A tökéletesedés
Az ember számára
elérhetetlen isten tökéletessége, de
állandóan törekednie kell arra, hogy egyre jobban és jobban megközelítse. Ez az út, melyen menni kell, ősidőktől
fogva az emberi faj számára előírt. Ez az út tüskés és nehéz azoktól a
nehézségektől, melyeket minden lépésnél tapasztalni. De ez az út vigasztaló, jó
érzést termő, melyeket elhoz, és amiből az utolsó termés — a testvér világ, a béke királysága és a szeretet
a földön fakad.
Akkor jön el a végleges nagy egység is. Az egyenlőség nem más, mint mindenki életének egybeolvadása a mindennek életével, és ennek az egységnek az átéléséhez nincs más mód, mint elvonatkoztatni magunktó annyira, amennyire az egységnek erre szüksége van, — szabad elutasítása mindennek, ami elválaszt és elkülönít. Ebben van az összes evangéliumi tanítás. Ez van a könyörületben, az általános szeretetben, mely magába foglalja istent, és az összes teremtményét. És isten összes felszólításában mindenekelőtt minden ebben az irányban változik. Az önszeretetből születik a büszkeség, kapzsiság, érzéki vágyakozás, irigység, harag, ellenséges érzelem; az élettel való egységérzetből, melynek alapja isten, születik a szelídség, önkéntes lemondás, belső béke — tiszta öröm, mely átalakítja a földi szenvedést a semmi által meg nem szakítható végtelen boldogsággá.
De emlékez: minél előrébb fogsz jutni ezen az úton, annál több akadállyal fogsz találkozni a korszak gyermekeitől, a múlt királyának alattvalóitól. Ők mindnyájan gyűlölnek, és üldöznek, bíróság elé hurcolnak és tömlöcbe vetnek azért, hogy csírájában elfojtsák a jót, — azt a magot, melyet ti vetetetek magatok körül, — azért, hogy folytatódhasson a rossz, amit ők szolgálnak. Hallgassatok a szívetekre, szilárdítsátok meg az érettségeteket /érett elméteket/, hogy ne essetek el ebben a szent harcban. Hagyományozzátok ezt a harcot, mint a legszentebbül őrzött örökséget azokra, akik utánunk jönnek. Pihenés, a harc után lesz; az ütközet addig a napig folyik, amikor kijelentik: isten győzött, királyságát felállították a Földön, és az ő gyermekeié e szülőföld. Lamene
A szellemi törvény — "szeresd környezeted, mint önmagadat", ahogy az Evangéliumban van — nem jön el, míg nem teljesül. Ez a törvény pont olyan szükségszerű, mint a tömegvonzás, a kémiai egyesülés törvényei, és az összes fizikai törvény.
Feltételezhetjük, hogy a fizikai törvények is ingadoztak, nem voltak általánosak a természet összes jelenségeire, kialakultak, de végül is szükségszerűvé váltak. Pont így van a szellemi törvényekkel, melyek velünk alakulnak ki.
A világ életének közelebbi célja az "ért-elme-s ember" létrehozása és egyesítése. Először csak egyes emberek, akik egyre jobban és jobban alárendelődnek az értelem törvényének, érteni fogják azt, hogy az élet javának /üdvének/ elérése nem az egyes lények törekvése saját jólétük /hasznuk/ elérésére, hanem minden lény törekvése az összes többi hasznára /javára/; aztán idővel ezt egyre jobban és jobban megértik vagy ehhez fognak közeledni az összes többi lények is.
Akkor jön el a végleges nagy egység is. Az egyenlőség nem más, mint mindenki életének egybeolvadása a mindennek életével, és ennek az egységnek az átéléséhez nincs más mód, mint elvonatkoztatni magunktó annyira, amennyire az egységnek erre szüksége van, — szabad elutasítása mindennek, ami elválaszt és elkülönít. Ebben van az összes evangéliumi tanítás. Ez van a könyörületben, az általános szeretetben, mely magába foglalja istent, és az összes teremtményét. És isten összes felszólításában mindenekelőtt minden ebben az irányban változik. Az önszeretetből születik a büszkeség, kapzsiság, érzéki vágyakozás, irigység, harag, ellenséges érzelem; az élettel való egységérzetből, melynek alapja isten, születik a szelídség, önkéntes lemondás, belső béke — tiszta öröm, mely átalakítja a földi szenvedést a semmi által meg nem szakítható végtelen boldogsággá.
De emlékez: minél előrébb fogsz jutni ezen az úton, annál több akadállyal fogsz találkozni a korszak gyermekeitől, a múlt királyának alattvalóitól. Ők mindnyájan gyűlölnek, és üldöznek, bíróság elé hurcolnak és tömlöcbe vetnek azért, hogy csírájában elfojtsák a jót, — azt a magot, melyet ti vetetetek magatok körül, — azért, hogy folytatódhasson a rossz, amit ők szolgálnak. Hallgassatok a szívetekre, szilárdítsátok meg az érettségeteket /érett elméteket/, hogy ne essetek el ebben a szent harcban. Hagyományozzátok ezt a harcot, mint a legszentebbül őrzött örökséget azokra, akik utánunk jönnek. Pihenés, a harc után lesz; az ütközet addig a napig folyik, amikor kijelentik: isten győzött, királyságát felállították a Földön, és az ő gyermekeié e szülőföld. Lamene
A szellemi törvény — "szeresd környezeted, mint önmagadat", ahogy az Evangéliumban van — nem jön el, míg nem teljesül. Ez a törvény pont olyan szükségszerű, mint a tömegvonzás, a kémiai egyesülés törvényei, és az összes fizikai törvény.
Feltételezhetjük, hogy a fizikai törvények is ingadoztak, nem voltak általánosak a természet összes jelenségeire, kialakultak, de végül is szükségszerűvé váltak. Pont így van a szellemi törvényekkel, melyek velünk alakulnak ki.
A világ életének közelebbi célja az "ért-elme-s ember" létrehozása és egyesítése. Először csak egyes emberek, akik egyre jobban és jobban alárendelődnek az értelem törvényének, érteni fogják azt, hogy az élet javának /üdvének/ elérése nem az egyes lények törekvése saját jólétük /hasznuk/ elérésére, hanem minden lény törekvése az összes többi hasznára /javára/; aztán idővel ezt egyre jobban és jobban megértik vagy ehhez fognak közeledni az összes többi lények is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése