Utolsó „szerelmes” levél, melyet nem küldök el.

Kedves E[1]111[2] !

            Tegnap előtt mentél el, s mostanra[3] vált elviselhetővé a Lényed – nem tudok szabadulni a hatásod alól! Jó, hogy nem hívtál. Mikor elváltunk mindketten hiányt éreztünk, valami nem történt meg, s ez számomra többet jelentett, mintha a szülinapi tortát egyedül ettem volna meg[4]. Talán, ha két órát aludtunk. Telihold volt. Az utolsó nap szellemi csatározást folytattunk, melyből talán látszatra én kerültem ki győztesül[5] – belefáradtam. Az éjszaka a tied volt, melyet nagylelkűen nekem ajándékoztál. Így alakult ki annak lehetősége a "véletlen", az a körülmény[6], aminek következtében most ez a levél megszülethet. Nem akkor, nem tegnap..

A harcról[7], mely soha véget nem érhet

            A NŐ a maga nemében páratlan, csodálatraméltó – az ami. Tudtam, de nem értettem. Vonzott, de nem tudtam, hogy a kettőnk harcában én, a Férfi hosszabbtávon, csak veszíthetek. Hogy mit? Önmagam, Lényem. Gandhi cölibátusa, mely egyértelműen csak a férfiakra vonatkozott, – eddig zavaró, érthetetlen, szükségtelen.. – most a méltó helyére került[8].

            Hálából, amiért ezt megélhettem, – a szabadságomat megtarthattam – szívesen megosztanék veled mindent, amire eddig rájöttem, de erre neked semmi szükséged, hisz a megérzéseid révén olyan előnyre teszel szert, amit nem lehet megtoldani. Te[9] tűz vagy, és ami utadba kerül, mindent elégetsz, ÁTALAKÍTASZ, megváltoztatsz, ez a dolgod. Te nem tehetsz és teszel mást, csak ami a dolgod – nagyszerűen csinálod, sőt még figyelmeztettél[10] is „Csak az nyúljon hozzám, aki ért a tűzhöz!”.

            Mielőtt veled találkoztam, annyira elbíztam már magam, hogy azt fogalmaztam meg, ide azt a SÁRKÁNYT[11] – majd én! Tudatlanul, gyermekien sokat játszottam a tűzzel. Örömmel adtam, és elfogadtam. De te megmutattad mi a tűz! Sokadjára ismét belátom, hogy nem az eszem miatt maradtam meg. Visszavonulok, hogy rendet tegyek magam körül[12], s megtanuljak hallgatni, s kialakíthassam a saját belső fegyelmemet[13] – kezdhetem az alapoknál. Tanítani akartam, csak nem tudtam kit. Most végre megtaláltam a legjobb tanítványt, ÖNMAGAM-at, a remetét.

Szeretettel a te FELEBARÁT-od!

J

Ui:

A példaképem, Popper Péter jól mondja, én évek óta ismételgettem, de eddig nem értettem:
Férfiak és Nők dolgában nincsenek megoldások, csak elviselhetőségek, és menekülések.

Engem az első, már nem vonz, így a másodikat választom[14].

---

[1]              női név

[2]              sorszám

[3]              48 órán túl

[4]              nagyon édesszájú és falánk vagyok

[5]              veszítettem

[6]              döntetlen

[7]              férfi és nő között

[8]              Hálás vagyok, hogy ezt is megélhettem. A sors engem is érdemtelenül bőkezűen jutalmaz. Elfogadom.

[9]              KOS csillagjegyű

[10]             Rodolfó, a nagymester – „Csak a kezemet figyeljék, csalok!”

[11]             NŐ-t

[12]             "Akiben zűrzavar van - zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van - rendet teremt maga körül."

[13]             "A belső fegyelem megtart, mint testet a csontváz. A külső fegyelem páncél; véd és akadályoz."

[14]             VÉGLEG!

J