Barátaimnak, Edit halála kapcsán!

Talán a legfontosabb szerintem az, ahogy ő írt magáról az iwiw-en:

„Felülemelkedhetünk minden rosszon, ha felismerjük, hogy csak addig van hatalma felettünk, amíg hiszünk benne. Ha megtapasztaljuk ezt az igazságot, szabaddá válunk.       (Eileen Caddy)”

Kérdezhetnétek: mi a halál?

Erre azt mondhatom, annak, aki hisz „istenben” az ő akarata..

„Az emberek a szeretet /isten/ miatt élnek; az önimádat /elkülönülés/— a halál kezdete /leszületés/, isten és az emberek szeretete /szeretés = > Szeretni - olyannak látni TEnMAGadat [és másokat], amilyennek Isten elgondolt./ — az ÉLET kezdete.”     Ami azt jelenti számomra, hogy az ÉLET nincs a születés-halál közé korlátozva, vagyis biztosak lehetünk afelől, hogy a fizikai halálával új életre született, a szeretet teljességében.

J

„Amikor az embernek jól megy, akkor boldog, és nem gondol arra, hogy mi lesz az élete után. Ha a halál eszünkbe jut, ítélhetünk az alapján, hogy milyen jól megalkotott számunkra az élet jelenleg, és hihetjük /tapasztalhatjuk/, hogy halálunk után is ilyen jó lesz. Abban hinni, hogy isten jó, és a legjobbat tette és teszi számunkra sokkal megnyugtatóbb és helyesebb, mint a mennyországbeli végtelen boldogságban hinni.”

Mi a halál annak, aki nem hisz „istenben”?

„Az ember szeretne magának jólétet/javakat/, ebben látja életének értelmét, és minél tovább él, annál jobban látja, hogy ez számára lehetetlen; az ember kívánja az életet, és annak folytatását és látja, hogy ő is és körülötte minden élő elkerülhetetlen megsemmisülésre és eltűnésre kárhoztatott; az ember rendelkezik értelemmel, és keresi az értelmes magyarázatát az élet dolgaira és nem talál semmilyen értelmes magyarázatot se saját, se más életére.”

Ennek felismerése – A felhőtlen boldogság elérhetetlensége ebben az életben  – és az igény az élet értelmének magyarázatára eljutatja ahhoz, hogy felismerje az összefüggést a boldog életre való törekvés és a szegénység /halál/ között.

„Minden ember szeretne magának jólétet/javakat/, ebben látja életének értelmét, és minél tovább él, annál jobban látja, hogy ez számára lehetetlen; az ember kívánja az életet, és annak folytatását és látja, hogy ő is és körülötte minden élő elkerülhetetlen megsemmisülésre és eltűnésre kárhoztatott; az ember rendelkezik értelemmel, és keresi az értelmes magyarázatát az élet dolgaira és nem talál semmilyen értelmes magyarázatot se saját, se más életére.”

 Az emberi élet ellentmondásának a felismerése – a boldogság, a folytatás igénye, és a halál, a szenvedés elkerülhetetlensége aközött, melynek feloldása az ember „állati”-, „szellemi”lény megértésében van. Ha használja az értelmét „ö jót akar megának” /a jókívánsága a saját külön lényére vonatkozik/, de ez a legértelmesebb tudat, mely különálló lénynek mutatja magát, s jót kíván magának, megmutatja neki azt is, hogy a különálló lény nem felel meg a jó vágyának, és az életnek sem, amit ő mind önmagának tulajdonítana; ő látná, hogy egy különálló lény nem rendelkezhet a jóval, sem az élettel. Az emberben lévő öntudat megmutatja, hogy életének a lényege az, hogy minden létezőnek a javát akarja, mely olyan valami, ami szavakkal megmagyarázhatatlan és leírhatatlan, ugyanakkor mégis az ember számára a legközelebbi és a legérthetőbb. A jóakarat minden létező lény számára az alapja minden élet kezdetének, ez a szeretet, ez isten, ahogy az evangéliumban is írták, hogy isten a szeretet. /Tolsztoj L. N. nyomán/

Szeretettel BBálintL

Ui:

„S ma,

mikor megölellek,

már nem félek,

bátran

elengedlek.

Járj nyugodtan

utadon,

hisz összeköt bennünket

- örökre -

valamiféle

Ős-bizalom.

Tudom,

el nem veszíthetlek,

mert, ha

igazán szeretek,

Igazivá

válik

mellettem

a Szeretett(ttt) !

/ Szabó (Becherer) Irén : Ő az Igazi…/

Aminél még eddig nem találtam teljesebb, konkrétabb, következetesebb írást 4 hét

Január 22.

Semmilyen körülmények nem változtatnak azon, hogy a gyilkosság ne a legdurvább és szembetűnő megsértése legyen az általánosan elfogadott isteni szabályoknak, mely megtalálható az összes vallás tanításában és az emberek lelkiismeretében.

1

Hol van Krisztus? Hol van az ő tanítása? Hol lehet megtalálni, a keresztények tömegében? Az intézményeikben? — Ő ott nincs; A törvényekben, melyek lelkéig hatolt a helytelen egyenlőtlenség? — Nincs ő ott sem; A jogokban, mely önzéssel áthatott? — Ő ott sincs. Hol van hát a Krisztus tanítása? Az eljövendőben, mely előkészített mű, az ember belső természetében; a világ tájainak aggódó tömegének mozgalmaiban; a tiszta lelkek törekvésében és az igaz szívekben; mindenki tudatában, hisz mindenki tudja, hogy a jelen állapot nem lehet tartós, mert az rossz, ellentétes a könyörülettel, testvériséggel, és a Káini törzs öröksége, mely habozás nélkül elvetett, és isten fuvallatától szétszórandó. Lamene

2

Mi a katonai szolgálat? Megmondom én. Ahogy a fiatalember épp hogy felnő, megerősödik, segítségére lehetne a szüleinek, elviszik katonának, megparancsolják, hogy vetkőzzön, megszemlélik, majd megparancsolják, hogy a keresztre és evangéliumra esküdjön meg, hogy ő engedelmeskedik az összes elöljárójának, és meg fogja ölni mindazokat, akiket megparancsolják, hogy ölje meg. Ugyan mikor teszi ezt meg, ellentétes a józanésszel is, a lelkiismerettel is, még Krisztus törvényének betűjével is, mely az evangéliumban olvasható, parancsra felöltöztetik, fegyvert adnak neki, megtanítják lőni, és elküldik embert ölni — saját testvéreit. Az emberek, akiket neki megparancsoltak megölni, semmi rosszat nem tettek neki, soha nem látta őket, de lő rájuk, mert megesküdött, hogy ezt teszi az evangéliumra, — Pont arra az evangéliumra, amiben megírták, hogy ne esküdj és nem csak, hogy ne ölj, de még csak nem is haragudjál a testvéredre.

3

A katonai szolgálat teljesen elrontja az embert, akiket besoroznak, teljesen felesleges helyzetbe hoznak, azáltal, hogy nincs ésszerű, és hasznos munkájuk, felszabadítván őket, az általános emberi kötelezettségek alól, és ezek helyébe csak az ezred, a mundér, a zászló jelképes dicsőségét állítják, és egyfelől, határtalan hatalom a másik ember felett, másfelől, rabszolgai engedelmesség a nálad magasabb parancsnokoknak.
Kiváltképp romboló hatással van a katonákra az ők haszontalan, gátlástalan életmódjuk, mert ha nem katona viselkedik így, akkor a lelke mélyén lehetetlen, hogy ne szégyenkezne emiatt. A besorozott emberek úgy gondolják, hogy ennek így kell lennie, kérkednek és büszkék az ilyen életre, kiváltképpen háborús időben. "Mi készek vagyunk életünket feláldozni a háborúban, és ezért az ilyen gondtalan, vidám élet nem csak bűnül fel nem róható, de szükséges is számunkra. Mi eszerint is élünk."

4

Egy ember nem ölhet. Ha ölt, akkor ő bűnöző, gyilkos. Kettő, tíz, száz ember, ha ezt teszik gyilkosok. De az állam, vagy a "tömeg" gyilkolhat kedvére, és ez nem lesz gyilkosság, hanem jó és helyes dolog. Csak toborozz minél több "személyt", és a tízezrek lemészárlása bűntelenné válik. De pontosan hány "személy" is kell ehhez? Ez itt a kérdés. Egy ember nem orozhat el, szipolyozhat ki, de tömegnek lehet. Mennyi is kell ehhez? De miért egy, tíz, száz ember nem sértheti meg isten törvényét, de nagyon sok igen? A. Balu

@

Minden emberi testben ugyanaz az isteni kezdet, ezért se különálló személy, se személyek csoportja nem rendelkezhetnek jogosultsággal megsérteni az emberi testek isteni kezdettel létesített egységét [kapcsolatát], vagyis megfosztani az embert életétől.

Január 23.

Az emberi élet legfőbb boldogságával — a szeretet gyümölcsével — az összes bűn közül csak pont a testvér elleni harag áll teljesen szemben és ezért nincs bűn, mely biztosabban megfosztaná az embert az élet legfőbb üdvétől.

1

Szintén jó — mondja Szeneka; „Azért, hogy leszoktasd magad a haragról, figyeld az embereket, amikor haragudnak. Amikor másokat nézel; látod, milyenek amikor dühösek, hogyan válnak hasonlóvá a részeghez, a vadállathoz, elvörösödnek, gonosszá válnak, eltorzul az arcuk, bereked a hangjuk, és hallod a trágárságukat jegyezd meg, nehogy te is ilyen utálatossá válj!

2

Az embereken gyakran eluralkodik a harag és nem tartóztatják magukat tőle, mert azt gondolják, a dühben van valami vagányság. Én, úgymond nem eresztek le, mintha szétvetne és így tovább.. De ez nem igaz! Hogy ne kerüljünk a harag hatalmába, emlékeznünk kell arra, hogy a haragban nincs és nem is lehet semmi jó, a harag — a gyengeség jele, nem az erőé. Ha az, aki dühöng, kötekedik, vagy veri a gyengébbet, gyereket, vagy nőt, még ha veri a kutyát vagy a lovat, ezzel ő nem az erejét mutatja, hanem a gyengeségét.

3

Akármennyire is ártalmas a harag más emberekre, mégis a legártalmasabb a mérgelődőre. A harag mindig sokkal ártalmasabb, mint az a sérelem, mely őt előhívta.

4

Érthető, hogy a kapzsi és fukar miért sért másokat: meg akarja kaparintani másokét, hogy neki több legyen; ő megkárosítja az embereket a saját hasznaival. A dühös (rosszindulatú) ember úgy árt másoknak, hogy neki nincs haszna belőle, sőt mi több: másnak ártva magának is kárt okoz.

Szókratész

5

Az, akiben a harag (kegyetlenség) határtalan — az, aki átitatódik vele, mint az arankával, hamarosan oda jutatja magát, ahová csak a gonosz ellensége akarná taszítani.  Buddhista bölcsesség /Dhammapada/

6

Rosszal fizet a te ellenséged, fájdalmasan megtorol a gyűlölködő, de összehasonlíthatatlanul több rosszat okoz neked a szívedben lévő harag.
Se apád, se anyád, se rokonaid, se közelállók nem tesznek neked annyi jót, mint amennyit a te szíved, mikor megbocsájt és elfelejti a sértést. Buddhista bölcsesség /Dhammapada/

7

Sohase gondold, hogy a haragod az emberekre jogos, és egyetlen egy embere se mond, vagy gondold, hogy elveszett, vagy alkalmatlannak /mihaszna/.

8

Az ember csak azért haragszik meg, mert nem tudja, hogy miért történt az, amire megharagudott. Mert ha tudná, akkor nem a következményre haragudna, hanem az okra. De a külső oka bármilyen jelenségnek olyan távoli, hogy nem lehet megtalálni; de a belső oka — mindig te vagy.

9

Miért van, hogy úgy örülünk hibáztatni másokat, és olyan haragosan, igazságtalanul vádolunk? Attól, hogy másokat hibáztatunk a felelősséget elhárítjuk magunkról. Úgy tűnik, mintha nekünk nem attól rossz, mert rosszak vagyunk, hanem attól, hogy mások bűnösök.

@

Amikor az emberek haragosan vitatkoznak egymással, a gyermek nem mérlegeli, kinek van igaza, és ki a hibás, hanem szomorúan elfut az ilyen emberektől, elitélve mindkettőt, és ő mindig igazságosabb, mint az egyik vagy a másik a vitatkozók közül.

Január 24.

Merre tart az emberiség, ezt nem kell tudni az embereknek. A bölcsesség megjelenése abban áll, hogy tudod, te merre menj. És ezt te tudod: a legfelsőbb tökéletességhez.

1

Keskeny az út, mely a valósághoz vezet, és kevesen találják meg. Kevesen találják meg, mert a többség a széles úton jár, azon, melyen mindenki jár. A valódi út — keskeny, csak egy emberes. És ahhoz, hogy megtaláld, nem a tömeggel kell menned, hanem azok az egyének után: Buddha, Konfuceusz, Szokratész, Krisztus, akik a saját és mindnyájunk számára, egyik a másik után lerakták egy és ugyanazt a keskeny utat. Malori Ljuszi

2

Csak három csoportja van az embereknek: az elsők megtalálták istent és neki szolgálnak; ezek az emberek ésszerűek és boldogok. Másodikak nem találták meg és nem is keresik őt; ők eszeveszettek és boldogtalanok. Harmadikak nem találták meg, de keresik őt; ezek az emberek ésszerűek, de még boldogtalanok. Paszkál Blez

3

Ahol az igazság keresése kezdődik, mindig ott kezdődik a valóság; abban a pillanatban, mikor az igazság keresése abbamarad, megszűnik a valóság. John Ruskin.

4

Felismerni minden dologban az isteni tökéletességet, és a saját életed folyása ehhez a tökéletességhez közeledjen — ebben áll a régmúlt bölcsek csodálatos szemlélete: Szokratészé, Epiktété, Márkusz Auréliuszé. Van olyan keresztényi magatartás, mely leszólja a bölcsességet, és nem akarja elismerni azt. Holott mennyivel bölcsebb tanítás — megelégedni isten országával itt a Földön, mintsem azzal a tanítással, mely azt hirdeti, hogy ez csak a véggel lehetséges.
A hamis tanítás ismérve az, hogy halasszuk el az életet egy következő időpontig és a hívőt a magasabb erkölcsű emberről alkotott saját tanítása alapján ítéli meg. Amiel

5

Ha az ember keresi a bölcsességet okos, de ha úgy gondolja elérte, őrült. Perzsa bölcsesség

6

Nem a hely fontos, melyet elfoglalunk, hanem az irány amerre haladunk. Holmes

@

Nem a körülötted lévő emberek általános céljai kell, hogy meghatározzák a te tevékenységed, hanem a te életed küldetése, mely ugyanaz a világ összes emberének küldetésével.

Január 25.

Van a tudás, mely szükséges minden ember számára. Amíg az ember nem sajátította el ezeket az ismereteket, minden más tudás csak kárára lesz.

1

Szókratész állandóan felhívta a tanítványainak a figyelmét arra, hogy a jól összeállított műveltség minden területen csak egy bizonyos közismert határig megy, melyet nem célszerű átlépni. Geometriából elegendő - mondja ő - annyi, hogy adott esetben megmérhess egy darab földet, melyet eladsz vagy veszel, vagy feloszd az örökséget, vagy feloszd a munkát a dolgozóknak. "Ez olyan egyszerű - mondja ő - hogy egy kis igyekezettel nem okoz nehézséget semmilyen mérés, még ha az egész Földet kellene felosztanod is."
De ő helytelenítette a nagy erőfeszítést igénylő elmélyülést ebben a tudományban, s bár személyesen nagyon jól ismerte ezeket, mégis azt mondta, hogy ez sok időt vehet el az ember életéből, és elvonja figyelmét más hasznos tudománytól, miközben semmire sem kell. A csillagászatról csak annyit tartott fontosnak: hogy az égről megállapítsuk az időt éjjel, a hónap napját, és az évszakot; ne vesszünk el az úton, tartsuk az irányt a tengeren és váltsuk az őrt. "Ez a tudomány olyan könnyű — fűzte hozzá ő — hogy elérhető minden vadász, minden tengerész, általában minden ki számára, aki egy kicsit is akar vele foglalkozni." De addig elmenni benne, hogy tanulmányozzuk a különböző pályákat, melyeket az égitestek írnak le, kiszámolni a bolygók és csillagok nagyságát, távolságukat a földtől, és mozgásuk változását, — szerfelett rosszalt, mivel nem látta ezeknek semmilyen hasznát. Ő nem a tájékozatlansága miatt volt ilyen lekezelő ezekről, hiszen ő tanulmányozta ezeket a tudományokat, hanem mert nem akarta, hogy időt, és energiát fecséreljünk, melyet inkább az ember számára legfontosabbra fordíthatnánk: szellemi fejlődésére. Xenofont

2

Jaj a tudósoknak, akik ismereteket gyűjtenek, jaj az önelégült filozófusnak, és a telhetetlen kutatóknak! Ezek az ostoba gazdagok mindennap megünneplik saját eszük tivornyáját, míg a szerencsétlenek szüntelenül éheznek. Ezek az emberek a semmivel vannak eltelve, mert ez az üres tudás nincs hatással sem a belső /egyéni/, sem a közösségi tökéletesedésre. François de Salignac de la Mothe Fénelon

3

Fordítsd el saját figyelmedet a világ hazugságairól és ne bízzál a saját érzékszerveidben, mert becsapnak, de önmagadban, az egódon kívül keresd az „állandó / folytonosan tartó/ embert”! Buddhista bölcsesség (Dhammapada)

4

A gyakorlati tudomány, amikor csak önmagáért foglakoznak vele mindennemű vezérlő filozófiai gondolat nélkül véglegessé formálva, hasonlatos az archoz, melynek nincsen szeme. Egy foglalatossággá válik, a középszerű emberek számára, melyek egyszersmind megfosztottak a felsőbb tehetségtől, akik különben csak akadályai lehetnének ezeknek a türelmet igénylő kutatásoknak.
Az emberek ilyen középszerű képességekkel arra összpontosítanak teljes erejükkel, és tudásukkal egy adott meghatározott tudományos területen, ahol ők ezért elérhetnek egy teljes tudást, mind emellett az össze többi területen teljesen tudatlanok. Őket azokhoz a munkásokhoz hasonlíthatjuk, akik egy olyan falióragyárban dolgoznak, ahol az egyik csak kereket, a másik csak tengelyt, a harmadik csak láncot csinál. Schopenhauer

5

Jobb tudni az élet néhány elvét, mint kitanulni sok értelmetlen tudományt. Az élet elve visszatart a rossztól, a jóra irányít; hiszen az értelmetlen tudományok ismerete büszkeségre csábít és megzavarja a józan gondolkodásodat, mely az élet elvéhez szükséges.

@

Ne a tudatlanságtól, hanem a hamis tudástól félj! Jobb semmit sem tudni, mint valóságnak venni azt, ami valótlan. Jobb semmit sem tudni az égboltról, mint azt gondolni, hogy szilárd, és rajta ül az isten. De az se sokkal jobb, hogy azt gondoljuk, hogy amit látunk, mint égbolt, végtelen tér: a végtelen tér ép oly pontatlan, mint a kemény égbolt.

Január 26.

A gazdag ember nem lehet más csak könyörtelen. Adj neki természetes könyörület érzését, és ő gyorsan megszűnik gazdagnak lenni.

1

Nem határtalan-e az ellentmondás aközött, hogy mi az étkezőben ülünk nevetve és megcsömörlötten, és aközött, hogy másokat hallunk sírva elmenni az utcán és nemhogy nem fordítunk figyelmet a sírásukra, de még fel is háborodunk rájuk, és szélhámosoknak nevezzük őket? Te mondod, hogy szélhámos! Vajon egy kenyérért kezd-e el valaki szélhámoskodni? Ha te úgy gondolod, hogy becsap, annál inkább neked kellene sajnálkoznod miatta, és annál jobban meg kellene szabadítanod a nélkülözéstől.  Ha pedig te nem akarsz adni, akkor legalább ne sértsd meg. Aranyszájú Szent János

2

Előbb hagyj fel a rablással, és csak azután irgalmaskodj. Fogd vissza kezed a sápszedéstől, és majd csak azután töröld kezeid az adományba. Ha pedig mi ugyanazzal a kezünkkel egyeseket levetkőztetünk, másokat felöltöztetünk, akkor az alamizsna szolgál ürügyül a bűncselekményhez. Jobb, ha nem nyújtunk ilyen segítséget, mintha ilyen módon vagyunk irgalmasak. Aranyszájú Szent János

3

Semmin sem látszik annyira a gazdagok kegyetlensége, mint az ők adakozási törekvésükön.

4

A gazdagoknál 15 szoba három embernek, és mégse engedi melegedni és meghálni a koldust. A parasztnál 7 öles ház 7 embernek, és ő mégis szívesen beengedi a vándort.

5

Mi szeretjük a tárgyakat az ő tökéletlenségükért, mely az isten által előre meghatározott azért, hogy az ember életének szabálya az erőfeszítés legyen, de az emberi ítélkezés szabálya a könyörület. John Ruskin

6

Ahogy a bölcsesség első elve az önmagunk megismerésében van, — bár ez a legnehezebb, — úgy az irgalmasság alapja abban áll, hogy kevéssel beérjük, bár ez szintén ugyanolyan nehéz; és csak a megelégedett és megbékélt emberben jelenik meg mások felé az irgalmasság ereje. John Ruskin

7

Akinek bősége van a Földön, de szükségben látja a testvérét, az elzárja a szívét tőle, — hogy lehetne abban isten szeretete? Gyermekeim! Szeressük egymást ne szavakkal, és nyelvel, hanem tettel és őszintén! 1 Ján. 3.17-18.

@

Ahhoz, hogy ne szavakkal és nyelvvel szeressünk, hanem tettel és őszintén, a gazdagnak adnia kell a kérőknek, mint ahogy Jézus mondta.
És ha a kérőknek adunk, bármilyen sok vagyona is volna az embernek, hamarosan nem lenne bősége. Ha pedig megszűnik a gazdagsága, akkor teljesítette azt, amit Krisztus mondott a fiatal gazdagnak.

Január 27.

Az emberek szeretete ad valódi, elvehetetlen belső javat, egyesítve az embert más emberekkel és istennel.

1

Senki sem zavarhatja meg az ember lelki fejlődését, kivéve önmagát. Se fizikai gyengeség, se észbeli alkalmatlanság nem lehet akadálya a lelki természet fejlődésének, mivel a lelki természet fejlődése — csupán a szeretetben való növekvés, és ennek a fejlődését semmi sem akadályozhatja. Lucy Mallory

2

Értelmes ember nem azért szeret, mert neki megéri, hanem azért, mert ő magában a szeretetben találja meg az üdvét /boldogságát/.

3

Ne szánakozzatok a múltról, mi haszna a sajnálatnak? A hazugság mondja: bánkódj; az igazság mondja: csak szeress! Bocsáss el magadtól minden emléket! Ne beszélj a múltról; élj a szeretet fényében, és csak hagy múljon el minden egyéb! Perzsa bölcsesség

4

Egy kínai bölcstől kérdezték: "Miben áll a tudomány /valaki tudásának, ismereteinek egésze/?" Azt felelte: "Abban, hogy ismeri az embert". Kérdezték tőle: "Miben van az erényesség?" Ezt mondta: "Az emberek szeretetében."

5

Az ember nem képes elérni a boldogságot, azért, mert minél jobban törekszik a világi boldogságra, annál kevésbé megvalósítható. A kötelesség teljesítése se adhat boldogságot. A végrehajtása nyugalmat ad, de nem boldogságot.
Csak az isteni, tiszta szeretet – egyesülés istennel ad valódi üdvöt /boldogságot/; mert ha a lemondás örömé lenne, állandó, növekvő, háborítatlan örömmé, akkor a lélek folyamatosan ellátott lenne boldogsággal. Henri-Frédéric Amiel

6

Igyekezzél megszeretni azt, akit nem szerettél, elítéltél, aki megsértett téged. Ha sikerül neked ezt megtenned, akkor megtapasztalod a boldogságnak egy teljesen új, csodálatos érzését. Rögtön meglátod ebben az emberben ugyanazt az istent, mely benned is lakozik. És ahogy a lámpa jobban világít a sötétség után, épp úgy benned, mikor megszabadulsz a szeretetlenségtől, erősebben és örömtelibben felragyog az isteni szeretet fénye.

7

Én felismerem magamban az erőt, mely idővel átalakítja a világot. Ez az erő nem lök, és nem nyom, de én érzem, ahogy apránként, és feltartóztathatatlanul gyógyít engem. Én látom is, hogy valami engem vonz, úgy ahogy én is tudatlanul vonzok másokat. Én magammal ragadom /elbűvölöm, lenyűgözöm/ őket, és ők is magukkal ragadnak engem, és mi beismerjük törekvésünket egy új egyesülésbe.
Kérdeztem az erőt, ami bennem volt: Ki vagy te? És ő felelt: „Én vagyok a szeretet, uralkodója az égboltnak és uralkodója akarok lenni a Földnek is. Én — a leghatalmasabb az összes égi erők közül, s azért jöttem, hogy létrehozzam a jövő közösségét.” Crosby

8

Mint ahogy, az anya kockáztatva a saját életét, neveli és óvja gyermekét, saját, egyetlen gyermekét, pont így minden ember neveli és óvja magában a barátságosság érzését minden élő iránt. Karani Metta Sutta

@

Rettenthetetlenség, nyugalom, öröm, amit a szeretet ad olyan nagy, hogy a világi örömök, melyet az emberi szerelem nyújt, észrevétlen annak, aki felismerte a szeretet belső üdvét.

Január 28.

Ahhoz, hogy az ember megismerje azt az elvet, melynek alárendelt és mely a szabadságát adja, fel kell emelkednie a testi létből a lelkibe.

1

Aki küldött engem ő az igazság /valódisága valaminek/, és amit tőle hallottam azt mondom a világnak is. Nem értették, hogy az atyjáról /gondoskodójáról, jótevőjéről/ beszélt.
Ezért Jézus ezt mondta nekik: amikor felemelkedik /felmagasztalódik/ az ember fia, akkor megtudjátok, hogy ez vagyok én és semmit sem teszek magamtól, hanem ahogy megtanított engem az én atyám, s így is mondom. Ján. 8.26-28

2

Krisztus, az ember fiának a felmagasztalásának nevezi annak felismerését, hogy a saját életünk nem a sajátunk, hanem azé a szent léleké, amely minden emberben lakik.

3

Krisztus igazi próféta volt. Ő látta a lélek titkát. Ő látta az ember nagyságát. Ő hű volt ahhoz, ami benned, és bennem van. Ő isten megtestesülését látta az emberben. És fenséges elragadtatott állapotában mondta: "Én csodálatos /tökéletes, isteni/ vagyok, isten munkálkodik rajtam keresztül, rajtam keresztül szól. Ha meg akarod látni /tapasztalni/ – nézzél magadba, akkor, amikor úgy gondolkozol és érzel, mint ahogy én most gondolkodok és érzek!" És az emberek meghallották ezeket a szavakat, és a következő nemzedéknek mondták: "Ez Jehova volt, az égből jött. És én megölök mindenkit, aki azt mondja, hogy ez ember volt." A kifejezéseinek a módja, az ő nyelve. Az ő igazságának a helyét, az ő példabeszédei foglalták el; az egyházakat /templomokat/ nem az ö igazságára alapították, hanem az ő hasonlataira. És a kereszténység szintén legendává /mendemondává/ vált, mint az egykori görögök és egyiptomiak érzelemben gazdag /lírikus/ tanításai. Ő tisztelte Mózest és a prófétákat, de nem tartotta szükségesnek kitartani az ők elsődleges /eredeti, kezdetleges/ kinyilatkozásaiknál, és alárendelte azokat a szív örök kinyilatkoztatásának /sugallatának/. Felismerve ezt az uralkodó elvet, mely az emberek szívében él, ő nem rendelte alá ezt az elvet semmilyen más törvénynek. Ő ezt az elvet istennel azonosította. Emerszon

4

Én és isten egy (ugyanaz)! — mondta a mester. De ha ön istennek tartja az én testemet, akkor téved. Ha istennek tartja testetlen lényemet, mely sajátos /elkülönített/ más lényektől, szintén téved. Csak akkor nem téved, amikor megérti a magában lévő valóságos / igazi/ saját ént, azt, mely valóban egy istennel és ugyanaz minden emberben. Ahhoz, hogy felismerjük ezt az „ént”, fel kell emelni /nemesíteni, felmagasztalni/ magunkban az embert. És mikor felemelted, meglátod, hogy közötted és más emberek között semmilyen különbség sincs.
Nekünk csak úgy tűnik, mintha mi elkülönült lények lennénk, mint ahogy egy almafán minden virágnak, hogy ő külön „lény”, pedig ők mindnyájan csak virág egy almafán, és mindez egyetlen csirából keletkezett. Fjodor Ctrahov

5

Rövid ideig kell élnünk ebben az életben, az örök élet elve szerint. Thoreau

6

"Az emberi lélek természete szerint keresztényi." A kereszténységet az emberek mindig úgy képzelték el /fogták fel/, mint valami elfeledett és hirtelen felelevenedőt. A kereszténység felemeli az embert azokba a magasságokba, ahonnan feltárul neki az örömtől sugárzó világ, mely ésszerű elvnek van alárendelve. Érzés, melyet átél az az ember, aki felismeri a kereszténység igazságát hasonló ahhoz, mint amit egy sötét, dohos bástyába bezárt ember átélne akkor, amikor kijut a nyitott bástya tetejére, ahonnan meglátná az eddig nem látott gyönyörű világot.

@

Az öntudat alávetése emberi törvénynek rabbá tesz, az öntudat alávetése isten törvényének felszabadít.

T_tanmesék_03_A tökéletesedés

A tökéletesedés

Az ember számára elérhetetlen isten tökéletessége, de állandóan törekednie kell arra, hogy egyre jobban és jobban megközelítse. Ez az út, melyen menni kell, ősidőktől fogva az emberi faj számára előírt. Ez az út tüskés és nehéz azoktól a nehézségektől, melyeket minden lépésnél tapasztalni. De ez az út vigasztaló, jó érzést termő, melyeket elhoz, és amiből az utolsó termés — a testvér világ, a béke királysága és a szeretet a földön fakad.
Akkor jön el a végleges nagy egység is. Az egyenlőség nem más, mint mindenki életének egybeolvadása a mindennek életével, és ennek az egységnek az átéléséhez nincs más mód, mint elvonatkoztatni magunktó annyira, amennyire az egységnek erre szüksége van, — szabad elutasítása mindennek, ami elválaszt és elkülönít. Ebben van az összes evangéliumi tanítás. Ez van a könyörületben, az általános szeretetben, mely magába foglalja istent, és az összes teremtményét. És isten összes felszólításában mindenekelőtt minden ebben az irányban változik. Az önszeretetből születik a büszkeség, kapzsiság, érzéki vágyakozás, irigység, harag, ellenséges érzelem; az élettel való egységérzetből, melynek alapja isten, születik a szelídség, önkéntes lemondás, belső béke — tiszta öröm, mely átalakítja a földi szenvedést a semmi által meg nem szakítható végtelen boldogsággá.
De emlékez: minél előrébb fogsz jutni ezen az úton, annál több akadállyal fogsz találkozni a korszak gyermekeitől, a múlt királyának alattvalóitól. Ők mindnyájan gyűlölnek, és üldöznek, bíróság elé hurcolnak és tömlöcbe vetnek azért, hogy csírájában elfojtsák a jót, — azt a magot, melyet ti vetetetek magatok körül, — azért, hogy folytatódhasson a rossz, amit ők szolgálnak. Hallgassatok a szívetekre, szilárdítsátok meg az érettségeteket /érett elméteket/, hogy ne essetek el ebben a szent harcban. Hagyományozzátok ezt a harcot, mint a legszentebbül őrzött örökséget azokra, akik utánunk jönnek. Pihenés, a harc után lesz; az ütközet addig a napig folyik, amikor kijelentik: isten győzött, királyságát felállították a Földön, és az ő gyermekeié e szülőföld.  Lamene
A szellemi törvény — "szeresd környezeted, mint önmagadat", ahogy az Evangéliumban van — nem jön el, míg nem teljesül. Ez a törvény pont olyan szükségszerű, mint a tömegvonzás, a kémiai egyesülés törvényei, és az összes fizikai törvény.
Feltételezhetjük, hogy a fizikai törvények is ingadoztak, nem voltak általánosak a természet összes jelenségeire, kialakultak, de végül is szükségszerűvé váltak. Pont így van a szellemi törvényekkel, melyek velünk alakulnak ki.
A világ életének közelebbi célja az "ért-elme-s ember" létrehozása és egyesítése. Először csak egyes emberek, akik egyre jobban és jobban alárendelődnek az értelem törvényének, érteni fogják azt, hogy az élet javának /üdvének/ elérése nem az egyes lények törekvése saját jólétük /hasznuk/ elérésére, hanem minden lény törekvése az összes többi hasznára /javára/; aztán idővel ezt egyre jobban és jobban megértik vagy ehhez fognak közeledni az összes többi lények is.

Aminél még eddig nem találtam teljesebb, konkrétabb, következetesebb írást 3 hét

Január 15.

Jézus tanításának alapgondolata; a közvetlen párbeszéd helyreállítása az ember — isten fia — és a teremtő isten között.

1

Azt kérdezitek, hogy mi a leglényegesebb Jézus jellemében? Azt felelem, hogy az emberi szellem nagyságába vetett hite[1]. Ő látta az emberekben Isten tükörképét, tükröződését, és ezért szerette az embert, bárki is légyen, bármilyenek legyenek az életfeltételei, természete. Jézus az emberekre olyan, az anyagi burkon áthatoló tekintettel, látásmóddal nézett, melyben a test eltűnt. Ő megszemlélte a gazdag öltözetein, és a szegény rongyain keresztül az ember belsejét; és ott a tudatlanság sötétségét, a bűn foltjait. Ő megtalálta az erő, és a tökéletesség csíráit, melyek képesek a szellem, és a halhatatlan természet folyamatos fejlesztésére. A legmélyebbre süllyedt, züllött emberben is látta a lényeget, amely képes a fény angyalává változtatni. Sőt mi több: tisztában volt azzal, hogy őbenne válójában nincs semmi olyan, amit ne érhetne el minden ember. Channing.

2

A nép számára ugyanúgy, mint az egyén számára az előítélettől való megszabadulás nem csökkenti az erkölcsi akadályokat, csak a durvább életvezetést behelyettesíti az emelkedettebbel. Sok szegény lélek ebben a cserében elveszíti saját támaszát. De ebben nincs semmi rossz, vagy veszélyes. Ez csak fejlődés. A gyermeknek is meg kell tanulnia egyedül járnia. Először az az ember, aki elveszítette megszokott babonáját, elveszettnek, otthontalannak érzi magát. De ez a külső támasz elvonás kényszeríti őt önmagába, és pont ezzel erősíti meg őt. Ő megtapasztalja isten közvetlenségét; nem könyvből olvas, hanem saját lelkéből a tanítás értelmét, és az ő kis szentélye kitágul egészen az égi boltozat hatalmas templomáig. Emerson

3

Isten megismerése történhet vagy az értelem, vagy a szellem /a lélek/ által a bizalomra /a szív-lélekre/ támaszkodva. Az értelmi megismerés nem megbízható és veszélyes hibáknak kitett; a szellemi megismerés pedig csak isten azon tulajdonságait írja le, melyek az erkölcsös tettekhez szükségesek. Az ilyen hit természetes és természetfeletti. Kant

4

Ne csak a szellemi életet keressétek, hanem törekedjetek arra, ami a szellemi feletti.

Thoreau

@

Félj mindentől, ami közéd és istened — szellemed, mely a te lelkedben él — közé kerül!

Január 16.

A legfőbb oka a rossz életfelfogásnak — a hamis hit.

1

Az ember élete abból áll, hogy életében eljusson az értelmetlen dolgoktól az értelmesig. Ennek érdekében két dolgot kell tennie:
1. Lássa meg mindenben az élet értelmetlenségének a jelentőségét, és ne fordítsa el róla a figyelmét..;
2. Felismerje minden gondoskodásban a végső élet értelmét.
Felismerve az összes értelmetlenséget, és az ebből eredő állandó veszélyeztetését az életnek, az ember önkéntelenül is elfordul tőle; a másik oldalon, világosan felismerve az értelmes élet lehetőségeit, az ember akaratlanul is vonzódik felé. Tehát nem a tudatlanság bűnének a rejtegetése, hanem a tudatos élet üdvének teljes megvilágításba helyezése kellene, hogy feladata legyen minden az emberiséget tanítónak.
Nos, itt van Mózes trónja, melyet mindig azok igyekeznek elfoglalni, akik nem a fényre törnek, mivel a szándékuk bűnös; ezért is mutatkoznak tanítóként, és nemcsak hogy ara nem törekednek, hogy rámutassanak a pillanatnyi élet esztelenségeire, az élet értelmére, és arra, milyennek kellene lennie, hanem ellenkezőleg igyekeznek elrejteni az elmúlt életforma ostobaságait és aláásni a bizalmat egy olyan értelmes életformában, amilyen szükségszerű. Ezekkel a célokkal létezik és működtetik a rendőrséget is, a hadsereget is, a büntető törvényeket is, a börtönöket is, a menhelyeket a gyerekek, és a szegényházakat az öregek számára is, a nevelőotthonokat is, a nyilvános házakat is, a bolondokházát is, a korházakat is, a biztosító társaságokat is, az összes kötelezően felállított erőszakra összegyűjtött anyagi eszközöket is, a tanulmányi intézményeket is, a fiatalkorú bűnözők intézményeit is, és még sok mást is. Végzetes módon ezek közül minden intézmény, a bűn titkolásán kívül, új kegyetlenséget hoz létre és feltartóztathatatlanul növekszik az a szörnyűség, amit megsemmisíteni szándékozott, mint a hólabda. Ha csak, annak az erőfeszítésnek — melyet felhasználnak ennek működtetésére azzal a céllal, hogy elrejtsék a rosszat, és csak a bűnt növelik, — az egy ezredrészét fordítanák annak az ellenkezőjére, aminek leplezésére ezeket az intézmények szolgálnak, a baj, mely nyilvánvalóvá lett számunkra, gyorsan megsemmisülne.

2

Mi kötelesek vagyunk teljes odaadással viszonyulni a közélet dolgaihoz, készen kell állnunk a véleményünk megváltoztatására, elutasítani a régi nézeteket és elsajátítani az újakat. El kell dobnunk az előítéleteket, és teljesen szabad értelemmel kell véleményt alkotnunk. A hajós, aki mindig ugyanazokat a vitorlákat húzza fel tekintet nélkül a változó széljárásra sose éri el a saját kikötőjét. Jordzs Henri

3

A dolgozók és a kizsákmányolóik annak érdekében, hogy javítsák a viszonyukat, fel kell hagyniuk a régi Mózesi törvénnyel — "a szemet, szemért és a fogat fogért" — és bevezetni az életbe a szeretet törvényét — „tedd azt mássokkal, amit szeretnél, hogy mások veled tegyenek”.            Ljüszi Malori

4

Semmilyen erőszakos újítás nem változtatja meg a bűnt addig, amíg az emberek olyanok maradnak, amilyenek, ezért a rossz helyreállását az életforma megváltoztatásától nem várhatjuk, csak a jóindulat és az értelem elterjedésétől.

5

Krisztus tanításait érdemes nyíltan[2] és egyszerűen elfogadni, hogy világossá váljon az a szörnyű hazugság, amiben mi mindnyájan élünk, és amiben él mindenki közülünk.

@

A hamis vallástól való függőség — ez a legfőbb oka az emberek szegénységének.

Január 17.

Saját belső rendeltetésünket teljesítve, a lelkiismeretre hallgatva az ember akaratlanul is és ténylegesen is a közélet jobbítását szolgálja.

1

Nem szabad az embereket a külsőségektől jobban felszabadítani, mint ahogy belülről felszabadultak. Hercen

2

Az álmodozó gyakran jól meghatározza a jövőt, de nem akarja kivárni. A saját erőfeszítéseivel akarja megközelíteni azt. Amihez a természetben ezer év kell, ő saját életében akarja megvalósulva látni. Leszing

3

Saját súlyos helyzetükben feleslegesen miért kínozzák magukat? Jót akarnak, de nem tudják, hogyan érjék el. Tudják önök, hogy csak az, aki feláldozza életét, kaphatja meg azt? Isten nélkül semmit sem érhetnek el. Csak vergődtek a saját maguk által kitalált szenvedésekben, és mire mentek vele? Néhány elnyomót megsemmisítettetek — megjelentek mások, rosszabbak, mint a korábbiak. Megsemmisítettétek a rabszolgaság törvényeit, és helyette megkaptátok a vérségi törvényt, és a rabság új törvényeit. Ne higgyetek azoknak az embereknek, akik isten és közétek állnak, hogy árnyékukkal eltakarják előletek. Ezek az emberek rozsszándékúak. Mert csak istentől származhat a felszabadító erő, mert csak istentől ered az összekötő szeretet. Mit tehetne értetek egy ember, aki csak a saját gondolatait követi, és a saját akaratának szabályit? Még ha a szándéka jó is, és csak jót akar, mégiscsak a saját szándékából ad a kötelező erejű törvény helyett, saját gondolatát a szabályok helyett. Ezt teszi minden elnyomó. Nem kell pusztítani azért, hogy felcseréljük az egyik erőszakot a másikkal. A szabadság nem abban áll, hogy ez uralkodik és nem az, hanem abban, hogy senki sem uralkodik. Ott, ahol isten nem vezet, ember irányít. Isten királysága — igazságosság érvényesülése a fejekben, és könyörület a szívekben, ennek az alapja — a Krisztus által meghirdetett könyörületesség és igazságosság törvényébe vetett bizalom. Az igazságosság törvénye arra tanít, hogy mindnyájan egyenlők vagyunk a teremtő isten, és egyetlen tanítónk Krisztus előtt. A könyörületesség törvénye tanít a szeretetre, és egymás segítésére, mint egyazon teremtő gyermekeit, és egyazon tanító tanítványait.
Hogyha az emberek azt mondják nektek: "Előttünk még senki sem tudta, hogy mi az igazságosság; az igazságosság tőlünk, higgyetek nekünk, és mi megalkotjuk azt az igazságosságot, ami kielégít benneteket", — az ilyen emberek becsapnak benneteket, vagy ha őszintén ígérik nektek a szabadságot, maguk is tévedésben vannak, mert ők azt akarják, hogy ti ismerjétek el őket uraitoknak, és akkor a ti szabadságotok csak ezeknek az új uraknak a szolgálata lesz. Mondjátok nekik, hogy egy uratok van isten, és ti nem akartok mást, és isten megszabadít benneteket.

4

Jó lenne, ha a bölcsességnek olyan tulajdonsága volna, hogy átfolyhatna az egyik emberből, aki tele van vele, abba, akiben nincs, mint a gyapjún keresztül az egyik edényből a másikba, addig, amíg kiegyenlítődnek. De a baj az, hogy a más bölcsességének befogadásához mindenekelőtt saját tevékenység szükséges.

5

Ha jóra taníthatnád az embert és nem teszed azt — elveszítesz egy testvért. Kínai bölcsesség

@

Tedd meg a kötelességedet az életben, tökéletesítve és jobbítva a saját személyiségedet, és biztos lehetsz benne, hogy csak ezen az úton közreműködsz a leggyümölcsözőbb módon az általános lét jobbításán.

Január 18.

Megvilágosodott ember az, aki megtapasztalta saját küldetését az életben.

1

Tudós az, aki sokat tud a könyvekből; művelt az, aki elsajátította magának kora leg elterjedtebb tudását és gyakorlatát; felvilágosult az, aki megértette saját életének értelmét.

2

Amióta létezik emberiség, mindig minden nemzetségben voltak tanítók, akik összeállították mindazt a tudást, amire az embernek szüksége van. A tudást, ami arra tanított, hogy miben áll a küldetésünk, és ezért az igazi java minden embernek és az emberiségnek. És csak ennek a tudásnak az ismeretében lehet véleményt alkotni minden más ismeretről.
A tudományok tárgyai végtelenek, és annak a tudása nélkül, hogy mi az ember küldetése, és mi válik az emberek javára, nincs lehetőség ebből a végtelen mennyiségű anyagból választani, és éppen ezért enélkül a tudás nélkül az összes tudással és szakértelemmel való foglalkozás, mint ahogy napjainkban, a keresztény világban is megtörtént — tartalmatlan és ártó foglalatossággá válik.

3

Egyetlen magyarázata ennek az értelmetlen életnek, — ellentétes minden idők legjobb embereinek tudásával — amit a mai emberek csinálnak abban áll, hogy a fiatálságot éppen a legnehezebb dolgokra tanítsák: az égitestek elhelyezkedésére, a föld évmilliókkal ezelőtti állapotára, az élet keletkezésére, és így tovább.. Csak arra az egyre nem tanítják meg, amire mindig mindenkinek szüksége van, hogy mi az emberi élet értelme, hogyan kell leélni, mit gondoltak erről a kérdésről, és hogy oldották meg a múlt bölcs emberei. A mi világunkban nemhogy nem tanítják ezt a fiatal nemzedéknek, hanem e helyett azt tanítják — isten törvényei néven, — ami a legnyilvánvalóbb képtelenségek, melyekben még a tanítóik sem hisznek. Mindenhova, az életünk építményeinek alapjába kövek helyett levegővel telt buborékokat raknak. Miért is ne dőlne össze ez az építmény?

4

A mai idők legelterjedtebb jelenségei — az a látvány, hogy magukat tudósoknak, művelteknek és felvilágosultaknak tekintő emberek, rengeteg szükségtelen dolgot tudva, megrekedve a legmélyebb tudatlanságban, nem hogy nem tudják saját életük értelmét, de még büszkék is erre a tudatlanságukra. És ellenkezőleg, nem kevésbé általános jelenséggel találkozunk a kevésbé művelt, és műveletlen emberek között, akik semmit sem tudnak a kémiai periodikus táblázatról, parallaxiáról és a rádium tulajdonságairól, mégis teljesen megvilágosodottak — életük értelmének ismerőivel — és nem büszkélkednek vele. És hány azzá válni vágyakozó látszólagos felvilágosodott ember, akik határtalan önhittel dolgoznak saját megingathatatlan tudatlanságukon.

@

A tudományban csak egyre van szükség — arra a tudásra, hogy hogyan kell élni az embernek. És ez a tudás elérhető mindenki számára.

Január 19.

A közösségi élet csak önkéntes lemondással jobbítható meg.

1

Azt mondják: egy fecske nem csinál tavaszt. Ez igaz, de ne repüljön az a fecske, amelyik érzi a tavaszt, hanem várjon? Ha így várna minden rügy és fű tavasz sohasem lenne. Ugyan így nekünk is isten országának építésénél nem kell gondolnunk arra, első vagyok-e, vagy az ezredik fecske.

2

Az ég és a föld örök. Azért örökkévalók, mert nem önmagukért vannak. Ezért örökkévalók. Épp így a szent férfi lemond magáról, és ezáltal örökkévalóvá válik. Halhatatlanná válva, ő hatalmassá is válik, és megteszi mindazt, amit meg kell neki tennie. Lao Ce

3

A magán és a közéletben egy az elfogadott szabály: meg akarod jobbítani az életet, legyél kész átadni magad neki /bízd rá magad/.

4

Attól az időtől kezdve; mióta a népek jelre várnak azért, hogy elkezdjék a Földön az eddig még nem látott hatalmas harcot a jó és a rossz között; amikor már a földnek minden részén hallatszik már a csendes menydörgések; amikor az emberek már érzik, hogy közel az az idő, amikor összecsap egymással a két sereg — isten serege és a sátán serege — és hogy a jövő emberiség sorsa, ettől az ütközettől függ — felszabadulása, vagy leigázása —, ebben az ünnepélyes időszakban arra kell elsősorban emlékezni, hogy katonai rangot kiérdemelni isten seregében csak a vezér követésével lehet, hasonlóvá válva a szegényekkel, azért, hogy megmenthessük az embereket: lemondva mindenről, nem rendelkezni a hellyel, ahová lehajtsuk a fejünket, hogy el ne kényelmesedjünk, hogy meglegyen annak a teljes lehetősége, hogy ma itt, holnap ott, ott lehessen bárhol ahol éppen a veszedelem, ahol a harc folyik, és a halottakra bízni a halottak eltemetését. Kik a halottak — akik megterhelik magukat múló vesződséggel, és anyagi dolgok miatt szorgoskodnak, nem tudván még csak azt sem, hogy bennük van lélek, mely szabadságot követel. Élni — azt jelenti harcolni, azt jelenti meghalni valamiért, csak így valósulhat meg a végső felszabadulás. Lamene

5

Az ember tökéletesedésének mértéke az ő személyiségétől való megszabadulásával mérhető. Minnél jobban megszabadul a saját személyiségétől, annál inkább tökéletesebb.

@

Hiábavaló minden kísérlet az élet megjobbítására lemondás [áldozat] nélkül. Az ilyen kísérletek csak hátráltatják a jobbítás lehetőségét.

Január 20.

Halál és születés — a két határ. E két vég között valami ugyanaz.

1

Ha belegondolsz, hogy mi lesz a lélekkel a halál után, lehetetlen ne gondolni arra, mi volt a lélekkel a születés előtt. Hogyha te valahová mész, valószínű, hogy valahonnan jössz. Így van a létben is. Ha te ebbe az életformába jössz, ez azt is jelenti valahonnan. Hogyha élni fogsz ezután, akkor léteztél eddig is.

2

Hová megyünk a halál után? Oda, ahonnan jöttünk. Ahonnan mi jöttünk ott nem volt az "ÉN" /egyéniség/, — ezért nem is emlékszünk arra; hol voltunk, hogy sokáig voltunk ott, és hogy mi történt ott. Ha halálunk után oda megyünk, ahonnan jöttünk, akkor halálunk után se lesz az, amit mi a saját "ÉN"-ünknek nevezünk.
Emiatt mi sehogyan sem tudjuk megérteni, milyen lesz a létünk a halálunk után. Csak egy dolgot mondhatunk e felől, ahogyan nem volt rossz születésünkig, pont így nem lehet rossz a halál után sem.

3

Amikor az embernek jól megy, akkor boldog, és nem gondol arra, hogy mi lesz az élete után. Ha a halál eszünkbe jut, ítélhetünk az alapján, hogy milyen jól megalkotott számunkra az élet jelenleg, hihetjük, hogy halálunk után is ilyen jó lesz. Abban hinni, hogy isten jó, és a legjobbat tette és teszi számunkra sokkal megnyugtatóbb és helyesebb, mint a végtelen paradicsomi boldogságban hinni.

4

Amikor megszületünk, a mi lelkünk a testünk koporsójába kerül. Ez a koporsó — saját testünk — fokozatosan szertefoszlik, így lelkünk egyre jobban és jobban kiszabadul. Amikor a test meghal, a lélek teljesen kiszabadul. Heraklitosz

@

Az embernek nem kell találgatnia, hogy mi lesz ez után az élet után, hanem ebben az életben kell annak akarata szerint eljárnia, aki küldött bennünket, amit mi eszünkkel tudunk, és a szívünkkel is érzünk.

Január 21.

Minél jobban megerősödik az emberben a felfogóképessége, és elcsendesednek a szenvedélyei, annál inkább felszabadul benne a lelki élet, isten és a környezete szeretete. Boldog az ember, amikor tudatosan elősegíti ezt.

1

Ha meglátnánk, hogy egy ember, aki ahelyett, hogy a házát befedné és ablakokat rakna, minden alkalommal, amikor fúj a szél és esik az eső kimenne a szabadba, kiállván az esőre, szélbe és haragudva a felhőkre kiabálna rájuk, megparancsolva az egyiknek menjen jobbra, a másiknak, hogy balra, — mi valószínűleg erre az embert azt mondanánk, hogy elment az esze. Ugyanakkor mi mindnyájan ugyanezt csináljuk, amikor megharagszunk a rosszra, melyet az emberek csinálnak, szidalmazzuk az embereket, és nem törődünk azzal, hogy a baj gyökerét megszüntessük magunkban. Holott megszabadulni a bennünk lévő rossztól — befedni a házat, ablakokat rakni — a mi hatalmunkban áll, de a világból kiírtani a rosszat éppoly kevésbé áll módunkban, mint a felhők irányítása. Ha az emberek ahelyett, hogy másokat oktatnának, csak néha-néha foglakoznának azzal, hogy magukat neveljék, — egyre kevesebb és kevesebb rossz maradna a földön, és egyre könnyebb és könnyebb lenne az emberek élete.

2

A hibák és a hamis dolgok ne zavarjanak! Senki nem tanít úgy, mint a saját hibáid felismerése. Az önnevelésnek ez az egyik legfőbb eszköze. Carlyle

3

Óvjátok meg a szíveteket a tőletek idegen aggodalmaktól, ne keveredjetek abba, ami titeket nem érint; inkább azon igyekezzetek, hogy megjavuljatok és sikeresek legyetek a tökéletesedés útján. Jámbor gondolatokból

4

Saját életünk a szellemi "szájhagyományunk" következménye, mint ahogy elődeink élete származásuknak hagyománya. Az általunk megvalósított "nagy tett" úgy tűnik csak indítóok ahhoz, hogy egész életünk feleljen meg ennek a tettnek. Joe Eliot

5

Soha se gondold, hogy nem fontos az az apró bolondság, amit csinálsz. "Korábban csináltam, többé nem teszem." Ez nem igaz: nehezen állod meg, hogy ne tedd még egyszer, amit egyszer már megtettél. Soha ne mond a jó dologról: nem éri meg a fáradtságot; ez olyan könnyű, amikor csak akarom, bármikor megteszem. Ne gondolj, és ne beszélj így. Még a legkisebb jó dolog is erőt ad a szeretetteljes élethez, mint ahogy a nem jóravaló dolgok csökkentik ezt az erőt.

6

Leeset az öreg almafáról egy érett alma a fiatal almafácska mellé. Azt mondta a fiatal almafácska az almának: Isten hozott alma! Kívánom neked, hogy minél előbb rohadj meg, hogy olyanná váljál, mint én! — Rohadj te meg magad, ha neked úgy tetszik, micsoda faragatlanság, — mondta az alma. Nem látod, hogy én milyen piros, jó, erős, lédús vagyok? Én nem rohadni akarok, hanem örvendezni akarok. — Hiszen a te összes szépséged, az egész tested — csak időleges takaró, mindebbe nincs élet. Élet csak abban a magban van, mely benned van, és te nem is ismersz. — Semmilyen mag nincs, mindez butaság! — mondta az alma és befejezte a beszélgetést.
Így gondolják azok az emberek is, akik nem ismerik fel azt, hogy bennük lelki élet van, így csak állati életet élnek. De akarja, nem akarja ezt az az ember, ép úgy, mint az alma, minél többet él, annál jobban és jobban elgyengül, eltűnik belőle az, amit az életének tekintett, és egyre világosabban és világosabban láthatóvá lesz a valóságos, növekvő, haldoklás nélküli élet. Akkor nem jobb-e a kezdettől fogva nem azt az életet élni, ami elhal, hanem ami nem szűnik meg növekedni, és nem semmisül meg?

@

Nekünk úgy tűnik, hogy a legfontosabb a munka: dolgozni valami láthatón, házat építeni, földet szántani, jószágot etetni, terményt betakarítani, de a saját bensőnkön, azon, ami nem látszik — ez a dolog nem fontos, olyan, mint amit lehet is csinálni, meg nem is. Közben csak ez az egy dolog, munkálkodni a lelkünkön, azon, hogy napról napra jobbá és jóvá legyünk, csak ez az igazi tevékenység, és az összes többi látható tevékenység, csak akkor hasznos, ha a fő tevékenység, a lelki folyik.

Kiemelt szavak:

Jézus tanítása, jelleme, erő, tökéletesség csíráit, előítélet, isten közvetlensége, saját lelkéből a tanítás értelmét, Isten megismerése, szellemi élet, szellemi feletti, hamis hit, az élet értelmetlenségének a jelentősége, végső élet értelme, teljes odaadással viszonyulni, közélet dolgai, szeretet törvény, tedd azt mássokkal, mások veled tegyenek, jóindulat, értelem elterjedése, hamis vallás, függőség, szegénység, közélet, álmodozó, senki sem uralkodik, igazságosság, könyörület, saját tevékenység, általános lét jobbítása, megvilágosodott ember, tudós, művelt, felvilágosult, küldetés, magyarázat, értelmetlen élet, élet értelme, hogyan kell leélni, szükségtelen dolog, közösségi élet, isten serege, vezér követése, lemondás, áldozat, halál, születés, lelkünk a testünk koporsójába kerül, felfogóképesség, szenvedély, lelki élet, környezete szeretete, hibák, hamis dolgok, idegen aggodalmak, szájhagyomány, következmény, hagyomány, szeretetteljes élet, 

---

[1]              megtapasztalása

[2]              /őszintén/