2011. április 27., szerda

A többértelműség zavara


  1. Minden illúzió.
  2. Nincs rövidebb út, mindegyik élethossziglan tart.
    
  1.  Az ember érzelmi, hangulati lény is a „homo sapiens” – értelmes ember erőltetése mellett. Honnan ered ez a sokat emlegetett, mégis érthetetlen kifejezés, vágy – „értelmes-, gondolkodó lény”-é lenni?
    földi, e világot érzékelő, ehhez értő lény, a női és férfi princípium[1]-ot egyesítő. Mennyivel egyszerűbb lenne az értelmet, gondolkodást nem túlértékelni, és nem a ráció[2] mentén, abba kapaszkodva /korlát/ élni. Az igazi EMBER-i egységet elérni - férfi és nő, EGY-esülni, nem adni esélyt az „oszd meg és uralkodj!”[3] gyakorlatnak /nemi, faji, vallási, nemzeti, osztály – elnyomók, elnyomottak.. /.
  • Homo[4] – a.)    Ember /nem isten, nem állat – emberi nem, /néha mint, különös; okos lény, nemesen érző lény, gyarló, tökéletlen, gyenge teremtmény
                b.)        Földi lét, élet; ez a világ.
  • Sapio[5] – a.)     Tárgyról: ízlik, valami íze van /jó-rossz, áldás-átok/.
                b.)        ízel, érzékel érez, észrevesz, megerősít – innen átvitt értelemben szellemi ízlelésről;          eszes, okos, belátása van, több belátása van
Sapiens[6] – bölcs, valamely dologhoz értő /kevésbé határozottan; okos, belátó, értelmes/[7].

            Vannak az alapok, melyet mindenki tud, majd idővel eltemet, vannak a célok, melyeket szintén ránk erőltetnek, van a folyamat, a ciklus, melyet megakasztottak, de a századok nem számítanak, csak a nyomor, a nélkülözés, a megalázás.. A jó és a rossz megítélésével, elfogadtatásával, a jelenlegi értékeket próbálják állandósítják. A szélsőségekkel olyan párokat hoznak mesterségesen létre, melyek egyesítése, összege se emlékeztet a valóságra, a kiindulásra. Pl: A bátorság fokmérőjét gyáva – vakmerő /hős/ fogalmak köré mesterségesen sűrítik, pedig ezek ritka, egyedi megnyilvánulások, így a többség tetszés szerint értékelhető és a szempontjaik alapján bárminek nyilvánítható. Így számukra természetessé, elfogadottá, elfogadhatóvá válik, hogy gyilkos és gyilkos között is sajátos határvonalat húzanak igazságos – igazságtalan, jogos – jogtalan értékrend alapján, mely feltételek szintén érdekeik miatt önkényesen törvényesítenek.
            Ha valaha is egyetlen dolgot, felfogtál, lényegét megértetted, a megnyilvánult világot értetted, fogtad fel. Elég, ha először magadra figyelsz, mert ha a környezeteddel kezded, nem tudod minek az eredményeként kaptad a „megoldást”. Amíg a tárgynál maradsz, a lényeget nem láthatod csak miután belehatoltál – visszatértél, s a „madártávlat” ad lehetőséget az EGYség élményhez.
            Nem számít, hogy hová jutsz el életed során, vagy hogy honnan indultál, még annak sincs jelentősége, hogy most szerinted hol tartasz.
            A LÉT tökéletes, és még a csomagolással /megnyilvánulással/ sincs semmi gond, és ezen az sem változtat, hogy egyáltalán érted-e, vagy érzed-e. Csak magadra vagy hatással.



[1]              Alapelv, vezérelv – alapok, ősok, végok.
[2]              Számítás, eljárás, minőségi tulajdonság, viszony, józan ész /érv, bizonyító ok, következtetés, szabály, törvény, meghatározott rend/, elmélet, rendszer, módszer, vizsgálat, ismeret, belátás.
[3]              Támassz viszályt ellenségeid között, s ha már egymást meggyengítették, könnyen uralmad alá hajtod őket.
[4]              ember (ellentétben úgy az istenekkel, mint az állatokkal, egyaránt értve férfit és nőt, vesd ö. mas és vir): genus hominum, az emberi nem; h. adolescens, senex, histrio; nemo h. (ritkán); hh. Romani; si h. nata est, nőről; inter hh. esse élni, nihil hominis est, igen kicsiny jelentőségü ember, quid hoc hominis est, miféle ember ez? monstrum hominis, emberi szörny; gyakran t. nép, emberek: relegare aliquem ad hh., ajunt hh. Néha jelenti küln. az embert mint okos lényt (si homo esset, illum potius legeret), mint nemesen érző lényt (si vis homo esse), vagy mint gyarló, tökéletlen, gyenge teremtményt (fateor me saepe peccasse, homo sum). Küln. A) hh. tui a te hiveid; hasonlóan h. alicuius valaki rabszolgája. B) paucorum hominum esse, csak kevesekkel társalkodni. C) (t. sz.) mut. nm. helyett «ez az ember»: ibi homo coepit me obsecrare etc., hic h. én (vesd ö. hic); néha aliquis. D) (ősk.) férfi, ellentétben ezzel mulier: mi homo et mea mulier! E) t. gyalogság: hh. equitesque. F) t. gyarmatosokról: családapák (családjaikkal együtt). || G) földi lét, élet; ez a világ, quum maritus homine discesserit, elhunyt. / http://latin.oszk.hu/cgi-bin3/index.cgi?/
[5]              1) tárgyról, A) ízlik, valami íze van, bene, male. B) tárgyesetével annak, a minek ízéhez hasonló ízű valami, mel s. herbam illam, bizonyos fűíze van. C) (nagyon ritkán) szagról, valami szaga, bűze van, s. hircum, bakbűzü: unguenta ss. terram. Innen átv. ért. (költ.) hasonlít, patruos. 2) ízel, ízérzékkel érez, észrevesz, palatum s. Innen átv. ért. szellemi ízlésről, A) eszes, okos (vagyok stb.), belátása van: is s. plus quam ceteri, több belátása van; nihil sapis, értetlen, együgyü vagy, nil parvum sapis, nem kevéssé bölcs vagy, aliquid aapio, van nekem egy kis eszem; (költ.) s. ad rem, ért hozzá. B) (költ.) cs. ért, rem aliquam.
[6]              bölcs, innen (többnyire költ.) kevésbé határozottan okos, belátó, értelmes, homo, vita, excusatio; (újk.) s. rei alicuius; valamely dologhoz értő; gyakran fn. bölcs, küln. bölcsész, bölcselkedő. Még előfordul mint személynév is.
[7]              Milyen szembetűnő, hogy aki bölcs nem feltétlenül okos (értelmes, eszes), belátó (értelmével felfogja), értelmes (gondolkodásra, megismerésre alkalmas, új értelmet, tartalmat, célt, jelentőséget képes adni a dolgoknak).