Az emberi lény alapvetően jó? Szocializálása révén az emberiség rossz?

Az emberi lény alapvetően jó? 

Szocializálása révén az emberiség rossz?

                 I.                             Lehet-e ezen változtatni, vagy a Föld büntetőhely?

§  Az agresszivitás a megnyilvánult forma sajátossága?

§  Az erőszak, a megfélemlítés a megalázás, a kizsákmányolás a jelenlegi rendszerek része?

§  A bevezetett vallások Istenei – az emberfeletti eszméje is ezt a célt szolgálja?

§  A hivatalos munkanélküliség[1] – a kiközösítés, a megbélyegezés, a megalázás törvényesítet formája?

§  A kivételek rendszerhibák; szentek, mártírok, szabadságharcosok, „őrültek” .. számítanak?

II.                            A nő a földi lét, a természet édes gyermeke, a férfi miért mostoha?

III.                          A nélkülözés, az éhezés, a szegénység, a betegség, a félelem, a szerencsétlenség szükséges-e ahhoz, hogy az ember mélypontra kerüljön, s akár a lelkét is eladja a testi szükségleteiért?

IV.                         A büntetés a törvény (jog) következtében, alapján igazságos-e?
Számomra nem létezik MEGBOCSÁTHATATLAN BŰN, mert a megbocsátás[2] mindenkinek a sajátja a szeretet csirája.

V.                           A cél szentesíti-e az eszközt?
Az ÚT /eszköz/, mellyel célunkat elérjük – hatással van a célra. Következésképpen a gazdag ember vallhatja magát erkölcsösnek, de lehet-e az?

Jutalom azoknak, akik eddig eljutottak:

„Nincs szakadék föld és ég között, és istenkáromlás volna, hogy az a hajlék, melyet Isten adott, állandóan a gonosz, a kapzsiság, és az elnyomás hatalma alatt lenne. A Föld nem a megszabadulás helye, hanem a mi lakhelyünk, ahol nekünk azért kell dolgoznunk, hogy elérjük az igazságot és az igazságosságot, melyhez való törekvés minden ember lelkében rejtőzik.” Giuseppe Mazzini

---

[1]              A munka - hasznos, megfizetett tevékenység szabaddá tesz?
                  A munkanélküliség megfosztja az embereket életük értelmétől?

[2]              Isten és ember, vagy két ember közti személyes kapcsolat, amely azáltal jön létre, hogy az egyik nem neheztel többé, és lemond a rajta esett sérelem megtorlásáról.