Edit emlékére!

(Egy ma élő költő = médium Szabó (Becherer) Irén sorainak /cserepeinek/ felhasználásával.)

Rád gondolok….

Én	Te
Ajkam  mosolyra hózódik, ha Rád gondolok, és a szemem sarkában azonnal megjelenik egy icinyke-picinyke gyöngyszem, egy félénk kis könnycsepp.
	Az öröm, vagy bánat jele, már nem tudom, mert Te jelented nekem egyaránt az örömöm, s a bánatom.
Ha Hozzád simulok, az maga a mennyország, Csak mennék, sietnék mindig Hozzád. Őrült ámokfutóként rovom a kilométereket, nem számolok sem órát, sem felleget, egyedül csak hívó szavad vezet.
	A hangod füleimnek a legszebb zene, ajkad íve a gyönyör üzenete. Ha nem vagy, üres a világ. Az életem Nélküled nyomorúságos és silány.
Mondd, mit tegyek hát? Őrült legyek, vagy inkább mártír talán? Hisz nem tudlak nem szeretni már!
	Szép csendben alszol a vállamon, karod szorosan a derekamon. Nem mozdulok, hagyom… Talán sohasem lesz másik, ily csodás pillanatom.
Hallgatom a csendet, e végtelen nyugalmat és békét, S nem merem, nem akarom látni a végét.
	Szemem éberen a sötétbe mered, de látom, mégis látom mosolygós tekinteted. Hajnalodik, mégsem jön álom a szememre, hisz kell a perc, az idő minden kis töredéke, a Veled töltött apró pici mozaikok édessége, és benne az életem fájdalmasan - gyönyörű végtelensége.

Békítés

Én	Te
	Szeress! Te is. Ha engem nem is. Mindenki mást, És akkor talán Majd engem is. Ne értem szeress, Magadért. Nem érted mondom, Magamért. Engem akkor is szeress, Ha ellenségednek hihetsz.
Ezt, ha megtetted volna már, Akkor talán hallanál Belső hangokat. Vagy a szíveddel Látnál dolgokat, Esetleg lehetnél Sokkal boldogabb.

A csend titka

Én	Te
	Ahol elcsitulnak a hangok, Ott kezdődik a mennyország, Mire felszáradnak a nedvek, A boldogság már messze jár!
De kezed érintésének nyoma itt marad, Még őrzöm szívemben álmomat, S vigyázom az álmodat, Hogy velem maradjon a pillanat.

Hiába…

Én	Te
Jó volt, szép volt az első fejezet, De most a második…megkezdett, Összefirkált, majd összegyűrt lapokra emlékeztet. Belőlünk a figyelem elveszett. Egy napon összetört, meglehet. Mikor a hegycsúcsot elérték az érzelmek, S továbbmenni már úgy véltük, nem lehetett, Nem vettük észre az ösvényt, ami a boldogsághoz vezet. Elkezdtük meghágni hát a hazugság hegyet. S már nem hozták szavaink a minőséget, Üresek vagy támadók lettek, S kapcsolatunk értelmet vesztett.
	Miért, miért, miért nincs tovább? Hol vesztettük el ezt az eszeveszett csodát? Mi az, hogy már nem tudsz semmit mondani? Félsz, hogy elveszítesz, és hazugsággal akarsz megtartani? Hol van a bizalom, s az őszinteség, A tabuk nélküliség, A szeretet, a hit és a remény?
Ugye-ugye! Vastag betonfödém rejti még, A szíved rejtekén, lelked legmélyén. S a vastag álomvilág fagyos hótakarója alatt Füled nem hallja már meg hívó szavaimat. S hiába nyújtom feléd két kezem, Mélységed fel nem érhetem. Ha nem emeled rám tekinteted, S nem nyújtasz felém kérő kezet, Nem segíthetek!
S csak sír zokog belül a lelkem, Sajnálom magam, magunkat és tégedet, Mert értünk már nélküled Semmit sem tehetek!

Volt egy szép szerelem…

Én	Te
A szívem még emlékszik Rád, De a testem már felejt. Lassan elmúlik minden, Az idő majd elrejt. Már nem űz a vágy odabújni hozzád. Még őrzöm a hangod, S kihívó mosolyod, Ami mögött egyszer sejteni mertem a nagy egész világot.
	Neked adtam mindent: Bizalmat, szerelmet. Feláldoztam volna érted az egész életemet. De szívedben van egy másik, ki megszokottan ásít, de világot meg mégsem másít. Odaköt a múlt és a kényelem, ha mégoly kihűlt is az érzelem.
Nem győzködlek és nem harcolok. Majd egyszer talán megtudod, ha sorsod tükrében újra meglátod az arcod. Békével engedlek el!
Volt egy szép szerelem, aminek emlékét örökre megőrzi majd szívem.

Csak a Tiéd…

Én	Te
	Azt hittem, lelkem szárnyakat kap. Egy pillanatra úgy tűnt, Hogy Te is ugyanazt akartad. Nem vettem észre a szavakat, Melyek kettőnknek mást-mást takartak. Így aztán csúnyán be is csaptam magamat, Mert szavaink félreérhetően cikáztak.
Minden perc a Te életed, Te érzed és Te éled meg. Hiába látom arcodat, Hiába hallom hangodat, Soha sem láthatom meg, Soha sem hallhatom meg Őszinte, igaz valódat.
Mert tiéd a perc, s az életed, Más helyetted nem élheti meg, Batyudat senki át nem veheti, S terheidet más nem cipelheti. Tiéd a sorsod, örökké Tied, Hiába szeretném, át nem vehetem, De Te megoszthatod velem.

Kívül sárga, belül piros…

Én	Te
	Ketten ülünk a kávézóban Előttem az asztalon egy szál rózsa, Tőled kaptam ajándékba, Kívül sárga, belül piros a szirma.
Az asztal kerek, három székkel, Ketten vagyunk, mégis azt érzem, Valaki ül a harmadik széken, Te nem hívtad Őt, de én sem.
	Beszélgetünk, nézem az arcod, Ennyi év kellett, hogy feladd a harcod. Most figyelsz és figyelek rád, Mint tíz év alatt soha talán.
Nem bántasz és nem bántalak, Rég elkopott már a harag, Egyszerre mindent megbocsátok, Mikor szemedben könnyeket látok.
	Szavaim most Neked szólnak, S a szívedben meghatódnak, Ma már értjük Istent, Ki velünk ül most itten.
Már nem számít, hogy elhervad, Magába zárva örökre a pirosat, Hiába tesszük vízbe hát, Szirmát ki nem bontja már az az egy szál rózsa, aminek kívül ugyan sárga, de belül még piros a szirma.

Karácsony Veled és Nélküled…

Én	Te
	Karácsony van. Odakint sűrű hópelyhek, Bent duruzsol a kályha, olvasztó a meleg. Az aranyszínű gyertya fényében A Te arcod látom, amint rám nevet.
Távol vagy, egyre távolabb, s mégis oly közel, Érzem, ahogy karod átölel, Fáradt szemed rám mosolyog, Minden csillagnál szebben ragyog.
	Egyedül vagyok. Már nem félek. Sorsom könyvében talán így rendeltetett. Sok-sok évezrednek tűnik, mi itt és most elválaszt minket.
Még érzem a kezemből kicsusszanó kezed melegét, Hallom nyugtalan szíved dobbanását, Hangod remegését, Látom tétova tekinteted, amint keres, kutat, Valami mást, mindig újabb utat… Az örök igazságot, a törvényeket… Ami nélkül élnünk itt nem lehet, S közben nem tétlenkedik segítő kezed, Még akkor sem, ha szíved belereped.
	Vágyaim lassan szanaszét peregnek, Mint elszakadt gyöngysorból a padlóra hullott gyöngyszemek. Egyszer talán betölti majd az egyetemes szeretet Szívemben is azt a picinyke párnázott helyet, S a remény parazsa elhamvad. Lehet, De ma még nagyon-nagyon szeretlek. Mégis elengedlek, s hogy boldog légy, segítelek, Mert hiszem, hogy e viharos földi élet után Találkozunk majd odaát. Én várok rád!
S ha a kör bezárul, a szíved is kitárul. Ami most kerek, az odaát teljes, S mind a tiéd lehet, mit magaddal vihetsz, A boldogságod és a szenvedéseidet.

Egy férfi és egy nő

Én	Te
	Csillagok, Holdak és Napok Éjszakák, forró nappalok, Jöhetnek hűvös hajnalok, vagy éppen szomorú alkonyok, mi csak ülünk és beszélgetünk, a szavakhoz menekülünk. Így múlik el az életünk. S még hisszük is , hogy ez a legtöbb, mit elérhetünk, pedig recsegve, ropogva karmol minden fogaskerekünk, döcögve kullog csak velünk roskatag szekerünk.
A szavakon innen már tudni véljük, mi lehet, de sejteni se merjük, hogy valamit még a szavakon túli világ is rejteget. Talán van egy kis sziget, ahol minden fény, virág és szeretet. Elképzelted? Ez a szíved. S virágjaid mutatják érzéseidet. Meg akarod nézni? Megteheted. Tudom. Inkább építed kerítéseidet.
	Csak mondod, és én hallgatok. Én érzek és Te elnyomod. Záporoznak rám a mondatok, a szavak alatt úgy érzem, megfulladok. Hiszen szavakkal meggyőzni nem lehet ha a szív a szívet nem érti meg.
Érintésedért adnék egy Csillagot, Szemed sugaráért a Holnapot, Kezed melegéért míves Gondolatot, A csendedért Neked adnám e dübörgő, zajos világot. Csókodért az Éjszakát, életem minden Hajnalát, mosolyodért a madarak dalát, Könnyeidért a felhők gomolyát, Örömedért erdők-mezők virágát.
	Ugye érted? Érzed és tudod már? A szóból is megárt a sok, tegyük félre hát. Hisz nem lehet az pótszer, akárhány próbát is kiállt. Inkább szívedre figyelj, hogy meghalld sikolyát. Talán megértjük mi már szavak nélkül is egymást.
A szavak, csak szavak maradnak, gyorsan megkopnak és kifakulnak, de érzéseink örökre velünk maradnak, mint egy karc a lemezeden, akkor is, ha csak egy pillanat, lenyomata kitörölhetetlenül ott marad.
Lehet, hogy csak egy Belső Csendből születik meg a „ Kettő ” ? Csupán csak a „ kétszer Egy ”- ből létrejön a „ Teljes ”, s az Út tovább egyenes. Rögtön összeillenek a fogaskerekek, és halkan, nesztelenül suhan tovább velünk Tiszta Fényből font Csillagszekerünk.

Ki temet?

Én

Temet az, ki leül sírni veled, Segít nyalogatni sebeidet, Könnyekkel sajnál, Hogy milyen rossz neked. Virágot is visz majd sírodra, lehet, Hogy lássa a világ, mennyire szeret. De míg élsz, nem nyújt segítő kezet, Csak növeli „szegény énedet”, Hizlalja szerencsétlenségedet.

Egyszer majd rájössz, hogy nem én temettelek, Hanem épp ellenkezőleg, Elkezdtem lelapátolni rólad a földet. Hisz elástad te már magad régen, Ott lapulsz félelmeid és fájdalmaid Alatt, nagyon-nagyon mélyen. S hogy ne lásd, és ne halld tovább, Bebetonoztad magad, S kirekesztett lett a zajos világ. De elkövettél egy nagy- nagy hibát, Mert így a szeretet sem megy át, Mert így a szeretet sem jön át!

Emeld fel hát magadra zárt koporsód fedelét, És engedd, hogy átjárja szívedet a fény. Hisz itt állok, s rád oly rég várok, S már mióta kopogtatok rácsodon, Ölelésre tárt két karom Már feszületté meredt vállamon.

Tüzet tűzzel

Te

Lét és nemlét határán merengve ülök, … Elengedtél örökre, már nem fogod a kezem! Köszönöm a tűznek és Neked, Hogy mindezt átélhettem melletted, És hogy most erősebb lettem egyedül, Mint voltam egykoron Veled!

Barátaimnak, Edit halála kapcsán!

Talán a legfontosabb szerintem az, ahogy ő írt magáról az iwiw-en:

„Felülemelkedhetünk minden rosszon, ha felismerjük, hogy csak addig van hatalma felettünk, amíg hiszünk benne. Ha megtapasztaljuk ezt az igazságot, szabaddá válunk.       (Eileen Caddy)”

Kérdezhetnétek: mi a halál?

Erre azt mondhatom, annak, aki hisz „istenben” az ő akarata..

„Az emberek a szeretet /isten/ miatt élnek; az önimádat /elkülönülés/— a halál kezdete /leszületés/, isten és az emberek szeretete /szeretés = > Szeretni - olyannak látni TEnMAGadat [és másokat], amilyennek Isten elgondolt./ — az ÉLET kezdete.”     Ami azt jelenti számomra, hogy az ÉLET nincs a születés-halál közé korlátozva, vagyis biztosak lehetünk afelől, hogy a fizikai halálával új életre született, a szeretet teljességében.

J

„Amikor az embernek jól megy, akkor boldog, és nem gondol arra, hogy mi lesz az élete után. Ha a halál eszünkbe jut, ítélhetünk az alapján, hogy milyen jól megalkotott számunkra az élet jelenleg, és hihetjük /tapasztalhatjuk/, hogy halálunk után is ilyen jó lesz. Abban hinni, hogy isten jó, és a legjobbat tette és teszi számunkra sokkal megnyugtatóbb és helyesebb, mint a mennyországbeli végtelen boldogságban hinni.”

Mi a halál annak, aki nem hisz „istenben”?

„Az ember szeretne magának jólétet/javakat/, ebben látja életének értelmét, és minél tovább él, annál jobban látja, hogy ez számára lehetetlen; az ember kívánja az életet, és annak folytatását és látja, hogy ő is és körülötte minden élő elkerülhetetlen megsemmisülésre és eltűnésre kárhoztatott; az ember rendelkezik értelemmel, és keresi az értelmes magyarázatát az élet dolgaira és nem talál semmilyen értelmes magyarázatot se saját, se más életére.”

Ennek felismerése – A felhőtlen boldogság elérhetetlensége ebben az életben  – és az igény az élet értelmének magyarázatára eljutatja ahhoz, hogy felismerje az összefüggést a boldog életre való törekvés és a szegénység /halál/ között.

„Minden ember szeretne magának jólétet/javakat/, ebben látja életének értelmét, és minél tovább él, annál jobban látja, hogy ez számára lehetetlen; az ember kívánja az életet, és annak folytatását és látja, hogy ő is és körülötte minden élő elkerülhetetlen megsemmisülésre és eltűnésre kárhoztatott; az ember rendelkezik értelemmel, és keresi az értelmes magyarázatát az élet dolgaira és nem talál semmilyen értelmes magyarázatot se saját, se más életére.”

 Az emberi élet ellentmondásának a felismerése – a boldogság, a folytatás igénye, és a halál, a szenvedés elkerülhetetlensége aközött, melynek feloldása az ember „állati”-, „szellemi”lény megértésében van. Ha használja az értelmét „ö jót akar megának” /a jókívánsága a saját külön lényére vonatkozik/, de ez a legértelmesebb tudat, mely különálló lénynek mutatja magát, s jót kíván magának, megmutatja neki azt is, hogy a különálló lény nem felel meg a jó vágyának, és az életnek sem, amit ő mind önmagának tulajdonítana; ő látná, hogy egy különálló lény nem rendelkezhet a jóval, sem az élettel. Az emberben lévő öntudat megmutatja, hogy életének a lényege az, hogy minden létezőnek a javát akarja, mely olyan valami, ami szavakkal megmagyarázhatatlan és leírhatatlan, ugyanakkor mégis az ember számára a legközelebbi és a legérthetőbb. A jóakarat minden létező lény számára az alapja minden élet kezdetének, ez a szeretet, ez isten, ahogy az evangéliumban is írták, hogy isten a szeretet. /Tolsztoj L. N. nyomán/

Szeretettel BBálintL

Ui:

„S ma,

mikor megölellek,

már nem félek,

bátran

elengedlek.

Járj nyugodtan

utadon,

hisz összeköt bennünket

- örökre -

valamiféle

Ős-bizalom.

Tudom,

el nem veszíthetlek,

mert, ha

igazán szeretek,

Igazivá

válik

mellettem

a Szeretett(ttt) !

/ Szabó (Becherer) Irén : Ő az Igazi…/

Aminél még eddig nem találtam teljesebb, konkrétabb, következetesebb írást 4 hét

Január 22.

Semmilyen körülmények nem változtatnak azon, hogy a gyilkosság ne a legdurvább és szembetűnő megsértése legyen az általánosan elfogadott isteni szabályoknak, mely megtalálható az összes vallás tanításában és az emberek lelkiismeretében.

1

Hol van Krisztus? Hol van az ő tanítása? Hol lehet megtalálni, a keresztények tömegében? Az intézményeikben? — Ő ott nincs; A törvényekben, melyek lelkéig hatolt a helytelen egyenlőtlenség? — Nincs ő ott sem; A jogokban, mely önzéssel áthatott? — Ő ott sincs. Hol van hát a Krisztus tanítása? Az eljövendőben, mely előkészített mű, az ember belső természetében; a világ tájainak aggódó tömegének mozgalmaiban; a tiszta lelkek törekvésében és az igaz szívekben; mindenki tudatában, hisz mindenki tudja, hogy a jelen állapot nem lehet tartós, mert az rossz, ellentétes a könyörülettel, testvériséggel, és a Káini törzs öröksége, mely habozás nélkül elvetett, és isten fuvallatától szétszórandó. Lamene

2

Mi a katonai szolgálat? Megmondom én. Ahogy a fiatalember épp hogy felnő, megerősödik, segítségére lehetne a szüleinek, elviszik katonának, megparancsolják, hogy vetkőzzön, megszemlélik, majd megparancsolják, hogy a keresztre és evangéliumra esküdjön meg, hogy ő engedelmeskedik az összes elöljárójának, és meg fogja ölni mindazokat, akiket megparancsolják, hogy ölje meg. Ugyan mikor teszi ezt meg, ellentétes a józanésszel is, a lelkiismerettel is, még Krisztus törvényének betűjével is, mely az evangéliumban olvasható, parancsra felöltöztetik, fegyvert adnak neki, megtanítják lőni, és elküldik embert ölni — saját testvéreit. Az emberek, akiket neki megparancsoltak megölni, semmi rosszat nem tettek neki, soha nem látta őket, de lő rájuk, mert megesküdött, hogy ezt teszi az evangéliumra, — Pont arra az evangéliumra, amiben megírták, hogy ne esküdj és nem csak, hogy ne ölj, de még csak nem is haragudjál a testvéredre.

3

A katonai szolgálat teljesen elrontja az embert, akiket besoroznak, teljesen felesleges helyzetbe hoznak, azáltal, hogy nincs ésszerű, és hasznos munkájuk, felszabadítván őket, az általános emberi kötelezettségek alól, és ezek helyébe csak az ezred, a mundér, a zászló jelképes dicsőségét állítják, és egyfelől, határtalan hatalom a másik ember felett, másfelől, rabszolgai engedelmesség a nálad magasabb parancsnokoknak.
Kiváltképp romboló hatással van a katonákra az ők haszontalan, gátlástalan életmódjuk, mert ha nem katona viselkedik így, akkor a lelke mélyén lehetetlen, hogy ne szégyenkezne emiatt. A besorozott emberek úgy gondolják, hogy ennek így kell lennie, kérkednek és büszkék az ilyen életre, kiváltképpen háborús időben. "Mi készek vagyunk életünket feláldozni a háborúban, és ezért az ilyen gondtalan, vidám élet nem csak bűnül fel nem róható, de szükséges is számunkra. Mi eszerint is élünk."

4

Egy ember nem ölhet. Ha ölt, akkor ő bűnöző, gyilkos. Kettő, tíz, száz ember, ha ezt teszik gyilkosok. De az állam, vagy a "tömeg" gyilkolhat kedvére, és ez nem lesz gyilkosság, hanem jó és helyes dolog. Csak toborozz minél több "személyt", és a tízezrek lemészárlása bűntelenné válik. De pontosan hány "személy" is kell ehhez? Ez itt a kérdés. Egy ember nem orozhat el, szipolyozhat ki, de tömegnek lehet. Mennyi is kell ehhez? De miért egy, tíz, száz ember nem sértheti meg isten törvényét, de nagyon sok igen? A. Balu

@

Minden emberi testben ugyanaz az isteni kezdet, ezért se különálló személy, se személyek csoportja nem rendelkezhetnek jogosultsággal megsérteni az emberi testek isteni kezdettel létesített egységét [kapcsolatát], vagyis megfosztani az embert életétől.

Január 23.

Az emberi élet legfőbb boldogságával — a szeretet gyümölcsével — az összes bűn közül csak pont a testvér elleni harag áll teljesen szemben és ezért nincs bűn, mely biztosabban megfosztaná az embert az élet legfőbb üdvétől.

1

Szintén jó — mondja Szeneka; „Azért, hogy leszoktasd magad a haragról, figyeld az embereket, amikor haragudnak. Amikor másokat nézel; látod, milyenek amikor dühösek, hogyan válnak hasonlóvá a részeghez, a vadállathoz, elvörösödnek, gonosszá válnak, eltorzul az arcuk, bereked a hangjuk, és hallod a trágárságukat jegyezd meg, nehogy te is ilyen utálatossá válj!

2

Az embereken gyakran eluralkodik a harag és nem tartóztatják magukat tőle, mert azt gondolják, a dühben van valami vagányság. Én, úgymond nem eresztek le, mintha szétvetne és így tovább.. De ez nem igaz! Hogy ne kerüljünk a harag hatalmába, emlékeznünk kell arra, hogy a haragban nincs és nem is lehet semmi jó, a harag — a gyengeség jele, nem az erőé. Ha az, aki dühöng, kötekedik, vagy veri a gyengébbet, gyereket, vagy nőt, még ha veri a kutyát vagy a lovat, ezzel ő nem az erejét mutatja, hanem a gyengeségét.

3

Akármennyire is ártalmas a harag más emberekre, mégis a legártalmasabb a mérgelődőre. A harag mindig sokkal ártalmasabb, mint az a sérelem, mely őt előhívta.

4

Érthető, hogy a kapzsi és fukar miért sért másokat: meg akarja kaparintani másokét, hogy neki több legyen; ő megkárosítja az embereket a saját hasznaival. A dühös (rosszindulatú) ember úgy árt másoknak, hogy neki nincs haszna belőle, sőt mi több: másnak ártva magának is kárt okoz.

Szókratész

5

Az, akiben a harag (kegyetlenség) határtalan — az, aki átitatódik vele, mint az arankával, hamarosan oda jutatja magát, ahová csak a gonosz ellensége akarná taszítani.  Buddhista bölcsesség /Dhammapada/

6

Rosszal fizet a te ellenséged, fájdalmasan megtorol a gyűlölködő, de összehasonlíthatatlanul több rosszat okoz neked a szívedben lévő harag.
Se apád, se anyád, se rokonaid, se közelállók nem tesznek neked annyi jót, mint amennyit a te szíved, mikor megbocsájt és elfelejti a sértést. Buddhista bölcsesség /Dhammapada/

7

Sohase gondold, hogy a haragod az emberekre jogos, és egyetlen egy embere se mond, vagy gondold, hogy elveszett, vagy alkalmatlannak /mihaszna/.

8

Az ember csak azért haragszik meg, mert nem tudja, hogy miért történt az, amire megharagudott. Mert ha tudná, akkor nem a következményre haragudna, hanem az okra. De a külső oka bármilyen jelenségnek olyan távoli, hogy nem lehet megtalálni; de a belső oka — mindig te vagy.

9

Miért van, hogy úgy örülünk hibáztatni másokat, és olyan haragosan, igazságtalanul vádolunk? Attól, hogy másokat hibáztatunk a felelősséget elhárítjuk magunkról. Úgy tűnik, mintha nekünk nem attól rossz, mert rosszak vagyunk, hanem attól, hogy mások bűnösök.

@

Amikor az emberek haragosan vitatkoznak egymással, a gyermek nem mérlegeli, kinek van igaza, és ki a hibás, hanem szomorúan elfut az ilyen emberektől, elitélve mindkettőt, és ő mindig igazságosabb, mint az egyik vagy a másik a vitatkozók közül.

Január 24.

Merre tart az emberiség, ezt nem kell tudni az embereknek. A bölcsesség megjelenése abban áll, hogy tudod, te merre menj. És ezt te tudod: a legfelsőbb tökéletességhez.

1

Keskeny az út, mely a valósághoz vezet, és kevesen találják meg. Kevesen találják meg, mert a többség a széles úton jár, azon, melyen mindenki jár. A valódi út — keskeny, csak egy emberes. És ahhoz, hogy megtaláld, nem a tömeggel kell menned, hanem azok az egyének után: Buddha, Konfuceusz, Szokratész, Krisztus, akik a saját és mindnyájunk számára, egyik a másik után lerakták egy és ugyanazt a keskeny utat. Malori Ljuszi

2

Csak három csoportja van az embereknek: az elsők megtalálták istent és neki szolgálnak; ezek az emberek ésszerűek és boldogok. Másodikak nem találták meg és nem is keresik őt; ők eszeveszettek és boldogtalanok. Harmadikak nem találták meg, de keresik őt; ezek az emberek ésszerűek, de még boldogtalanok. Paszkál Blez

3

Ahol az igazság keresése kezdődik, mindig ott kezdődik a valóság; abban a pillanatban, mikor az igazság keresése abbamarad, megszűnik a valóság. John Ruskin.

4

Felismerni minden dologban az isteni tökéletességet, és a saját életed folyása ehhez a tökéletességhez közeledjen — ebben áll a régmúlt bölcsek csodálatos szemlélete: Szokratészé, Epiktété, Márkusz Auréliuszé. Van olyan keresztényi magatartás, mely leszólja a bölcsességet, és nem akarja elismerni azt. Holott mennyivel bölcsebb tanítás — megelégedni isten országával itt a Földön, mintsem azzal a tanítással, mely azt hirdeti, hogy ez csak a véggel lehetséges.
A hamis tanítás ismérve az, hogy halasszuk el az életet egy következő időpontig és a hívőt a magasabb erkölcsű emberről alkotott saját tanítása alapján ítéli meg. Amiel

5

Ha az ember keresi a bölcsességet okos, de ha úgy gondolja elérte, őrült. Perzsa bölcsesség

6

Nem a hely fontos, melyet elfoglalunk, hanem az irány amerre haladunk. Holmes

@

Nem a körülötted lévő emberek általános céljai kell, hogy meghatározzák a te tevékenységed, hanem a te életed küldetése, mely ugyanaz a világ összes emberének küldetésével.

Január 25.

Van a tudás, mely szükséges minden ember számára. Amíg az ember nem sajátította el ezeket az ismereteket, minden más tudás csak kárára lesz.

1

Szókratész állandóan felhívta a tanítványainak a figyelmét arra, hogy a jól összeállított műveltség minden területen csak egy bizonyos közismert határig megy, melyet nem célszerű átlépni. Geometriából elegendő - mondja ő - annyi, hogy adott esetben megmérhess egy darab földet, melyet eladsz vagy veszel, vagy feloszd az örökséget, vagy feloszd a munkát a dolgozóknak. "Ez olyan egyszerű - mondja ő - hogy egy kis igyekezettel nem okoz nehézséget semmilyen mérés, még ha az egész Földet kellene felosztanod is."
De ő helytelenítette a nagy erőfeszítést igénylő elmélyülést ebben a tudományban, s bár személyesen nagyon jól ismerte ezeket, mégis azt mondta, hogy ez sok időt vehet el az ember életéből, és elvonja figyelmét más hasznos tudománytól, miközben semmire sem kell. A csillagászatról csak annyit tartott fontosnak: hogy az égről megállapítsuk az időt éjjel, a hónap napját, és az évszakot; ne vesszünk el az úton, tartsuk az irányt a tengeren és váltsuk az őrt. "Ez a tudomány olyan könnyű — fűzte hozzá ő — hogy elérhető minden vadász, minden tengerész, általában minden ki számára, aki egy kicsit is akar vele foglalkozni." De addig elmenni benne, hogy tanulmányozzuk a különböző pályákat, melyeket az égitestek írnak le, kiszámolni a bolygók és csillagok nagyságát, távolságukat a földtől, és mozgásuk változását, — szerfelett rosszalt, mivel nem látta ezeknek semmilyen hasznát. Ő nem a tájékozatlansága miatt volt ilyen lekezelő ezekről, hiszen ő tanulmányozta ezeket a tudományokat, hanem mert nem akarta, hogy időt, és energiát fecséreljünk, melyet inkább az ember számára legfontosabbra fordíthatnánk: szellemi fejlődésére. Xenofont

2

Jaj a tudósoknak, akik ismereteket gyűjtenek, jaj az önelégült filozófusnak, és a telhetetlen kutatóknak! Ezek az ostoba gazdagok mindennap megünneplik saját eszük tivornyáját, míg a szerencsétlenek szüntelenül éheznek. Ezek az emberek a semmivel vannak eltelve, mert ez az üres tudás nincs hatással sem a belső /egyéni/, sem a közösségi tökéletesedésre. François de Salignac de la Mothe Fénelon

3

Fordítsd el saját figyelmedet a világ hazugságairól és ne bízzál a saját érzékszerveidben, mert becsapnak, de önmagadban, az egódon kívül keresd az „állandó / folytonosan tartó/ embert”! Buddhista bölcsesség (Dhammapada)

4

A gyakorlati tudomány, amikor csak önmagáért foglakoznak vele mindennemű vezérlő filozófiai gondolat nélkül véglegessé formálva, hasonlatos az archoz, melynek nincsen szeme. Egy foglalatossággá válik, a középszerű emberek számára, melyek egyszersmind megfosztottak a felsőbb tehetségtől, akik különben csak akadályai lehetnének ezeknek a türelmet igénylő kutatásoknak.
Az emberek ilyen középszerű képességekkel arra összpontosítanak teljes erejükkel, és tudásukkal egy adott meghatározott tudományos területen, ahol ők ezért elérhetnek egy teljes tudást, mind emellett az össze többi területen teljesen tudatlanok. Őket azokhoz a munkásokhoz hasonlíthatjuk, akik egy olyan falióragyárban dolgoznak, ahol az egyik csak kereket, a másik csak tengelyt, a harmadik csak láncot csinál. Schopenhauer

5

Jobb tudni az élet néhány elvét, mint kitanulni sok értelmetlen tudományt. Az élet elve visszatart a rossztól, a jóra irányít; hiszen az értelmetlen tudományok ismerete büszkeségre csábít és megzavarja a józan gondolkodásodat, mely az élet elvéhez szükséges.

@

Ne a tudatlanságtól, hanem a hamis tudástól félj! Jobb semmit sem tudni, mint valóságnak venni azt, ami valótlan. Jobb semmit sem tudni az égboltról, mint azt gondolni, hogy szilárd, és rajta ül az isten. De az se sokkal jobb, hogy azt gondoljuk, hogy amit látunk, mint égbolt, végtelen tér: a végtelen tér ép oly pontatlan, mint a kemény égbolt.

Január 26.

A gazdag ember nem lehet más csak könyörtelen. Adj neki természetes könyörület érzését, és ő gyorsan megszűnik gazdagnak lenni.

1

Nem határtalan-e az ellentmondás aközött, hogy mi az étkezőben ülünk nevetve és megcsömörlötten, és aközött, hogy másokat hallunk sírva elmenni az utcán és nemhogy nem fordítunk figyelmet a sírásukra, de még fel is háborodunk rájuk, és szélhámosoknak nevezzük őket? Te mondod, hogy szélhámos! Vajon egy kenyérért kezd-e el valaki szélhámoskodni? Ha te úgy gondolod, hogy becsap, annál inkább neked kellene sajnálkoznod miatta, és annál jobban meg kellene szabadítanod a nélkülözéstől.  Ha pedig te nem akarsz adni, akkor legalább ne sértsd meg. Aranyszájú Szent János

2

Előbb hagyj fel a rablással, és csak azután irgalmaskodj. Fogd vissza kezed a sápszedéstől, és majd csak azután töröld kezeid az adományba. Ha pedig mi ugyanazzal a kezünkkel egyeseket levetkőztetünk, másokat felöltöztetünk, akkor az alamizsna szolgál ürügyül a bűncselekményhez. Jobb, ha nem nyújtunk ilyen segítséget, mintha ilyen módon vagyunk irgalmasak. Aranyszájú Szent János

3

Semmin sem látszik annyira a gazdagok kegyetlensége, mint az ők adakozási törekvésükön.

4

A gazdagoknál 15 szoba három embernek, és mégse engedi melegedni és meghálni a koldust. A parasztnál 7 öles ház 7 embernek, és ő mégis szívesen beengedi a vándort.

5

Mi szeretjük a tárgyakat az ő tökéletlenségükért, mely az isten által előre meghatározott azért, hogy az ember életének szabálya az erőfeszítés legyen, de az emberi ítélkezés szabálya a könyörület. John Ruskin

6

Ahogy a bölcsesség első elve az önmagunk megismerésében van, — bár ez a legnehezebb, — úgy az irgalmasság alapja abban áll, hogy kevéssel beérjük, bár ez szintén ugyanolyan nehéz; és csak a megelégedett és megbékélt emberben jelenik meg mások felé az irgalmasság ereje. John Ruskin

7

Akinek bősége van a Földön, de szükségben látja a testvérét, az elzárja a szívét tőle, — hogy lehetne abban isten szeretete? Gyermekeim! Szeressük egymást ne szavakkal, és nyelvel, hanem tettel és őszintén! 1 Ján. 3.17-18.

@

Ahhoz, hogy ne szavakkal és nyelvvel szeressünk, hanem tettel és őszintén, a gazdagnak adnia kell a kérőknek, mint ahogy Jézus mondta.
És ha a kérőknek adunk, bármilyen sok vagyona is volna az embernek, hamarosan nem lenne bősége. Ha pedig megszűnik a gazdagsága, akkor teljesítette azt, amit Krisztus mondott a fiatal gazdagnak.

Január 27.

Az emberek szeretete ad valódi, elvehetetlen belső javat, egyesítve az embert más emberekkel és istennel.

1

Senki sem zavarhatja meg az ember lelki fejlődését, kivéve önmagát. Se fizikai gyengeség, se észbeli alkalmatlanság nem lehet akadálya a lelki természet fejlődésének, mivel a lelki természet fejlődése — csupán a szeretetben való növekvés, és ennek a fejlődését semmi sem akadályozhatja. Lucy Mallory

2

Értelmes ember nem azért szeret, mert neki megéri, hanem azért, mert ő magában a szeretetben találja meg az üdvét /boldogságát/.

3

Ne szánakozzatok a múltról, mi haszna a sajnálatnak? A hazugság mondja: bánkódj; az igazság mondja: csak szeress! Bocsáss el magadtól minden emléket! Ne beszélj a múltról; élj a szeretet fényében, és csak hagy múljon el minden egyéb! Perzsa bölcsesség

4

Egy kínai bölcstől kérdezték: "Miben áll a tudomány /valaki tudásának, ismereteinek egésze/?" Azt felelte: "Abban, hogy ismeri az embert". Kérdezték tőle: "Miben van az erényesség?" Ezt mondta: "Az emberek szeretetében."

5

Az ember nem képes elérni a boldogságot, azért, mert minél jobban törekszik a világi boldogságra, annál kevésbé megvalósítható. A kötelesség teljesítése se adhat boldogságot. A végrehajtása nyugalmat ad, de nem boldogságot.
Csak az isteni, tiszta szeretet – egyesülés istennel ad valódi üdvöt /boldogságot/; mert ha a lemondás örömé lenne, állandó, növekvő, háborítatlan örömmé, akkor a lélek folyamatosan ellátott lenne boldogsággal. Henri-Frédéric Amiel

6

Igyekezzél megszeretni azt, akit nem szerettél, elítéltél, aki megsértett téged. Ha sikerül neked ezt megtenned, akkor megtapasztalod a boldogságnak egy teljesen új, csodálatos érzését. Rögtön meglátod ebben az emberben ugyanazt az istent, mely benned is lakozik. És ahogy a lámpa jobban világít a sötétség után, épp úgy benned, mikor megszabadulsz a szeretetlenségtől, erősebben és örömtelibben felragyog az isteni szeretet fénye.

7

Én felismerem magamban az erőt, mely idővel átalakítja a világot. Ez az erő nem lök, és nem nyom, de én érzem, ahogy apránként, és feltartóztathatatlanul gyógyít engem. Én látom is, hogy valami engem vonz, úgy ahogy én is tudatlanul vonzok másokat. Én magammal ragadom /elbűvölöm, lenyűgözöm/ őket, és ők is magukkal ragadnak engem, és mi beismerjük törekvésünket egy új egyesülésbe.
Kérdeztem az erőt, ami bennem volt: Ki vagy te? És ő felelt: „Én vagyok a szeretet, uralkodója az égboltnak és uralkodója akarok lenni a Földnek is. Én — a leghatalmasabb az összes égi erők közül, s azért jöttem, hogy létrehozzam a jövő közösségét.” Crosby

8

Mint ahogy, az anya kockáztatva a saját életét, neveli és óvja gyermekét, saját, egyetlen gyermekét, pont így minden ember neveli és óvja magában a barátságosság érzését minden élő iránt. Karani Metta Sutta

@

Rettenthetetlenség, nyugalom, öröm, amit a szeretet ad olyan nagy, hogy a világi örömök, melyet az emberi szerelem nyújt, észrevétlen annak, aki felismerte a szeretet belső üdvét.

Január 28.

Ahhoz, hogy az ember megismerje azt az elvet, melynek alárendelt és mely a szabadságát adja, fel kell emelkednie a testi létből a lelkibe.

1

Aki küldött engem ő az igazság /valódisága valaminek/, és amit tőle hallottam azt mondom a világnak is. Nem értették, hogy az atyjáról /gondoskodójáról, jótevőjéről/ beszélt.
Ezért Jézus ezt mondta nekik: amikor felemelkedik /felmagasztalódik/ az ember fia, akkor megtudjátok, hogy ez vagyok én és semmit sem teszek magamtól, hanem ahogy megtanított engem az én atyám, s így is mondom. Ján. 8.26-28

2

Krisztus, az ember fiának a felmagasztalásának nevezi annak felismerését, hogy a saját életünk nem a sajátunk, hanem azé a szent léleké, amely minden emberben lakik.

3

Krisztus igazi próféta volt. Ő látta a lélek titkát. Ő látta az ember nagyságát. Ő hű volt ahhoz, ami benned, és bennem van. Ő isten megtestesülését látta az emberben. És fenséges elragadtatott állapotában mondta: "Én csodálatos /tökéletes, isteni/ vagyok, isten munkálkodik rajtam keresztül, rajtam keresztül szól. Ha meg akarod látni /tapasztalni/ – nézzél magadba, akkor, amikor úgy gondolkozol és érzel, mint ahogy én most gondolkodok és érzek!" És az emberek meghallották ezeket a szavakat, és a következő nemzedéknek mondták: "Ez Jehova volt, az égből jött. És én megölök mindenkit, aki azt mondja, hogy ez ember volt." A kifejezéseinek a módja, az ő nyelve. Az ő igazságának a helyét, az ő példabeszédei foglalták el; az egyházakat /templomokat/ nem az ö igazságára alapították, hanem az ő hasonlataira. És a kereszténység szintén legendává /mendemondává/ vált, mint az egykori görögök és egyiptomiak érzelemben gazdag /lírikus/ tanításai. Ő tisztelte Mózest és a prófétákat, de nem tartotta szükségesnek kitartani az ők elsődleges /eredeti, kezdetleges/ kinyilatkozásaiknál, és alárendelte azokat a szív örök kinyilatkoztatásának /sugallatának/. Felismerve ezt az uralkodó elvet, mely az emberek szívében él, ő nem rendelte alá ezt az elvet semmilyen más törvénynek. Ő ezt az elvet istennel azonosította. Emerszon

4

Én és isten egy (ugyanaz)! — mondta a mester. De ha ön istennek tartja az én testemet, akkor téved. Ha istennek tartja testetlen lényemet, mely sajátos /elkülönített/ más lényektől, szintén téved. Csak akkor nem téved, amikor megérti a magában lévő valóságos / igazi/ saját ént, azt, mely valóban egy istennel és ugyanaz minden emberben. Ahhoz, hogy felismerjük ezt az „ént”, fel kell emelni /nemesíteni, felmagasztalni/ magunkban az embert. És mikor felemelted, meglátod, hogy közötted és más emberek között semmilyen különbség sincs.
Nekünk csak úgy tűnik, mintha mi elkülönült lények lennénk, mint ahogy egy almafán minden virágnak, hogy ő külön „lény”, pedig ők mindnyájan csak virág egy almafán, és mindez egyetlen csirából keletkezett. Fjodor Ctrahov

5

Rövid ideig kell élnünk ebben az életben, az örök élet elve szerint. Thoreau

6

"Az emberi lélek természete szerint keresztényi." A kereszténységet az emberek mindig úgy képzelték el /fogták fel/, mint valami elfeledett és hirtelen felelevenedőt. A kereszténység felemeli az embert azokba a magasságokba, ahonnan feltárul neki az örömtől sugárzó világ, mely ésszerű elvnek van alárendelve. Érzés, melyet átél az az ember, aki felismeri a kereszténység igazságát hasonló ahhoz, mint amit egy sötét, dohos bástyába bezárt ember átélne akkor, amikor kijut a nyitott bástya tetejére, ahonnan meglátná az eddig nem látott gyönyörű világot.

@

Az öntudat alávetése emberi törvénynek rabbá tesz, az öntudat alávetése isten törvényének felszabadít.