"Honnan tudod, hogy mit mondott Jézus? Ott voltál?"
Elismerem a dolgok megértésében a "Szent Szellem", "Szent Lélek" tevékenységét, sőt még azt az eleve elrendeltséget, amit így írtak le több helyen a szentírásban:
"De nem adott * az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig." 5 Móz. 29.4
"És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván * halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek" Ésa. 6.9
"Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." Mát. 13.15
"A halló * fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt." Péld. 20.12
"A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig." Róm. 11.8
Azért tudjuk, hogy ilyen is létezik..
"Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták.." Mát. 13.15
Ezért azzal, hogy ki miért nem lát, vagy nem hall nem kell foglalkoznunk.
Vegyünk, egy nagyon egyszerű részletet:
"(Vö.: Mk 10,23-27; Lk 18,24-28.) Az ifjú gazdag volt. Ezért beszélt az Úr a gazdagság veszedelméről. A tevének könnyebb a tű fokán átmenni: ezzel a közmondással rámutat a gazdagság veszedelmére. A mondás a rabbiknál is használatos volt a lehetetlenség kifejezésére. Nem valószínű Alexandriai Szent Cirill véleménye, aki a teve (kamelos) helyett kamilost (horgonykötél) olvas valószínűtlen az a vélemény is, amely a városba vezető szűk kaput érti a tű fokán, ahol a tevét előbb le kellett málházni, s csak azután mehetett be a városba, ha a nagy kaput már zárva találták."/JEGYZETEK A KATOLIKUS BIBLIÁHOZ - Dr. Paskai László bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek /
"Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek.."
Jézus hozzáállásából számomra nyilvánvaló, hogy ő nem kért lehetetlent, vagyis a teve-tű, horgonykötél-tű esete kizárható. Marad az amit elvetnek, a várost védő fal oldalában lévő szűk járat, ahol csak a lemálházott teve - vagyonától megváló gazdag tud bejutni.
Talán ezen egyszerű eset is jól szemlélteti, hogy ami szerintük lehetetlen, mégis lehetséges, még ha ritkán fordul elő akkor is.
Ehhez képest azok a tények, miszerint a jelenlegi keresztény Biblia[1] Ószövetség[2] – Ótestamentum[3] első öt könyvét[4] és értelmezését is még időszámításunk után is évszázadokon keresztül formálták. Az Újszövetség – Újtestamentum Evangélistáinak kiválasztása, és magyarázata az első pár száz évben már gyerekjátéknak tűnhet. A zsinati határozatok több száz, ezer évének tükrében nyomon követhetők a ferdítések igényének változásai. Ha mindezekhez hozzátesszük a jelen kor írásos emlékeit, maradványait, amit az utókor tanulmányozhat, nem sok illúziónk marad arról a tárgyilagosságról, amiről a történészek beszélnek, és a hagyomány, hogy a győztesnek igaza van, avagy a gyilkosok írják a történelmet, hisz az áldozataik, már akkor nem élnek.
Ne feledkezzünk meg erről se:
"Nincs olyan vallás, melyet az emberek ne hinnének el, a tudósok ne tagadnának, és az államnak ne lenne belőle haszna."
