gyakran jól meghatározza a jövőt, de nem akarja kivárni. A
saját erőfeszítéseivel akarja megközelíteni azt. Amihez a természetben ezer év
kell, ő saját életében akarja megvalósulva látni. Leszing
3
Saját súlyos
helyzetükben feleslegesen miért kínozzák magukat? Jót akarnak, de nem tudják,
hogyan érjék el. Tudják önök, hogy csak az, aki feláldozza életét, kaphatja meg
azt? Isten nélkül semmit sem érhetnek el. Csak vergődtek a saját maguk által
kitalált szenvedésekben, és mire mentek vele? Néhány elnyomót
megsemmisítettetek — megjelentek mások, rosszabbak, mint a korábbiak.
Megsemmisítettétek a rabszolgaság törvényeit, és helyette megkaptátok a vérségi
törvényt, és a rabság új törvényeit. Ne higgyetek azoknak az embereknek, akik
isten és közétek állnak, hogy árnyékukkal eltakarják előletek. Ezek az emberek
rozsszándékúak. Mert csak istentől származhat a felszabadító erő, mert csak
istentől ered az összekötő szeretet. Mit tehetne értetek egy ember, aki csak a
saját gondolatait követi, és a saját akaratának szabályit? Még ha a szándéka jó
is, és csak jót akar, mégiscsak a saját szándékából ad a kötelező erejű törvény
helyett, saját gondolatát a szabályok helyett. Ezt teszi minden elnyomó. Nem
kell pusztítani azért, hogy felcseréljük az egyik erőszakot a másikkal. A szabadság nem abban áll, hogy ez
uralkodik és nem az, hanem abban, hogy senki
sem uralkodik. Ott, ahol isten nem vezet, ember irányít. Isten királysága —
igazságosság érvényesülése a fejekben,
és könyörület a szívekben, ennek az alapja — a Krisztus által meghirdetett
könyörületesség és igazságosság törvényébe vetett bizalom. Az igazságosság törvénye arra tanít, hogy mindnyájan egyenlők
vagyunk a teremtő isten, és egyetlen tanítónk Krisztus előtt. A könyörületesség törvénye tanít a
szeretetre, és egymás segítésére, mint egyazon teremtő gyermekeit, és egyazon
tanító tanítványait.
Hogyha az emberek azt mondják nektek: "Előttünk még senki sem tudta, hogy mi az igazságosság; az igazságosság tőlünk, higgyetek nekünk, és mi megalkotjuk azt az igazságosságot, ami kielégít benneteket", — az ilyen emberek becsapnak benneteket, vagy ha őszintén ígérik nektek a szabadságot, maguk is tévedésben vannak, mert ők azt akarják, hogy ti ismerjétek el őket uraitoknak, és akkor a ti szabadságotok csak ezeknek az új uraknak a szolgálata lesz. Mondjátok nekik, hogy egy uratok van isten, és ti nem akartok mást, és isten megszabadít benneteket.
Hogyha az emberek azt mondják nektek: "Előttünk még senki sem tudta, hogy mi az igazságosság; az igazságosság tőlünk, higgyetek nekünk, és mi megalkotjuk azt az igazságosságot, ami kielégít benneteket", — az ilyen emberek becsapnak benneteket, vagy ha őszintén ígérik nektek a szabadságot, maguk is tévedésben vannak, mert ők azt akarják, hogy ti ismerjétek el őket uraitoknak, és akkor a ti szabadságotok csak ezeknek az új uraknak a szolgálata lesz. Mondjátok nekik, hogy egy uratok van isten, és ti nem akartok mást, és isten megszabadít benneteket.
4
Jó lenne, ha a
bölcsességnek olyan tulajdonsága volna, hogy átfolyhatna az egyik emberből, aki
tele van vele, abba, akiben nincs, mint a gyapjún keresztül az egyik edényből a
másikba, addig, amíg kiegyenlítődnek. De a baj az, hogy a más bölcsességének befogadásához mindenekelőtt saját tevékenység
szükséges.
5
Ha jóra taníthatnád az
embert és nem teszed azt — elveszítesz egy testvért. Kínai bölcsesség
@
Tedd meg a
kötelességedet az életben, tökéletesítve és jobbítva a saját személyiségedet,
és biztos lehetsz benne, hogy csak ezen az úton közreműködsz a leggyümölcsözőbb
módon az általános lét jobbításán.
Megvilágosodott ember az, aki megtapasztalta saját küldetését
az életben.
1
Tudós az, aki sokat tud a könyvekből; művelt
az, aki elsajátította magának kora leg elterjedtebb tudását és gyakorlatát; felvilágosult az, aki megértette saját
életének értelmét.
2
Amióta létezik
emberiség, mindig minden nemzetségben voltak tanítók, akik összeállították
mindazt a tudást, amire az embernek szüksége van. A tudást, ami arra tanított,
hogy miben áll a küldetésünk, és
ezért az igazi java minden embernek és az emberiségnek. És csak ennek a
tudásnak az ismeretében lehet véleményt alkotni minden más ismeretről.
A tudományok tárgyai végtelenek, és annak a tudása nélkül, hogy mi az ember küldetése, és mi válik az emberek javára, nincs lehetőség ebből a végtelen mennyiségű anyagból választani, és éppen ezért enélkül a tudás nélkül az összes tudással és szakértelemmel való foglalkozás, mint ahogy napjainkban, a keresztény világban is megtörtént — tartalmatlan és ártó foglalatossággá válik.
A tudományok tárgyai végtelenek, és annak a tudása nélkül, hogy mi az ember küldetése, és mi válik az emberek javára, nincs lehetőség ebből a végtelen mennyiségű anyagból választani, és éppen ezért enélkül a tudás nélkül az összes tudással és szakértelemmel való foglalkozás, mint ahogy napjainkban, a keresztény világban is megtörtént — tartalmatlan és ártó foglalatossággá válik.
3
Egyetlen magyarázata ennek az értelmetlen
életnek, — ellentétes minden
idők legjobb embereinek tudásával — amit a mai emberek csinálnak abban áll,
hogy a fiatálságot éppen a legnehezebb dolgokra tanítsák: az égitestek
elhelyezkedésére, a föld évmilliókkal ezelőtti állapotára, az élet
keletkezésére, és így tovább.. Csak arra az egyre nem tanítják meg, amire
mindig mindenkinek szüksége van, hogy mi
az emberi élet értelme, hogyan kell leélni, mit gondoltak erről a
kérdésről, és hogy oldották meg a múlt bölcs emberei. A mi világunkban nemhogy
nem tanítják ezt a fiatal nemzedéknek, hanem e helyett azt tanítják — isten
törvényei néven, — ami a legnyilvánvalóbb képtelenségek, melyekben még a
tanítóik sem hisznek. Mindenhova, az életünk építményeinek alapjába kövek
helyett levegővel telt buborékokat raknak. Miért is ne dőlne össze ez az
építmény?
4
A mai idők
legelterjedtebb jelenségei — az a látvány, hogy magukat tudósoknak, művelteknek
és felvilágosultaknak tekintő emberek, rengeteg
szükségtelen dolgot tudva, megrekedve a legmélyebb tudatlanságban, nem hogy
nem tudják saját életük értelmét, de
még büszkék is erre a tudatlanságukra. És ellenkezőleg, nem kevésbé általános
jelenséggel találkozunk a kevésbé művelt, és műveletlen emberek között, akik
semmit sem tudnak a kémiai periodikus táblázatról, parallaxiáról és a rádium
tulajdonságairól, mégis teljesen
megvilágosodottak — életük értelmének ismerőivel — és nem büszkélkednek
vele. És hány azzá válni vágyakozó látszólagos felvilágosodott ember, akik
határtalan önhittel dolgoznak saját megingathatatlan tudatlanságukon.
@
A tudományban csak egyre
van szükség — arra a tudásra, hogy hogyan
kell élni az embernek. És ez a tudás elérhető mindenki számára.
A közösségi élet csak önkéntes lemondással jobbítható meg.
1
Azt mondják: egy fecske
nem csinál tavaszt. Ez igaz, de ne repüljön az a fecske, amelyik érzi a
tavaszt, hanem várjon? Ha így várna minden rügy és fű tavasz sohasem lenne.
Ugyan így nekünk is isten országának építésénél nem kell gondolnunk arra, első
vagyok-e, vagy az ezredik fecske.
2
Az ég és a föld örök.
Azért örökkévalók, mert nem önmagukért vannak. Ezért örökkévalók. Épp így a
szent férfi lemond magáról, és ezáltal örökkévalóvá válik. Halhatatlanná válva,
ő hatalmassá is válik, és megteszi mindazt, amit meg kell neki tennie. Lao Ce
3
A magán és a közéletben
egy az elfogadott szabály: meg akarod jobbítani
az életet, legyél kész átadni magad neki /bízd rá magad/.
4
Attól az időtől kezdve;
mióta a népek jelre várnak azért, hogy elkezdjék a Földön az eddig még nem
látott hatalmas harcot a jó és a rossz között; amikor már a földnek minden
részén hallatszik már a csendes menydörgések; amikor az emberek már érzik, hogy
közel az az idő, amikor összecsap egymással a két sereg — isten serege és a
sátán serege — és hogy a jövő emberiség sorsa, ettől az ütközettől függ — felszabadulása, vagy leigázása —, ebben az
ünnepélyes időszakban arra kell elsősorban emlékezni, hogy katonai rangot
kiérdemelni isten seregében csak a vezér
követésével lehet, hasonlóvá válva a szegényekkel, azért, hogy megmenthessük az embereket: lemondva
mindenről, nem rendelkezni a hellyel, ahová lehajtsuk a fejünket, hogy el ne
kényelmesedjünk, hogy meglegyen annak a teljes lehetősége, hogy ma itt, holnap
ott, ott lehessen bárhol ahol éppen a veszedelem, ahol a harc folyik, és a
halottakra bízni a halottak eltemetését. Kik a halottak — akik megterhelik
magukat múló vesződséggel, és anyagi dolgok miatt szorgoskodnak, nem tudván még
csak azt sem, hogy bennük van lélek, mely szabadságot követel. Élni — azt
jelenti harcolni, azt jelenti meghalni valamiért, csak így valósulhat meg a
végső felszabadulás. Lamene
5
Az ember tökéletesedésének mértéke az ő személyiségétől való
megszabadulásával mérhető. Minnél jobban megszabadul a saját személyiségétől,
annál inkább tökéletesebb.
@
Hiábavaló minden kísérlet az élet
megjobbítására lemondás [áldozat] nélkül. Az ilyen kísérletek csak hátráltatják a jobbítás lehetőségét.
Halál és születés — a két határ. E két vég között valami ugyanaz.
1
Ha belegondolsz, hogy mi
lesz a lélekkel a halál után, lehetetlen ne gondolni arra, mi volt a lélekkel a
születés előtt. Hogyha te valahová mész, valószínű, hogy valahonnan jössz. Így
van a létben is. Ha te ebbe az életformába jössz, ez azt is jelenti valahonnan.
Hogyha élni fogsz ezután, akkor léteztél eddig is.
2
Hová megyünk a halál
után? Oda, ahonnan jöttünk. Ahonnan mi jöttünk ott nem volt az "ÉN"
/egyéniség/, — ezért nem is emlékszünk arra; hol voltunk, hogy sokáig voltunk
ott, és hogy mi történt ott. Ha halálunk után oda megyünk, ahonnan jöttünk,
akkor halálunk után se lesz az, amit mi a saját "ÉN"-ünknek nevezünk.
Emiatt mi sehogyan sem tudjuk megérteni, milyen lesz a létünk a halálunk után. Csak egy dolgot mondhatunk e felől, ahogyan nem volt rossz születésünkig, pont így nem lehet rossz a halál után sem.
Emiatt mi sehogyan sem tudjuk megérteni, milyen lesz a létünk a halálunk után. Csak egy dolgot mondhatunk e felől, ahogyan nem volt rossz születésünkig, pont így nem lehet rossz a halál után sem.
3
Amikor az embernek jól
megy, akkor boldog, és nem gondol arra, hogy mi lesz az élete után. Ha a halál
eszünkbe jut, ítélhetünk az alapján, hogy milyen jól megalkotott számunkra az
élet jelenleg, hihetjük, hogy halálunk után is ilyen jó lesz. Abban hinni, hogy
isten jó, és a legjobbat tette és teszi számunkra sokkal megnyugtatóbb és
helyesebb, mint a végtelen paradicsomi boldogságban hinni.
4
Amikor megszületünk, a mi lelkünk a
testünk koporsójába kerül. Ez a koporsó — saját testünk — fokozatosan szertefoszlik, így lelkünk
egyre jobban és jobban kiszabadul. Amikor a test meghal, a lélek teljesen
kiszabadul. Heraklitosz
@
Az embernek nem kell
találgatnia, hogy mi lesz ez után az élet után, hanem ebben az életben kell
annak akarata szerint eljárnia, aki küldött bennünket, amit mi eszünkkel
tudunk, és a szívünkkel is érzünk.
Minél jobban megerősödik az emberben a
felfogóképessége, és elcsendesednek a szenvedélyei, annál inkább felszabadul
benne a lelki élet, isten és a környezete szeretete. Boldog az ember, amikor tudatosan
elősegíti ezt.
1
Ha meglátnánk, hogy egy
ember, aki ahelyett, hogy a házát befedné és ablakokat rakna, minden
alkalommal, amikor fúj a szél és esik az eső kimenne a szabadba, kiállván az
esőre, szélbe és haragudva a felhőkre kiabálna rájuk, megparancsolva az
egyiknek menjen jobbra, a másiknak, hogy balra, — mi valószínűleg erre az
embert azt mondanánk, hogy elment az esze. Ugyanakkor mi mindnyájan ugyanezt
csináljuk, amikor megharagszunk a rosszra, melyet az emberek csinálnak,
szidalmazzuk az embereket, és nem törődünk azzal, hogy a baj gyökerét
megszüntessük magunkban. Holott megszabadulni a bennünk lévő rossztól — befedni
a házat, ablakokat rakni — a mi hatalmunkban áll, de a világból kiírtani a
rosszat éppoly kevésbé áll módunkban, mint a felhők irányítása. Ha az emberek
ahelyett, hogy másokat oktatnának, csak néha-néha foglakoznának azzal, hogy
magukat neveljék, — egyre kevesebb és kevesebb rossz maradna a földön, és egyre
könnyebb és könnyebb lenne az emberek élete.
2
A hibák és a hamis dolgok ne zavarjanak! Senki nem tanít úgy, mint a saját hibáid
felismerése. Az önnevelésnek ez az egyik legfőbb eszköze. Carlyle
3
Óvjátok meg a szíveteket
a tőletek idegen aggodalmaktól, ne
keveredjetek abba, ami titeket nem érint; inkább azon igyekezzetek, hogy
megjavuljatok és sikeresek legyetek a tökéletesedés útján. Jámbor gondolatokból
4
Saját életünk a szellemi
"szájhagyományunk" következménye, mint ahogy elődeink élete származásuknak hagyománya. Az általunk
megvalósított "nagy tett" úgy tűnik csak indítóok ahhoz, hogy egész
életünk feleljen meg ennek a tettnek. Joe Eliot
5
Soha se gondold, hogy
nem fontos az az apró bolondság, amit csinálsz. "Korábban csináltam, többé
nem teszem." Ez nem igaz: nehezen állod meg, hogy ne tedd még egyszer,
amit egyszer már megtettél. Soha ne mond a jó dologról: nem éri meg a fáradtságot;
ez olyan könnyű, amikor csak akarom, bármikor megteszem. Ne gondolj, és ne
beszélj így. Még a legkisebb jó dolog is
erőt ad a szeretetteljes élethez, mint ahogy a nem jóravaló dolgok csökkentik
ezt az erőt.
6
Leeset az öreg almafáról
egy érett alma a fiatal almafácska mellé. Azt mondta a fiatal almafácska az
almának: Isten hozott alma! Kívánom neked, hogy minél előbb rohadj meg, hogy
olyanná váljál, mint én! — Rohadj te meg magad, ha neked úgy tetszik, micsoda
faragatlanság, — mondta az alma. Nem látod, hogy én milyen piros, jó, erős,
lédús vagyok? Én nem rohadni akarok, hanem örvendezni akarok. — Hiszen a te összes
szépséged, az egész tested — csak időleges takaró, mindebbe nincs élet. Élet
csak abban a magban van, mely benned van, és te nem is ismersz. — Semmilyen mag
nincs, mindez butaság! — mondta az alma és befejezte a beszélgetést.
Így gondolják azok az emberek is, akik nem ismerik fel azt, hogy bennük lelki élet van, így csak állati életet élnek. De akarja, nem akarja ezt az az ember, ép úgy, mint az alma, minél többet él, annál jobban és jobban elgyengül, eltűnik belőle az, amit az életének tekintett, és egyre világosabban és világosabban láthatóvá lesz a valóságos, növekvő, haldoklás nélküli élet. Akkor nem jobb-e a kezdettől fogva nem azt az életet élni, ami elhal, hanem ami nem szűnik meg növekedni, és nem semmisül meg?
Így gondolják azok az emberek is, akik nem ismerik fel azt, hogy bennük lelki élet van, így csak állati életet élnek. De akarja, nem akarja ezt az az ember, ép úgy, mint az alma, minél többet él, annál jobban és jobban elgyengül, eltűnik belőle az, amit az életének tekintett, és egyre világosabban és világosabban láthatóvá lesz a valóságos, növekvő, haldoklás nélküli élet. Akkor nem jobb-e a kezdettől fogva nem azt az életet élni, ami elhal, hanem ami nem szűnik meg növekedni, és nem semmisül meg?
@
Nekünk úgy tűnik, hogy a
legfontosabb a munka: dolgozni valami láthatón, házat építeni, földet szántani,
jószágot etetni, terményt betakarítani, de a saját bensőnkön, azon, ami nem
látszik — ez a dolog nem fontos, olyan, mint amit lehet is csinálni, meg nem
is. Közben csak ez az egy dolog, munkálkodni
a lelkünkön, azon, hogy napról napra jobbá és jóvá legyünk, csak ez az
igazi tevékenység, és az összes többi látható tevékenység, csak akkor hasznos,
ha a fő tevékenység, a lelki folyik.
Kiemelt szavak:
Jézus tanítása, jelleme, erő, tökéletesség csíráit, előítélet, isten közvetlensége, saját lelkéből a tanítás értelmét, Isten megismerése, szellemi élet, szellemi feletti, hamis hit, az élet értelmetlenségének a jelentősége, végső élet értelme, teljes odaadással viszonyulni, közélet dolgai, szeretet törvény, tedd azt mássokkal, mások veled tegyenek, jóindulat, értelem elterjedése, hamis vallás, függőség, szegénység, közélet, álmodozó, senki sem uralkodik, igazságosság, könyörület, saját tevékenység, általános lét jobbítása, megvilágosodott ember, tudós, művelt, felvilágosult, küldetés, magyarázat, értelmetlen élet, élet értelme, hogyan kell leélni, szükségtelen dolog, közösségi élet, isten serege, vezér követése, lemondás, áldozat, halál, születés, lelkünk a testünk koporsójába kerül, felfogóképesség, szenvedély, lelki élet, környezete szeretete, hibák, hamis dolgok, idegen aggodalmak, szájhagyomány, következmény, hagyomány, szeretetteljes élet,
[1] megtapasztalása
[2] /őszintén/