T_tanmesék_02_A bűnbánó bűnös

A bűnbánó bűnös N. Cs.

fordította: Bedzsula Bálint László, Madocsa

És mondta Jézusnak: emlékezz rám, uram, amikor a te országodba mész! És Jézus ezt mondta neki: igazat mondok neked, még ma velem leszel a mennyországban.      Luk. 23. 42-43.

A bűnbánó bűnös

            Élt a földön egy hetvenéves ember, aki egész életét bűnök közt élte. És megbetegedett az az ember, és nem gyónt. Amikor eljött a vég, az utolsó órájában elsírta magát és mondta: "istenem! Mint bűnösnek a kereszten, bocsáss meg nekem!" Ahogy kimondta — elszállt a lelke. És megszerette a bűnös lelke istent, és hitt az ő könyörületességében, így érkezett meg a mennyország kapujába.
            És a bűnös elkezdett zörgetni, kéredzkedik a mennyországba. És meghallotta az ajtón keresztül valaki hangját: "Milyen ember zörgeti a menny kapuját?" És milyen tettei voltak ennek az embernek a földi életében? És felel a leleplező hangja feltárván, és felsorolván minden bűnös dolgát ennek az embernek. És nem nevezett meg semmilyen jó dolgot. És feleli a hang a kapu mögül: "Nem tudnak bűnösök bejutni a mennybe. Menj innét!" És mondja az ember: "Istenem! Hangodat hallom, de arcodat nem látom, és nem tudom, hogy szólíthatlak." És feleli a hang: "Én — Péter apostol vagyok."

És mondja a bűnös: "Sajnálj meg engem, Péter apostol, emlékezz az emberi gyengeségre, és isten irgalmára. Nem te voltál Jézus tanítványa, nem te voltál, aki közvetlenül az ő szájából hallottad tanításait, és láttad az ő példás életét? Mégis emlékezz — amikor szomorkodott, bánkódott lelkével és háromszor is kért téged, hogy ne aludjál, imádkozzál, és te elaludtál, mert szemeid elnehezedtek, és háromszor is alva talált. Én is így.      Emlékszel még, hogy fogadkoztál neki, halálodig nem tagadod meg őt, és te, hogyan tagadtad meg háromszor őt, mikor Kajefáshoz vitték. Én is így.         És emlékezz még, ahogy a kakas megszólalt és te kimenvén keserűen felzokogtál. Én is pont így. Nem teheted, hogy ne engedjél be!" És elhallgatott a hang a menny kapuja mögött.

            És akkor, egy kis várakozás után a bűnös ismét zörgetett, és kéredzkedik a mennyországba. És felhangzott a kapun keresztül egy másik hang és mondta: "Ki ez az ember, és hogyan élt a világban?" És felel a leleplező hangja, és ismét felsorolta az összes rossz dolgát a bűnösnek, és nem említett semmilyen jó tettet. És a kapu mögötti hang így felelt: "Távozz innen, nem élhetnek ilyen bűnösök velünk együtt a mennyországba!" És mondja az ember: "Istenem! Hangodat hallom, de arcodat nem látom, és nem tudom, hogy szólíthatlak." És a hang mondta neki: "Én — Dávid király és próféta."

És nem keseredett el a bűnös, nem ment el a menny kapujától, és ezt mondta: Sajnálj meg engem, Dávid király, és emlékezz az emberi gyengeségre és isten irgalmára. Isten szeretett téged és emberek fölé emelt. Mindened megvolt: királyság, dicsőség, gazdagság, feleségek, gyerekek, mégis, ahogy megláttad a szegény ember feleségét, és a bűn /az ördög/ beléd bújt, Hitteus Uriás feleségét, és ő magát megölted Ammon fiainak fegyverével. Te „hatalmas”, mégis elvetted a szegénytől utolsó "báránykáját" és elpusztítottad őt. És emlékezz utána, hogy mutattad és mondtad: én beismerem a saját hibámat, és bánkódok a baklövésem miatt. Én is így. Nem teheted, hogy ne engedjél be!" És elhallgatott a hang a menny kapuja mögött.

            Egy kicsit várt, majd a bűnös ismét zörgetni kezdet és kéredzkedett a mennyországba. Meghallották és a kapu mögül a harmadik hang így szólt: "Ki ez az ember? És hogyan élt a világban?" És felelt a leleplező hangja és harmadjára is felsorolta a bűnös ember dolgait, és nem említett jót. És feleli a hang az ajtó mögül: "Menj innét! Nem tudnak bűnösök bejutni a mennyországba." És mondja erre a bűnös: "Hangod hallom, de arcodat nem látom és nevedet sem tudom." És válaszol a hang: "Én — a hittudós János, Jézus szeretett tanítványa".

És megörült ennek a bűnös és mondja: "Most már lehetetlen, hogy nem engedjetek be engem: Péter és Dávid beenged azért, mert ismerik az ember esendőségét és isten nagylelkűségét. És te pedig azért engedsz be engem, mert telve vagy szeretettel. Nem te vagy az a hittudós János, aki saját könyvében azt írta isten szeretet, és még azt, hogy aki nem szeret, nem ismeri istent? Nem te vagy az, aki öregségére ezt mondta az embereknek: "Testvéreim, szeressétek egymást!" Hogy lehet, hogy most látni sem akarsz, és elzavarsz engemet? Vagy megtagadod azt, amit te mondtál, vagy megszeretve engem, beengedsz a mennyországba! "

  És kinyílott a mennyország kapuja, és János átölelte a bűnbánó bűnöst, és beengedte a mennyországba.            

/Tolsztoj L. N. /