Híres Ülő Bika idézetek 

Ülő Bika(Tȟatȟáŋkja Íyotakke) a Sziú indiánok Lakota törzsének vezetője volt, aki a megszálló fehérek becstelen hódításaikkal szembeni ellenállás évei alatt vezette népét. A gondolataiban fennmaradt mély, inspiráló gondolkodásmódjuk, örök kárhozatot jelentenek a gyarmatosítók erkölcstelenségeivel aratott becstelen dicsőségükkel szemben. 

• „Fiatal koromban szívesen tanultam és csináltam dolgokat, ezért gyorsan tanultam… A tudásunkat mindig annak érdekében szedtük össze, hogy kedvező életet teremthessünk gyermekeink számára… Ha beleegyeznék, hogy földünk bármely részét átadjuk a fehér embereknek, akkor bűnösnek érezném magam, – élelmet vennék el gyermekeink szájától – ezt az aljaságot nem tehetem! 
• Gyermekkoromban még a Sziú isteniesség – természet – gondoskodott a földről. A nap felkelt és lenyugodott. Majd a földünkért, a szabadságunkért sok ezer embert harcba küldtek. Hol vannak a hőseink? Ki ölte meg őket? Hol vannak a földjeink? Ki birtokolja őket? … 
• Mindenkiben két vadállat/farkas van. Az egyik gonosz/ártó, a másik jó/segítő, és folyamatosan harcolnak egymással. És, hogy melyik fog győz – amelyiket jobban eteted… 
•  Most egy újabb hódítóval állunk szemben – kevés és gyámoltalan volt, amikor apáink először találkoztak velük, de most temérdek és könyörtelen. Ezek az emberek sok olyan szabályt hoztak, amelyet a gazdagok megszeghetnek, a szegények azonban nem. Amit a szegényektől és a gyengéktől elvesznek azzal támogatják a gazdagokat és az uralkodókat. Furcsa módon van eszük a föld megmunkálásához, de a birtoklás/önzés betegségét terjesztik. Ezt a mi anyánkat, a földet kisajátítani akarják, és elkerítik szomszédjaiktól, és épületeikkel és szeméttel szennyezik őt … Ha a Földünk kétszer akkora lett volna sem lenne neki elég. Azt akarják, hogy még az utolsó darab törzsi földünket is adjuk fel. Olyanok, mint a tavaszi ár, amely kilép medréből, és elpusztít mindent, aki az útjába kerül. Nem lakhatunk egymás mellett. A fehér ember tudja, hogyan kell valamit megcsinálni, de nem tud semmit se megosztani… 
• Az az élet, amelyet az embereim szeretnének, a szabadság élete. Semmit nem láttam, ami egy fehér embernek van, háza vagy vasútja, ruházata vagy étele, ami ugyanolyan jó, mint egy szabad/nyitott országban való mozgás joga és a hagyományaink szerint élni. Melyik fehér ember látott már részegen? Ki jött valaha éhesen hozzám, és táplálék nélkül hagytam? Ki látta, hogy megverem a feleségemet vagy bántalmazom a gyermekeimet? 
• Melyik fehér ember mondhatja, hogy elloptam a földjét? Mégis azt mondják, hogy tolvaj vagyok. Milyen törvényt szegtem meg? Szerintük helytelen, hogy szeretjük a sajátunkat. Gonoszok vagyunk, mert vörös a bőrünk, mert Sziúk vagyok? Mert itt születtünk, ahol apáink éltek? Mert meghalnánk egymásért és a testvéreinkért? Számunkra egy hős nem olya, mint a ti hőseitek. Egy igazi hős nem öl, mert senkinek sincs joga mások életét elvenni. 
• Számunkra az a hős, aki mások érdekeinek biztosításáért él. Feladata: az idősek, a védtelenek, azok ellátása, akik nem tudják ellátni önmagukat és mindenekelőtt a gyermekek, utódaink jövőjének a biztosítása. 
•  „Nem követem a divatot. A divat kövessen engem!"
•  Kívánom, hogy emlékezzenek rá, hogy törzsem utolsó emberének adtam át a puskát. Ha meg kell halnunk, akkor a jogaink védelméért halunk meg. 
• Nézz rám, nézd meg, szegény vagyok-e, vagy a népem? Vörösbőrű ember vagyok. Ha a Nagy Szellem fehérnek kívánta volna, akkor eleve olyanokká tett volna. A szívünkbe helyezett bizonyos elvárásokat és kívánságokat, az övékbe pedig más és más vágyakat. Nem szükséges, hogy a sasok varjak legyenek… 
• Nem kell sok szó az igazmondáshoz: 

 Milyen szerződést Sziú kötött a fehér emberrel, amelyet megszegett? Egyet sem. 

 Milyen szerződést kötött valaha a fehér ember velünk, amelyet megtartottak? Egyet sem. 

•  Azért jöttél ide, hogy hazugságokat mondj nekünk, de hallani sem akarjuk őket! Most, hogy mindenről lemondtunk, szabadok vagyunk. Egyetlen fehér ember sem korlátozhatja a gondolatainkat…”