Barátaimnak, Edit halála kapcsán!

Talán a legfontosabb szerintem az, ahogy ő írt magáról az iwiw-en:

„Felülemelkedhetünk minden rosszon, ha felismerjük, hogy csak addig van hatalma felettünk, amíg hiszünk benne. Ha megtapasztaljuk ezt az igazságot, szabaddá válunk.       (Eileen Caddy)”

Kérdezhetnétek: mi a halál?

Erre azt mondhatom, annak, aki hisz „istenben” az ő akarata..

„Az emberek a szeretet /isten/ miatt élnek; az önimádat /elkülönülés/— a halál kezdete /leszületés/, isten és az emberek szeretete /szeretés = > Szeretni - olyannak látni TEnMAGadat [és másokat], amilyennek Isten elgondolt./ — az ÉLET kezdete.”     Ami azt jelenti számomra, hogy az ÉLET nincs a születés-halál közé korlátozva, vagyis biztosak lehetünk afelől, hogy a fizikai halálával új életre született, a szeretet teljességében.

J

„Amikor az embernek jól megy, akkor boldog, és nem gondol arra, hogy mi lesz az élete után. Ha a halál eszünkbe jut, ítélhetünk az alapján, hogy milyen jól megalkotott számunkra az élet jelenleg, és hihetjük /tapasztalhatjuk/, hogy halálunk után is ilyen jó lesz. Abban hinni, hogy isten jó, és a legjobbat tette és teszi számunkra sokkal megnyugtatóbb és helyesebb, mint a mennyországbeli végtelen boldogságban hinni.”

Mi a halál annak, aki nem hisz „istenben”?

„Az ember szeretne magának jólétet/javakat/, ebben látja életének értelmét, és minél tovább él, annál jobban látja, hogy ez számára lehetetlen; az ember kívánja az életet, és annak folytatását és látja, hogy ő is és körülötte minden élő elkerülhetetlen megsemmisülésre és eltűnésre kárhoztatott; az ember rendelkezik értelemmel, és keresi az értelmes magyarázatát az élet dolgaira és nem talál semmilyen értelmes magyarázatot se saját, se más életére.”

Ennek felismerése – A felhőtlen boldogság elérhetetlensége ebben az életben  – és az igény az élet értelmének magyarázatára eljutatja ahhoz, hogy felismerje az összefüggést a boldog életre való törekvés és a szegénység /halál/ között.

„Minden ember szeretne magának jólétet/javakat/, ebben látja életének értelmét, és minél tovább él, annál jobban látja, hogy ez számára lehetetlen; az ember kívánja az életet, és annak folytatását és látja, hogy ő is és körülötte minden élő elkerülhetetlen megsemmisülésre és eltűnésre kárhoztatott; az ember rendelkezik értelemmel, és keresi az értelmes magyarázatát az élet dolgaira és nem talál semmilyen értelmes magyarázatot se saját, se más életére.”

 Az emberi élet ellentmondásának a felismerése – a boldogság, a folytatás igénye, és a halál, a szenvedés elkerülhetetlensége aközött, melynek feloldása az ember „állati”-, „szellemi”lény megértésében van. Ha használja az értelmét „ö jót akar megának” /a jókívánsága a saját külön lényére vonatkozik/, de ez a legértelmesebb tudat, mely különálló lénynek mutatja magát, s jót kíván magának, megmutatja neki azt is, hogy a különálló lény nem felel meg a jó vágyának, és az életnek sem, amit ő mind önmagának tulajdonítana; ő látná, hogy egy különálló lény nem rendelkezhet a jóval, sem az élettel. Az emberben lévő öntudat megmutatja, hogy életének a lényege az, hogy minden létezőnek a javát akarja, mely olyan valami, ami szavakkal megmagyarázhatatlan és leírhatatlan, ugyanakkor mégis az ember számára a legközelebbi és a legérthetőbb. A jóakarat minden létező lény számára az alapja minden élet kezdetének, ez a szeretet, ez isten, ahogy az evangéliumban is írták, hogy isten a szeretet. /Tolsztoj L. N. nyomán/

Szeretettel BBálintL

Ui:

„S ma,

mikor megölellek,

már nem félek,

bátran

elengedlek.

Járj nyugodtan

utadon,

hisz összeköt bennünket

- örökre -

valamiféle

Ős-bizalom.

Tudom,

el nem veszíthetlek,

mert, ha

igazán szeretek,

Igazivá

válik

mellettem

a Szeretett(ttt) !

/ Szabó (Becherer) Irén : Ő az Igazi…/