T_tanmesék_01_A tolvaj fia

A tolvaj fia (Leskov nyomán Tolsztoj L. N. tollából)

Egy városban az esküdtszék összegyűlt. Az esküdtek között földműves, nemes és kereskedő is volt. Fehér A. Istvánt, az elismert kereskedőt megválasztották vezetőnek. Minden kereskedő tisztelte példás életéért: pontosan elszámolt, senkit nem csapott be, számtalanszor segített az embereknek. Már öreg volt több mint 70 éves. Összegyűlt az esküdtszék, esküt tettek, elfoglalták a helyüket, és bevezették a vádlottat, egy lótolvajt, aki egy paraszt lovát kötötte el. Épp csak elkezdték az ülést és Fehér A. István felállt és ezt mondta a bíróságnak:
"Bocsássa meg nekem, a tisztelt esküdtszék, de én nem ítélkezhetek. "
Elcsodálkoztak a bírák: "Hogyan? Mit mond? Miért?" „Csak úgy, nem tudok. Engedjenek el engem!” És hirtelen megremegett Fehér A. István hangja, és elsírta magát. Sírt, és a sírástól még beszélni sem tudott. Aztán összeszedte magát és a bíróságnak ezt mondta: „Én nem ítélkezhetem bíró urak, mert lehet, hogy az apám és én is, ennél a tolvajnál sokkal rosszabb, hogy ítélkezhetne egy ilyen, mint én. Képtelen vagyok, kérem, engedjenek el!”
Elengedte a bíróság Fehér A. Istvánt és majd estefelé hívatták és kérdezgették: „Miért mondott le ön a bíráskodásról?” „Azért mert..” - mondta Fehér A. István és elbeszélte a bíróságnak a következő történetet.

            "Önök úgy tudják, hogy én kereskedő fia vagyok, és ebben a városban születtem. Ez nem igaz. Én, egy paraszt fia, az apám földműves, és a legnagyobb gonosztevő volt a körzetben, tömlöcben halt meg. Jó ember volt, de ha ivott, még részegen a saját anyámat is verte, kötekedett, és bármilyen esztelenségre képes volt, majd később saját magát korholta. Egyszer, egyúttal engem is magával vitt a rablásba. És ezzel az egy alkalommal az én szerencsém megvalósult.
            Ez pedig így történt: A kocsmában, a rablók társaságában apámék arról kezdtek beszélgetni, hol kellene nekik legközelebb lecsapniuk. Ekkor apám ezt mondta nekik: "Nos, bátrak. Ti tudjátok, mondja, hogy a Fehér kereskedő raktára, az utcáig ér. Úgyhogy a raktárban nagy holmik nincsenek. Csak bejutni oda nem egyszerű, de nem ám. De én már ki okoskodtam, hogyan. Van ezen a raktáron egy kis ablakocska, csakhogy magasan és szűk, felnőtt oda nem jut be. Ezért mit agyaltam ki? Van nekem egy fiacskám, magunkkal visszük, rákötjük egy fára, odavisszük az ablakhoz, ő bemászik, leengedjük kötélen, egy másikat a kezébe adunk, és erre a kötélre ő nekünk a raktárba lévő holmit ráköti, mi kihúzzuk. Amikor már magunkhoz vettünk annyit, amennyire szükségünk van, vissza kihúzzuk őt.”
Megtetszett a gazembereknek és mondták: "Nos, rajta, hozd elő a kölyköt!" Azzal hazajött az apám, kiált nekem. Anyám mondja: "Minek neked az a gyerek?" - "Ezek szerint kell, ha kell, hívom." Anyám mondja: "Az utcán van." - "Hívd elő!" Anyám tudta, ha ittas beszélni nem lehet vele, mert elkalapálja. Utánam eredt és kiabál nekem. Majd apám mondja nekem: "Bugris! Te ügyesen mászol?" - Ahová akarok, felmászok. - "No, mondja, akkor gyere velem." Anyám kezdte lebeszélni, ő csak legyintett rá, és már el is hallgatott. Apám megfogott, felöltöztetett, és magával vitt. Magával vitt, vitt a kocsmába, édes teát és édességet adtak, ott üldögéltünk estig. Ahogy besötétedett, mindnyájan elindultunk - összesen hárman voltak, és még engem is magukkal vittek.
Elmentünk ahhoz a Fehér kereskedő házához. Ahogy odaértünk az egyik kötelet rám kötöttek, a másikat a kezembe adták és felemeltek. "Nem félsz?" - kérdezték. - Mitől félnék, nem félek én semmitől! - "Mássz be az ablakon és nézd, hogy a legjobbakat hozd: szőrmét többet, aztán jól kösd ahhoz a kötélhez, ami a kezeden van. De jól csináld, ne a kötél végére, hanem a közepére, hogy amint mi kihúzzuk, a vége a kezedben maradjon. Érted?" - mondják. - Hogyan, lehet ezt nem érteni, értem.
Felemeltek az ablakocskához, bemásztam, és leengedtek a kötélen. Ahogy földet értem, körbetapogattam a kezecskémmel. Látni semmit sem látok - sötét van, csak tapogatok. Ahogy valami szőrméset érzek, rögtön a kötélre, nem a végére, a közepére kötöm, és ők húzzák. Megint visszahúzom a kötelet, ismét rákötök. Ahogy három valamit kihúztak, Kihúzták az összes kötelet, vagyis - fel kellett engem ismét húzni. Kezemmel kapaszkodok a kötélbe, ők meg húznak. Éppen a feléig húztak: reccs! Elszakadt a kötél és lezuhantam. Még jó, hogy párnára estem, így nem ütöttem meg magam. Éppen ebben az időben, ahogy később megtudtam, észrevette őket az őr, és elkezdett lármázni, és ők a lopott holmival elfutottak. Ők elmenekültek, elszaladtak, én pedig ott maradtam. Fekszem egyedül a sötétben, és elfogott a félelem, sírok és kiabálok: Mama, mama! Mama, mama! Ahogy belefáradtam a félelembe, könnyeimbe, meg, hogy egész éjjel nem aludtam, észre sem vettem, hogy aludtam el a párnákon. Hirtelen felriadok, szemben velem, lámpával épp ez, a Fehér kereskedő rendőrökkel. A rendőr elkezdett kérdezni, kivel voltam. Azt feleltem - apámmal -"Ki a te apád?" Ismét elkezdtem sírni. Erre az öreg Fehér úr azt mondja a rendőröknek: „Isten vele. Gyerek még, ártatlan. Nem vallhat az apja ellen, ami elveszett, hát az úgyis elveszett." Jó ember volt, az Isten nyugossza. Hát még az ő anyókája, még együtt érzőbb. Megfogott, és magával vitt a tisztaszobába, édességet adott, és a sírást abbahagytam: a gyermek mindennek örül. Reggel azt kérdezi tőlem a gazdasszony: "Mennél haza?" Nem tudtam mit, hogyan mondjak. Mondom: igen, szeretnék. "És velem itt maradnál-e?" kérdezi. Felelem: igen... "Akkor maradj!"
Így ott is maradtam. Maradtam, maradtam, így éltem náluk. És kiállítottak nekem egy papírt, mint lelencnek, és örökbe fogadtak. Először gyerekként küldönc, majd ahogy nőttem, inast csináltak belőlem. Intézkedtem a boltban. Úgy lehetett, hogy nem rosszul szolgáltam. Meg aztán jó emberek voltak, úgy megszerettek engem, hogy még a lányukat is feleségül adták hozzám. És végül is fiukká tettek. Ahogy elhunyt az öreg - mindene rám maradt.
Nos, ez vagyok én. Magam is tolvaj és rablónak fia, hogy ítélhetném el az embert. Különben is, ez nem keresztény dolog, bíróuraim. Nekünk minden embernek meg kell bocsájtanunk, és mindenkit szeretnünk kell, tegyük fel ő, bűnöző, megtévedt, akkor őt nem elítélni, hanem megsajnálni kell. Emlékezzünk, Krisztus hogy mondta. Ezt mondta Fehér A. István.
A bírák abbahagyták a kérdezősködést, és azon kezdtek el gondolkodni, hogy lehet-e Krisztus törvénye szerint elmarasztalni egy embert?

Leskov nyomán ismertette L.N. Tolsztoj

Aminél még eddig nem találtam teljesebb, konkrétabb, következetesebb írást 1 hét

Sok író gondolata az igazságról, életről és a magaviseletről Tolsztoj által összeválogatott, összegyűjtött, és minden napra elrendezett olvasmányok köre. 1904 - 1908 

ТОМ ПЕРВЫЙ Első kötet 

Подготовка текста Н. К. Гудзия, Н.Н. Гусева, Б. М. Эйхенбаума  Az orosz nyelvű szöveget előkészítette: Gudzijá N. K., Guszeva N. N., Ejhenbauma B. M. 

Круг Чтения 1904 - 1908 Январь - август Olvasmányok köre 1904-1908.

Fordította: Bedzsula Bálint László 2012. Madocsa

.

Január

Január 01. /Szellem, táplálék, könyv/

Jobb, nem sok igazán jót és szükségeset tudni, mint nagyon sok közvetett és feleslegeset.

1

Micsoda hatalmas gazdagság lehet egy kis válogatott könyvtárban, melyben azoknak a bölcs, és érdemes szerzőknek a közössége található megfelelő sorrendben, akiket a világ civilizált országaiban évezredek alatt válogattak az ő egyéni tanulmányaiknak és bölcsességüknek köszönhetően. Zárkózottságuk és elérhetetlenségük miatt, lehet, hogy türelmetlenek lettek volna, hogyha mi megzavarjuk őket elmélyülésükben és a foglalatosságukban, vagy az általános körülményeik tették volna lehetetlenné a beszélgetést.  De a gondolatot, melyet nem tártak fel még a legjobb barátjuk előtt sem, érthető formában van itt lejegyezve számunkra, más századok idegen embereinek. Igen, mi elkötelezettjei vagyunk a legjobb könyveknek, melyek életünkben a legfőbb lelki jótéteményt nyújtják. Emerson

2

Mi „kérődzőfajták” vagyunk, ezért nem elég, az ha a könyvek tartalmával megtömjük agyunkat. Addig, amíg nem rágtuk át rajta magunkat többször és emésztettük meg az egészet, hasznunkra nem válik.  Locke.

3

Óvakodj attól, hogy a sok író, és a mindenféle könyv olvasása ne okozzon lelki nyugtalanságot, és bizonytalanságot a fejedben. Értelmünket kizárólag csak a kétségtelenül arra érdemes írókkal tápláljuk, ha valami hasznosat akarunk. Túlságosan sok könyv eltereli a gondolatot. Ezért, ha valaha is vágyad-ébred ideiglenesen másfajta műhöz, ne felejts el ismét visszatérni az előbbihez. Seneca.

4

Olvassátok először az összes jó könyvet, különben egyáltalán nem sikerül elolvasni őket. Thoreau

5

Olvasni csak akkor kell, amikor a saját gondolataink forrása elapad, ami gyakran megesik még a legokosabbal is. Ellenben, ha a könyv kedvéért elűzzük a saját még meg nem erősödött gondolatunkat, ez bűn saját szellemünk ellen. Schopenhauer.

6

Az irodalomban is úgy van, mint az életben. Akárhova megy az ember, beleütközik az emberiség javíthatatlan csőcselékébe - nem véletlen a nevük légió - mely mindenütt nyüzsög, és mindent beszennyez, mint nyáron a legyek. Ugyanígy van a rossz könyvek elszaporodásával, mely hihetetlen mennyiségben termeli az irodalmi gazt, amely megfolytja a kifogástalan magot. Az ilyen könyvek elrabolják a nagyközönség idejét, pénzét és figyelmét, mely valójában a válogatott alkotások részére adatott. A rossz könyvek nemcsak haszontalanok, hanem ártalmasak. Hiszen a jelenlegi írásos művek 9/10 csak azért nyomtatódik, hogy kicsalják a hiszékeny nagyszámú közönség zsebéből néhány felesleges tallért; ennek érdekében a szerzők, kiadók, és szerkesztők szándékosan megvastagítják a könyvecskéket. Még kártékonyabb, szemtelenebb és lelkiismeretlenebb csalást követnek el a soronkénti firkászok; garasokat behajtva soronkénti tákolmányukért. Ezek a "napszámosok" megrontják az olvasók ízlését és megsemmisítik a természetes megvilágosodást.

Ennek a megrontásnak az ellensúlyozására le kell szoknunk az olvasásról, vagyis másképpen kifejezve, nem kell egyáltalán azokat a könyveket olvasni, melyek az általános érdeklődés középpontjában vannak, vagy nagy port kavarnak. Egyszerűen szólva köpni kell az ilyen kiadásokra, amelyeknek kiadásuk első év lesz egyben az utolsó is.

Nem hallgathatjuk el, hogy aki a tudatlanok számára ír, az mindig nagy olvasótáborra lel, ezzel szemben az embereknek ki kellene használniuk ezt a rövid, szűken mért létezést minden idők, és minden nemzet első osztályú mestereinek, és az alkotók gazdag, ajándékainak megismerésére, melyek bástyaként emelkednek a rossz írók tömege felé. Csak az írók eme osztálya képes művelni, és oktatni. Értéktelen könyvből sohasem olvashatsz elég keveset, míg az értékesekből nincs módod túl sokat olvasni. A rossz könyvek — erkölcsi mérgek, tompítják az értelmet. Annak következtében, hogy a tömeg nem ragaszkodik a minden idők legjobb könyveinek olvasásához, hanem csak az új és modern irodalomhoz, a mátíró firkászok szűk körében forognak, akik ugyanazon ismétlődő gondolatok mentén, mindnyájan ugyan azt bizonygatják, így századunk nem mászik ki saját szennyéből. Schopenhauer.

@

A különbség a mérgező anyag és a szellemi méreg között az, hogy a legtöbb mérgező anyag undorító ízű, míg a szellemi mérgek, újságok és buta könyvek formájában gyakran csábítók.

Január 02.

Egy a legdurvább hiedelmek közül, melyet az úgynevezett modern tudósok többségének előfeltevése ez az, hogy az ember hit nélkül élhet.

1

Az emberek évszázadokon át mindig arra vágytak, hogy tudják, vagy legalább elképzelésük legyen földi létezésük kezdő- és végcéljáról. Azért jelent meg a vallás, hogy kielégítse eme szükségletüket, és megvilágítsa azt a kapcsolatot, ami összeköt minden embert, mint testvéreket, akiknek egy a közös eredetük, élet feladatuk és végcéljuk. Joseph Mazzini.

2

Az igazi vallás az a viszony, amelyet az ember a körülötte levő végtelen élettel kialakít, ezáltal életét ezzel a végtelenséggel összeköti, és cselekedeteit vezeti.

3

Minden vallás lényege a következő kérdésekre adott válaszban van; miért élek, és milyen a viszonyom az engem körülvevő végtelen világgal. Nincs olyan vallás, a legmagasztosabbtól a legdurvábbig, amely alapjaiban ne határozná meg annak a megállapítását, hogy milyen az ember viszonya az őt környező világgal.

4

A vallás a legnagyobb és leghatalmasabb meghatározó az ember nevelésében, hatalmas erő a köznevelésben. Éppen ezért válik az emberiség előrehaladásának legnagyobb akadályává a hit külső megjelenése, és az önző politikai tevékenység. A papság és az állam tevékenysége ellentétes a vallással. A vallás lényege, örök és Isteni, egyformán betölti mindenütt az emberek szívét, ahol csak érez, dobog. Az összes kutatásaink is ezt mutatják nekünk; minden nagy vallásnak Egy a közös alapja, Egyazon tanok az emberiség fejlődése óta napjainkig.
Minden vallás lényege egy örök igazságból ered.

Csak hordják a párszik saját Tao jelképeiket, a zsidók saját jeleiket, a keresztények saját keresztjeiket, a muzulmánok saját félholdjukat, de egyre mindnyájan emlékezzenek, hogy ezek csak külső jelek, de minden vallás lényege - környezetünk szeretete - melyet egyformán megkövetel Manu, Zarathusztra, Buddha, Mózes, Szókratész, Hiller, Jézus, Pál, Mohammed ... Maurice Flyugel.

5

Bármely vallás lényege nem abban áll, amit ismert tanulmányok összegyűjtöttek, mint isteni kinyilatkoztatások (ennek neve teológia), hanem a lehetőségeink összessége, amit Isten ránk hagyott. Kant szerint.

@

Hit nélkül az ember élete — alantas élet.

Január 03.

„„Én azért élek, hogy annak, aki engem küldött megvalósulhasson a szabadítása, és előmozdíthassam eme lehetőség beteljesülését.” – mondta Krisztus – Mindegyikünknek ez a dolga. Nem tudhatjuk, miből áll ez egész mű, amit Isten rajtunk keresztül végez, de lehetetlen nem tudnunk, hogy miben áll a mi részvételünk.

1

Nem mindenki, a ki ezt mondja nékem: Uramisten! Uramisten! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Mát. 7. 21.

2

Ha nincs erőd égni, fényt sugározni, legalább ne áld el mások elől.

3

Az, aki az egészséges józanész törvényeit ismeri, kisebb annál, mint aki szereti őket. De az, aki szereti őket, kisebb annál, aki megvalósítja őket. Kínai bölcsesség.

4

A mi életünk legfőbb kérdése abban áll, hogy vajon azt tesszük-e, azalatt a rövid idő alatt, ameddig élnünk adatott, amit Ő szeretne tőlünk, aki a földi létre küldött bennünket. Azt tesszük-e?

5

Nekem nehéz, én kérem, Istent segítsen nekem. De hiszen az én dolgom Istent szolgálni, és nem neki kell engemet szolgálni. Csak erre kell emlékezni, és a nehézség megkönnyebbül.

6

Nincs szakadék föld és ég között, és istenkáromlás volna, hogy az a hajlék, melyet Isten adott, állandóan a gonosz, a kapzsiság, és az elnyomás hatalma alatt álljon. A Föld nem a vezeklés helye, hanem a mi lakhelyünk, ahol nekünk azért kell dolgoznunk, hogy elérjük az igazságot és az igazságosságot, melyhez való törekvés minden ember lelkében meghúzódik. Giuseppe Mazzini

7

A nekünk rendelt munkát mi kötelesek vagyunk becsületesen és szemrehányás nélkül végrehajtani, attól függetlenül, hogy abban reménykedünk, hogy angyalokká válunk, vagy azt gondoljuk, hogy valamikor csigák voltunk. John Ruskin.

@

Képzeld el, hogy az élet célja - a te boldogságod - és akkor az élet kegyetlen badarság. Ismerd fel azt, amit neked az emberi bölcsesség is, értelmed is, szíved is mond: az élet Annak a szolgálása, aki téged a világba küldött, és akkor az élet folytonos örömé válik..

Január 04.

Csak, ha nem akarjuk, nem tudjuk érezni a kapcsolatot a föld összes emberével: összeköt bennünket az ipar a kereskedelem, a művészet, a tudomány, és ami a fő a közös helyzetünk, és viszonyunk a világhoz. 

1

A jóakaratú emberek akkor is segítenek egymásnak, amikor nem is sejtik, a rosszindulatúak ellenben szándékosan akadályozzák egymást.          Kínai közmondás.

2

Mindenkinek megvan a saját nyomasztó terhe, hibái: senki sem lehet meg mások segítsége nélkül: ezért is kell segítenünk egymást vigasztalással, tanáccsal és kölcsönös figyelmeztetéssel.        "Kegyes" gondolatok.

3

A világunk olyan, hogy ezer ember, ha együtt dolgozik, sokszorta többet tud elvégezni, mint ugyanez az ezer ember külön-külön. Ez azonban mégsem bizonyítja szükségességét annak, hogy 999 ember rabszolgája legyen egynek.            Henry George.

4

A tapasztalt ember – tanítómestere a tudatlannak; a tudatlan ember – amin a tapasztalt dolgozik. Az, aki a tanítóját nem tiszteli, és nem szereti azt, amin dolgozik – tévedésben van, bármily eszes ember volna. Lao Ce.

5

Ádám minden leszármazottja – egyazon test része. Amikor szenved az egyik tag, az összes szenved. Ha te közömbös vagy mások szenvedéséhez, nem érdemled meg az EMBER nevet. Szádi.

6

A különálló emberek élete az egész emberiség életével teljesen össze kell forrnia, mivel minden teremtmény bekerülése hozzájárulással és egyetértéssel történik. Ahogy a külső természetben, úgy a szellemi világban is az élet jelenségei az egymás közötti szoros kapcsolatból áll.           Marcus Aurelius.

@

Az emberiség eddigi története, ahogyan ismerjük, nem más, mint az emberiség egyre nagyobb és nagyobb összefogásra való törekvése. Ez az egység különböző eszközökkel valósul meg, és nem csak azokat szolgálja, akik ezért dolgoznak, hanem még azokat is, akik ellene vannak.

Január 05.

Egy emberekkel megtelt épületben, ha valaki elkiáltja magát: tűz van! — és a tömeg meglódul, halálra zúz tíz, száz embert. Ilyen nyilvánvaló kárt okoz a szó. A kár nem kisebb, amikor mi nem látjuk azokat az embereket, akik a szavunktól szenvednek.

1

A seb, melyet lőfegyver okozott - begyógyulhat, de az a seb, melyet nyelv ejtett - sohasem gyógyul be. Perzsa mondás.

2

Aki nem követ el bűnt szóval, az az ember tökéletes, hatalmas erejű és még a testét is megfékezi. A lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, így irányítjuk egész testüket; a hajóknál, bármily nagyok és bármekkora viharban sodródnak, kis kormánylapáttal irányíthatók, a kormányos akarata szerint; ugyanígy a nyelv is, nem nagy, mégis sokat tesz. Nézd az apró tüzet, milyen sok anyagot felgyújt; és a nyelv -- tűz, kiszínezi a valótlanságot. Jakab levele 3. 2-6

3

Amikor meghallod, hogy az emberek mások romlottságáról beszélnek, ne vegyél részt kedvtelésükben! Ha az emberek tudatlanságáról hallasz, ne hallgasd végig és igyekezz elfelejteni, amit hallottál! De, ha az emberek jótetteiről hallasz, jegyezd meg és add tovább! Ha így teszel, hamar hozzászoksz ehhez, és amikor rosszindulatú emberekről hallasz, ez számodra olyan fájó lesz, mintha téged szidnának, és ha kiszalad a szádon rossz szó ismerősödről, ez neked is olyan fájdalmat okoz, mintha magadat ütnéd meg. Keleti bölcsesség.

4

Figyelj a vitákra, de vitába ne keveredj. Isten őrizzen az indulatosságtól és kapkodástól még az apró kifejezésekben is. Gogol

5

Megfogadtam: Életem során figyelmes leszek, hogy ne kövessek el hibát a nyelvemmel, megfékezem számat addig, míg bűnös lesz előttem.          Zsoltár 39:2

@

Féljél, az emberek összefogásának megrontójává lenni, szavakkal kellemetlen érzéseket előhívni belőlük egymás ellen.

Január 06.

A jótetthez, erőfeszítés szükséges, de még nagyobb erőfeszítés szükséges, ha tartózkodni akarunk a rossztól.

1

A sérthetetlenség eléréséhez a legfontosabb, a mértékletesség. Az önmegtartóztatásnak korai szokásnak kell lennie. Ha korai szokás, akkor a jótettekben megerősödik. Annak, aki megerősödött a jótettekben, semmi sincs, amin ne tudna felülkerekedni. Lao Ce.

2

Mindaz, amikért az emberek lelkesednek, minden, aminek a megszerzéséért ők izgulnak és fáradoznak, mindezek a legkisebb örömöt se adják nekik. Mindaddig, amíg ezen fáradoznak, azt gondolják, hogy az ő boldogságuk abban van, amiért megszenvednek. De csak érjék el a vágyukat, rögtön elkezdenek újra vágyakozni, bánkódnak és irigykednek amiatt, amijük,  még nincs. Nem mihaszna vágyaink kielégítésével érhető el a nyugalom, ellenkezőleg, az ilyen vágyaktól való megszabadulással. Ha meg akarsz győződni ennek igazáról, fektess fele annyi munkát ez üres vágyaktól való megszabadulásra, mint amennyit eddig a megvalósulásukra fordítottál, és te magad is hamarosan meglátod, ha így teszel, sokkal több nyugalmat és boldogságot kapsz.       Epictetus

3

Dicsőség annak az embernek, aki nem esik kísértésbe. Mert Isten mindenkit megpróbál: az egyik embert gazdagsággal, a másikat szegénységgel.  A gazdagnál nézi, hogy kinyitja-e a tenyerét a szűkölködő előtt, a szegénynél pedig azt nézi, hogy a szenvedését vajon zúgolódás nélkül, alázattal viseli-e el.         Talmud.

4

Csak azt hívom igazi kocsisnak, aki kézben tartja saját haragját, mely hasonló a száguldó kocsihoz; míg mások, az erőtlenek csak a gyeplőbe kapaszkodnak.     [Dhammapada.] Buddhista bölcsesség.

5

Abban az esetben, ha a kellemetlen dolgok megterhelnek, érzed a haragod vagy a felháborodásod megjelenését, menekülj ettől, és ne veszítsd el az önuralmadat. Mennél több gyakorlatot szerzünk ebben, hogy akaraterőnk segítségével visszanyerjük lelki nyugalmunkat, annál inkább megerősödik a képességünk lelki nyugalmunk megőrzésére.   Marcus Aurelius.

@

Akárhányszor elbuksz is, nem győzvén le indulataidat, ne csüggedj! Mert minden erőfeszítésed e harcban gyengíti szenvedélyed és megkönnyíti győzedelmed felette.

Január 07.

A jó szándék az emberek felé kötelesség. Ha nem vagy jóindulatú, nem teljesíted legfőbb kötelességed.

1

Minden embert tisztelni kell, akármilyen sajnálatraméltó, vagy nevetséges. Emlékeznünk kell, hogy minden emberben ugyanaz a lélek van, mint bennünk. Még akkor is, ha a másik testileg, lelkileg visszataszító így kell gondolkoznunk: "Igen, ilyen szörnyűségnek is kell lennie, és el kell viselni őket."  Ha kimutatjuk nekik ellenszenvünket, először is, igazságtalanok vagyunk, másodszor, kihívjuk őket, olyan harcra, mely nem a koncért, hanem az ő létükért folyik. Akármilyen is, képtelen megváltoztatni magát, mit tehet, küzd ellenünk, mint a halálos ellenségével. Hiszen valójában mi akkor akarunk jók lenni hozzájuk, ha ők már megváltoztak, és nem olyanok, amilyenek. De ez számukra lehetetlen. Éppen ezért, jó szándékúnak kell lennünk minden emberrel, bármilyen is legyen, és ne várjuk tőle azt, amire képtelen, hogy más ember legyen.        Schopenhauer.

2

Ne legyetek keményszívűek ahhoz, aki kísértésbe esett, igyekezzetek úgy megnyugtatni őt, mint ahogy ti magatok szeretnétek megvigasztalódni.

3

Ne halazd holnapig, amit ma megtehetsz.
Ne csináltasd mással, amit te magad megtehetsz.
A büszkeség többe kerül, mint amit ételre, italra, hajlékra és ruhára szükséges.
Mennyit szenvedünk a miatt, ami nem történt meg, csak megtörténhetett volna.
Ha megharagszol, mielőtt bármit tennél, mondasz számolj el tízig. Ha az érzés nem múlt, számolj százig, ha még mindig nem múlt — számolj ezerig. Jefferson által.

4

Senkit se nézzetek le, nyomjátok el a saját szívetekben a helytelen gondolatmenetet, a sértő bizalmatlanságot embertársaddal szemben, helyette a legjobb értelemben magyarázzátok magatoknak mások cselekedeteit és szavait!

5

A szentnek sincs megingathatatlan szíve. Ő hozzáigazítja a saját szívét az összes ember szívéhez. Az erényes emberhez úgy viszonyul, mint erényeshez, és a többihez, mint olyan emberhez, akik képes az erényre.

6

Ahogy az ember értelmesebb és kedvesebb, úgy egyre több jóságot vesz észre az emberekben.

@

A jólelkűség megszépíti az életet, feloldja az ellentmondásokat, világossá teszi a zavarost, a nehezet — könnyűvé, a szomorúságot — örömtelivé változtatja.

.....................................................................................................................

Szívvel - lélekkel

Csak a három lehet teljes.

A zene – mondják – az érzelmek gyorsírása.

 Lassítsunk! /mondom magamnak/

1.     Egy jó példa -- "Csík Zenekar - Most múlik pontosan"

https://www.youtube.com/watch?v=D6RaU9n4ZuI

A zenéje jobban tetszik, nem kell magyarázni /nem tudom, képtelen vagyok az érzésemet átadni/.

1.       Egység a Mennyben	2.       Kétség a Földon	3. Visszatalálás a Földön
Most múlik pontosan[1], Engedem hadd menjen[2], szaladjon kifelé belőlem gondoltam egyetlen[3]. Nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem.[4] Villámlik mennydörög, ez tényleg szerelem[5].	Vágtatnék tovább veled az éjben[6] az álmok foltos indián lován[7]. Egy táltos szív remeg a konyhakésben[8], talpam alatt sár és ingovány[9].	Most múlik pontosan[10], Engedem hadd menjen[11], szaladjon kifelé belőlem gondoltam egyetlen[12]. Nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem[13]. Villámlik mennydörög, ez tényleg szerelem[14].
Látom, hogy elsuhan felettem egy madár[15], tátongó szívében szögesdrót[16], csőrében szalmaszál[17]. Magamat ringatom[18], míg ő landol egy almafán[19], az Isten kertjében almabort inhalál[20].	Azóta szüntelen őt látom mindenhol[21]. Meredten nézek a távolba[22], otthonom kőpokol[23]. Szilánkos mennyország, folyékony torz tükör[24]. Szentjánosbogarak fényében tündököl[25].

2.     Röviden

Любить – значит видеть человека таким, каким его задумал Бог (Достоевский )

Szeretni[26] – olyannak látni az embert[27], amilyennek Isten elgondolta."(Dosztojevszkij)

Krisztus utolsó kívánsága[28] magában foglalja egész tanítását: „Szeressetek mindenkit, mint ahogy én is szeretlek titeket. Erről ismerjenek fel benneteket, tanítványaimat, hogy szeretettel viseltettek mindenki iránt.” – Krisztus tehát nem azt mondja követőinek, hogy ezt, vagy azt higgyetek, hanem, szeressetek. A hit együtt változik a tudás és a nézőpontok feltartóztathatatlan változásaival; kapcsolatban áll az idővel, és változik az idővel. A szeretet nem időszakos (ideiglenes), hanem változatlan, örök.   /Tolsztoj/

3.     A következő példa – egy emberi – mely a megvilágosodás előtti állapotot szemlélteti.

Zámbó Jimmy - Vándor vagyok ezen a Földön.

·         Van az eredeti, egy tökéletlenebb  J  1991-es kiadás

·         http://www.youtube.com/watch?v=vgVpi3At5h4

1. Vándor vagyok én itt e földön átutazó hűtlen, facér! 2. Sűrű sötét erdőben élek, barátom csak a déli szél. Refr.. Uram adj erőt, hogy még egyszer kezdjem újra! Uram adj erőt, hogy még egyszer kezdjem újra, mert végleg elveszek! Koldus életem legyen csak rossz álom, és a valóság legyen végre szép!

3. Vándor vagyok az égre nézek kiáltok fel: uram adj erőt! 4. Már gonosz e föld tt gyűlölnek engem! Fogy az erőm, hív a sötét mély. Refr.. Uram adj erőt, hogy még egyszer kezdjem újra! Uram adj erőt, hogy még egyszer kezdjem újra, mert végleg elveszek! Koldus életem legyen csak rossz álom, és a valóság legyen végre szép!

4.     Mások próbálkozásai

ÓDA … Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha! 3 Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. … 4 Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít? Miféle lélek és miféle fény s ámulatra méltó tünemény, … S mint megnyílt értelembe az ige, alászállhatok rejtelmeibe!... … a kegyetlenség és a jóság; nap süt, homályló északi fény borong - tartalmaidban ott bolyong az öntudatlan örökkévalóság. … 5 Mint alvadt vérdarabok, úgy hullnak eléd ezek a szavak. A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd. De szorgos szerveim, kik újjászülnek napról napra, már fölkészülnek, hogy elnémuljanak. De addig mind kiált - Kit két ezer millió embernek sokaságából kiszemelnek, te egyetlen, te lágy bölcső, erős sír, eleven ágy, fogadj magadba!... /József Attila/

"Ismerem azokat a szavakat, amelyeket még ki sem ejtettél. Már tudom hová tartasz, mikor még el sem indulsz. Tudok a féltett titkaidról, amiket mélyen elrejtesz. Mindent tudok rólad, kedvesem, nem vagyok kém, csak szeretlek! " /Jim Morrison/ "Jó érezni azt, hogy szeretlek, nagyon és egyre jobban. Ott bujkálni a két szemedben, rejtőzködni a mosolyodban. Érezni, hogy szemeid már szememben élnek és néznek. S érezni azt, ha szép, veled szép, s csak veled teljes az élet, Mert hisz csak egymást szeretve lehetünk boldogok. " /Illyés Gyula/

Rossz példát nem mutatok, azt találsz eleget!

---

[1]              a pillanat, a lehetőség

[2]              nem akarok beavatkozni

[3]              nem volt változás, gondoltam nincs más

[4]              a „tökéletesség” nem elég

[5]              bármi történik, ez az ISTENI SZERETET

[6]              megjelenik a sötétség

[7]              álmomban még mindig szabad vagyok

[8]              összetörik az illúzióm

[9]              felébredek

[10]             megélem a pillanatot

[11]             vezess

[12]             már tudom, hogy választhatok

[13]             megszűnik az akarásom –  „legyen meg a TE akaratod”.

[14]             bármi történik, az ISTENI SZERETET örök!

[15]             a szabadság

[16]             majd megjelenik a vágy, mely a szívet korlátozza

[17]             de ott a reménység az élet – a búzakalász képében

[18]             magamat nyugtatom - altatom

[19]             a jó és a rossz tudásának fája

[20]             beérem a rothadó gyümölccsel

[21]             A nagy „ŐT” – ISTEN?

[22]             Látok

[23]             a helyem, a világ már nem tart vissza

[24]             visszaemlékezem

[25]             minden rá emlékeztet

[26]             egy állapot – mulandó? J à örök!

[27]             TENmagad – a magadban lévő lelket, istent

[28]             hagyatéka, végrendelete