Miért éppen a buddhizmus, vagy még az sem ..

   Az EMBERi kiteljesedés megakadályozásának egyik eszköze lehet a vallás. Itt Magyarországon /Európában J/ a kereszténység időszámításunk óta /2011 éve/ annyira elterjedt, és „megszilárdult”, hogy szinte élettelenül hagyománytisztelő. Tolsztoj L. N. írja[1] :

„Leírtam a saját hitemet Krisztus tanításában, nem hagyhattam ki azt, hogy miért nem hiszek, és tekintem tévelygésnek az egyházi hitet, melyet általában kereszténységnek neveznek. Ennek a tanításnak számos eltérése közül a legfontosabb eltérésére rámutattam, a Krisztusi tanításával szemben, ami nem más, mint az erőszak nélküli ellenállás a gonosszal szemben meghagyásának el nem ismerése a legszembetűnőbb elferdítése az összes egyházi tanításoknak.” / Mát. 5.39, Mát. 5.44, Róm. 12.21../

Jaj nektek írástudók és farizeusok, képmutatók, mert a mennyek országát elzárjátok az emberek elől, mivel magatok nem juttok be, akik be akarnak jutni nem engeditek. /Mát. 23.13/

   A másik hangsúlyosan agyonhallgatott az Evangélium – ÖRÖMHÍR, amit még a fordítók se használhattak, mondhattak ki:
Isten országa ti bennetek van. / Luk. 17.21, 1 Kor. 3.16, 1 Kor. 6.19 /

Emberi fiú jutalmazni jött, és üdvösségre juttatni az elveszetteket. /Mát. 18.11/
.. azért jöttem, hogy hívjak nem az igazakat, hanem a bűnösöket megvallásra. /Márk. 2.17/
Világosságot jöttem én lehozni a Földre, és milyen jó volna, ha az fellángolna /elterjedne/!
.. az emberi fiú nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem szolgáljon, és odaadja a saját lelkét sokak megmentéséért. /Mát. 20.28/

   Ami a legfontosabb, de szerencsére erről már beszélnek, de szerintem nem eleget:

Krisztus utolsó kívánsága magában foglalja egész tanítását: „Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket / Ján. 13.34 /. Így aztán mindenki rátok fog ismerni, hogy az én tanítványaim vagytok, mert szeretettel viseltettek egymás iránt.”

 – Krisztus tehát nem arra buzdította híveit; Ezt, vagy azt higgyétek, netán ezt vagy azt mondjátok! 

– Hanem azt mondta: 

„Szeressétek egymást,
mint ahogy én szerettelek titeket!”

Egyetértek Kanttal: "Az összes vallás lényege nem abból áll, amit ismert tanulmányok összegyűjtöttek, mint isteni kinyilatkoztatások (ennek neve teológia), hanem az összes kötelesség[2]eink összegyűjtve, amit Isten ránk hagyott."

Összegyűjtöttem néhány dolgot, ami tetszik a buddhizmusban:

Alapítója:

Buddha – Sziddhartha[3] Guatama, a Sákja törzsből származó herceg, a mai Nepali határ közelében fekvő Kapilavasztuban született.

Lényege:

Ø  Az ember a legmagasabb rendű lény, mely állandóan változó testi és szellemi erők összekapcsolódása[4] / állandóan változó, halhatatlan /. Önmaga ura, és nincs olyan hatalom, mely rajta kívül sorsát irányíthatná.

Ø  A gondolatszabadság szükséges alkotóeleme a Buddha tanának, mivel az ember megszabadulása attól függ, hogy az igazságot önmagába megvalósítsa, és nem egy isten kegyelmétől vagy egy külső hatalom kegyétől, mintegy jutalomként engedelmes magatartásáért.

Ø  „Jöjjetek és lássatok!” Más vallás alapja a hit, a buddhizmusban a meglátáson, megértésen, és a tudáson van a hangsúly, melynek eredményeként – helyes bölcsességgel szemléli a létet, olyannak látja, mint amilyen a valóságban /jathádhutam/.

Ø  A kételkedés a fejlődés egyik akadálya, de nem bűn, mivel a Buddhizmus dogmákat nem ismer. A bűn fogalma sem létezik, minden rossz gyökere a nemtudás /aviddzsa/ és a hamis szempontok /micsa ditthi/. A kételkedés áll fenn mindaddig, amíg nem látunk tisztán. A HISZEK – kijelentése, nem jelenti, hogy értek és belátok valamit. A buddhista bizalom /szaddha[5]/ a felismerés és belátás következménye.

Ø  A tolerancia és a megértés szelleme volt kezdettől fogva az ideálok egyike.

Ø  A szellem – anyag ellentétet nem ismeri. (A szellem, miként pl. a szem, szintén „szerv” ill. képesség – kontrolálható és kifejleszthető, mint bármely más képesség. A látás képessége a színek és formák világát fogja fel, míg a szellem képessége az elképzelések, gondolatok világát érzékeli.)

Ø  Vallás-e vagy filozófiai tanítás?        Nincs jelentősége bármilyen meghatározásnak – a Buddhizmus /bármi/ meghatározástól függetlenül az marad ami. Az igazságnak nincs szüksége elnevezésre – elmondhatatlan, leírhatatlan, a teljesség – az igazság nem buddhista, nem keresztény, nem hindu, nem mohamedán..
            Az igazság keresője számára közömbös, hogy honnan származik egy gondolat.

Ø  Bármi bír is a keletkezés természetével, egyben birtokolja az elmúlás természetét is.

Ø  A karma – akarati /tudatos/ cselekvés. E világi létünkben minden tudatpillanat megteremti a következő tudatpillanat feltételét.

Ø   Ahimszá – erőszaknélküliség

Tana:

A négy nemes igazság[6] kinyilatkoztatása:

1. Állandótlansága következtében minden lét szenvedésteljes.
2. A vágyakozás (érzékszervi örömökre, lét és nemlét után) oka a szenvedésnek.
3. A szenvedés csupán a mohó vágyakozás legyőzésével szüntethető meg.
   - létezik egy nem született, nem keletkezett, nem teremtett és feltételekhez nem kötött. Ha nem létezne, akkor a születéstől, keletkezéstől, teremtéstől és feltételekhez kötöttől szabadulni nem lehetne..
4. A vágyakozás legyőzése viszont csak a „Nemes Nyolcrétű Ösvény” útján lehetséges: Helyes felismerés, Helyes gondolkodás, Helyes beszéd, Helyes cselekvés, Helyes életmód, Helyes igyekezet, Helyes elmélkedés és Helyes elmélyedés.
   

   Nos ami még számomra figyelemreméltó, „Miért éppen a buddhizmus, vagy még az sem ..”az a XIV. Dalai Láma /mint egy gyakorló buddhista/ gondolatai:

"Bár a buddhizmus az értelem és a logikus vizsgálat útja, azok, akik ebbe a kultúrába születnek bele, eleve természetesnek veszik, és így nem rendelkeznek igazi mély megértéssel, csak egyszerűen hisznek benne.

Voltak tanítók, akik mindent megkérdőjeleztek – a karmát a múltbeli és jövőbeli életeket, a tudat és a test kapcsolatát, a lét körforgása kezdetének és végének fogalmát, a megszabadulás és a buddhaság lehetőségét és így tovább, nagyon kritikus módon.

Buddhistaként az ember elfogadja a Három Drágaságot[7]: Buddhát – aki a tanító és az elérendő cél; a Dharmát – amely a tanításokat és a megvalósítandó ösvényt jelenti; és a Szanghát – amely a szerzetesi ruha viselőit és a Dharma haladó gyakorlóit jelöli. …

Röviden, mindent meg kell tennünk azért, hogy a tudatfolyamunkat megtisztítsuk a negatív jellemzőktől, és az összes pozitív képességet kifejlesszük[8], mint például a szeretet, az együttérzést, a távolságtartást, a magas szintű meditációt, a bölcsességet és így tovább. Közvetlenül kell felelősséget vállalnunk a saját spirituális életünkért ne támaszkodjunk senkire és semmire. Buddha nem segít nekünk, csak magunkra számíthatunk. Ha egy másik lény képes lenne megmenteni minket, akkor már biztosan megtette volna. Az emberi élettel megáldva leszakíthatjuk a megvilágosodás gyümölcsét."

   Így hát maradok felekezeteken kívüli kapcsolatban az EGY[9]-séggel.

J

---

[1]              "Miben van az én hitem?" c. könyvében – 1884.

[2]              „ajánlás”, útmutatás /Bedzsim/

[3]              „aki a célját eléri”

[4]              A ragaszkodás öt csoportja – testiség, érzelmi, észlelés, szellemformációk, tudat.

[5]              1. meggyőződés valaminek a létezése felől, 2. megnyugtató öröm, melyet létező jó révén érzékelünk, 3. igyekezet, melynek segítségével a kitűzött célt elérjük.

[6]              Középút – tobzódés és aszkézis nélküli.

[7]              Ami az eredeti tanításnak nem lehetett része. /Bedzsim/ J

[8]              A vallások /buddhista, keresztény/ csapdája az a hagyományos álláspont, feltevés, elvárás hogy csak a "teljesen" megtisztult, átalakult embernek van lehetősége./Bedzsim/ J

[9]              MINDEN-séggel