2011. április 9., szombat

A titkok mentén..


   Mivel nem tudok olyan jó dolgot, amit titokban kellene tartani, ezért számomra nyilvánvaló, hogy bármilyen titok ártalmas, zavaró, nem kívánatos. Mielőtt szenté avatnám magam elmondom, hogy a második körnek, rokonoknak, ismerősöknek az esetében ez a dolog már általában nem áll fen /kivétel a személyes kapcsolatok időszaka/.
   Ha olyan dolgokat mondunk, melyeket a másik akar hallani, ezeket feleslegesnek tekintem, nem mintha e mentén nem érhetnénk el könnyű sikereket. A test különbségei a szellemiség közvetítése esetén eltörpülnek, míg az alapvető érzelmi, vagy értelmi, vagy ösztöni behatároltságunk szakadékokat képezhetnek, melyeket szavakkal nem lehet áthidalni. A szavak a múlt termékei, ezért csak a múlt eszköze lehet, s amit a jövőre vonatkoztatunk az nem egyéb, mint a múlt homokszemeinek /morzsáinak, mozaikjainak/ sajátos, eltorzított keveréke.
   Én anyagias ember vagyok, sokat nélkülöztem, volt mikor feleslegesen, volt mikor szándékosan, de eddig tudatlanul. A soron következő célom a saját tudatosságom elérése. A mai világunk a terelésről, irányításról, zsarolásról, kényszerítésről – a nyílt, vagy éppen a rejtett erőszakról szól. A kialakult, megszokott, „működő” életet, tartjuk valóságnak, és ehhez akarunk ragaszkodni a szellemiségre – az értelemre hivatkozva /ez van/. Ha nem egyszerűsíteni, csak körülírni akarom a valóságot akkor mondhatom, hogy ez így jó – az isten /a természet/ akaratából, vagy rossz – és az értelemre hivatkozva jobbá tehető. Ha a teremtő, a természet szemszögéből vizsgáljuk – én megteszem :) – ugyanazokból a részecskékből különböző tulajdonságú anyagokat alkothatunk, csak anyag és energia kell hozzá a pillanaton kívül. Az anyagokon túl, megjelenik az ÉLET a kölcsönhatások új fajtája /dimenziója/, aminek bonyolítása talán az embernél tetőződött. Nem tévedtek az elmúlt korok bölcsei abban, hogy az alap a szeretet, de ezt már „túlszárnyalta” a válóság, bebizonyítva, hogy ez is az is lehet, így is úgy is lehet, megengedve a megengedhetőt, a szándék, a vágy teljesülését.
   Ebben a szellemben próbálok élni, halni..

Einstein: „ A képzelet minden, pillanatkép az élet eljövendő eseményeiben.”

Mahátma Gandhi : „Mi fémjelzi az erkölcsös életet? Az erkölcsös ember az, aki az igazság, az erőszakmentesség, az önmegtartóztatás, a birtoklásról való lemondás, a lopástól való tartózkodás, a félelemnélküliség, és az egyéb más helyes viselkedési normákra törekszik. Inkább feláldozza az életét, semhogy az igazságról lemondjon. Inkább a halált választja, semhogy öljön. Inkább ő maga szenved, semhogy szenvedést okozzon másnak. Még a feleségéhez is barátként viszonyul, és nem táplál érzéki gondolatokat iránta. Nem a jólétet és a kényelmet keresi, és nem használ olyan dolgokat, amelyekre igazából nincs szüksége, hanem megelégszik azzal, hogy egyszerű életet él. Szilárd meggyőződése: Én halhatatlan szellem vagyok, nem pedig ez a halandó test. Ezen a Földön soha senki nem tudja elpusztítani a szellemet. Ez a meggyőződés elűzi a tudat és a test szenvedésével, valamint a földi „balszerencsével” kapcsolatos összes félelmét”