4 ógörög *Evangélium = örömhír* részleteinek egyesítése Tolsztoj
nyomán.
A *MINDENHATÓ
gondoskodása* – az *EMBERI
GYERMEKSÉG*, a *SZENT
SZELLEMISÉG*, az „őshitvallás”, az „ősbizalom”, ... –
az emberek állandó[3], folyamatos[4], örök[5] védelmezője.
Oroszról fordította: Bedzsim
{Bedzsula Bálint László(1958.01.18. Debrecen)}
2025. március 03-i.
Bevezetés
1.
A mindenség kezdetekor a létezés(a megnyilvánult világ, a
változás, az élet,
az együttlétezés) a Mindenható bölcsességéről/előrelátásáról szólt. Később, a MINDENHATÓ
helyébe az életnek(változásnak, *tudatos cselekedetnek*[1])
a felfogása lépett. Majd az életnek, ezt a megértését kezdték isteníteni.(Eleinte
a létezés az EGYség, – a közösÉG – ahol minden harmóniában van mindennel.
Később kettéválik Égire[2]
és Földire[3],
így lett az éGi[4]-ből iGa.) Ján. 1,1
2. A
mindenek kezdetén a megértés/felfogóképesség, a
*MINDENHATÓ BÖLCSESSÉGÉNEK* a felfogását szolgálta. Ján. 1,2
3. Minden megértés(felismerés, belátás) a *szeretetteljes
KÖZREMŰKÖDÉS[5]*általi *egységélményt* eredményezi. A megértés nem hoz létre semmi újat, mozgót/aktívat, élőt/változót, sem *nem létezőt*. Ján. 1,3
4. A megértés, EGYetértés által változik az összhang lehetősége,
pont úgy, ahogy az emberi létnek az eredeti felfogása, belátása és a „belső
fény” követése határozza meg az egyén jelenlétét, elevenségét. Ján. 1,4
5. Ha
a sötétségben egy fényforrás világít, a sötétség azt nem korlátozza. Ján. 1,5
Jézus, Emánuel[6]
gyermekkora
6. Jézus, a szabadító/*messiás[7]* születése így volt: Amikor az ő anyját
kiadták Józsefnek – azelőtt, hogy közeli kapcsolatba került volna vele – bebizonyosodott,
hogy már áldott állapotban van. Mát. 1,18
7. József
– a férje – nagylelkű volt; nem akarta megszégyeníteni; és, elhatározta, hogy nyilvánosságra
hozatal nélkül elbocsátja őt. Mát. 1,19
8. De,
amikor ezt kigondolta, látomása lett. Megjelent
neki egy, a MINDENHATÓ szószólója, és mondta: Ne félj magadhoz
venni Máriát, – a te feleségedet – mert
az, aki tőle születik, a *szent szellemiség*
akarata szerinti. Mát. 1,20#
9. És,
Mária fiút szül. Akit Jézusnak[8]
neveznek, ami azt jelenti, hogy Szabadító[9](megmentő, üdvözítő), azért mert az embereket a tévhiteiktől megszabadítja. Mát. 1,21
10. Magához
térve József úgy tett, ahogyan a MINDENHATÓ
angyala mondta, és Máriát a saját feleségének tekintette. Mát. 1,24
11. Nem
volt vele, addig, amíg neje meg nem szülte az első fiát, akit Jézusnak nevezett. Mát. 1,25
12. A kisfiú a *szeretetteljes EgyüttMŰKÖDÉSben* nőtt
fel, lélekben megerősödött és értelemben gyarapodott. Luk. 2,40
13. Az
ő szülei is minden évben a *kovásztalan lepény* ünnepére Jeruzsálembe[10]
mentek. Luk. 2,41
14. És,
amikor Jézus betöltötte a 12. évét, a szülei a szokás szerinti ünnepre, vele
együtt mentek Jeruzsálembe. Luk.
2,42
15. Amikor
véget ért az ünnep – már menniük kellett haza – a gyermek Jézus Jeruzsálemben maradt.
Sem Józsefnek sem az anyjának nem tűnt fel. Luk.
2,43
16. Azt
gondolták, hogy az útitársakkal/pajtásaival van, és eltelt egy nap az úton,
és elkezdték keresni őt a rokonok és az ismerősök között. Luk. 2,44
17. Nem
találták, ezért, visszatértek érte Jeruzsálembe. Luk. 2,45
18. És,
az imaházban találták meg, a tanítók között ült, kérdezgette és
hallgatta őket. Luk. 2,46
19. És,
akik őt hallgatták, mindnyájan meglepődtek, az ő felfogóképességén és
kifejező készségén. Luk. 2,47
20.
Meglátták őt a szülei, és elcsodálkoztak; és az anyja
mondta néki: Fiam, miért tetted ezt velünk? Nahát, apád is, és én kétségbeesve igyekszünk
téged megtalálni. Luk. 2,48
21. És,
ő ezt mondta nekik: Miért kerestetek engem? Tudtátok, hogy én az imaházban
vagyok? Luk. 2,49
22. És,
ők, elcsodálkoztak azon, amit ő nékik mondott. Luk.
2,50
23. Odament
hozzájuk, elment velük Názáretbe. És, szót fogadott nékik. És, az anyja az ő beszédét a
szívébe fogadta. Luk. 2,51
24. És,
Jézus az évek során értelemben és könyörületességben/jótéteményekben a MINDENHATÓ és az emberek javára tevékenykedett. Luk. 2,52
Keresztelő János
25. Volt egy isteniességgel áthatott – ihletett
állapotú – ember, akit Keresztelő Jánosnak hívtak. Ján. 1,6
26. Keresztelő[11] János,
tanúbizonyságot tett, és másoknak is elmagyarázta a „belső fényüknek” – (*szent szellemiségnek*) a megélését, hogy mindenki bízhasson a saját
belső fényének a gondviselésében. Ján. 1,7
27. Nem
ő adott az embereknek „belső fényt”, hanem csak megmutatta a saját „belső fényük”
használatát. Ján. 1,8
28. A saját *belső fényünk*(*szent szellemiségünk*) szolgáltatja a
valódi világosságot/bölcsességet, aminek a segítsége a Földre leszületett minden embert beragyogja,
derűssé, vidámmá teszi, megeleveníti/aktivizálja. Ján. 1,9
29. A létezés eredeti bölcsességének a felismerése/belátása a földi embernek lehetséges. A MINDENHATÓ bölcs előrelátása a felismerés belátásán keresztül tárul
fel, de az emberiség nem
foglalkozik a megnyilvánult világ eredeti értelmével. Ján. 1,10
30. *MINDENHATÓ gondviselése* és ennek megértése a szabad emberekben megmutatkozik, de
néhányan figyelmen kívül hagyják. Ján. 1,11
31. De,
mindazoknak, akik, megértik a létezés eredeti
értelmét – a saját felfogóképességük jelentőségében bízva – lehetőségük van a *Mindenható gondviselésének* a megélésére. Ján. 1,12
32. Nyilvánvaló,
hogy a saját „belső fény” nem a származástól, és nem is
valamilyen megnyilvánult vagy az egyén akaratától függ, hanem a *MINDENHATÓ GONDOSKODÁSÁBÓL* létezik. Ez az *EMBERI GYERMEKSÉG*. Ján. 1,13
33. Jézus tökéletes, teljes tanítása által,
a létezés eredeti értelmének megértése
általánossá vált, elterjedt, és a Mindenható szabadságában a *szent
szellemiség* útmutatásával a *Mindenhatói gondviselést* megélve, megvalósul az istentisztelet. Ján. 1,14
34. Keresztelő
János, Jézusra mutatott és boldogan mondta:
Ő az, akiről én beszéltem! Ő az, aki én utánam jön, – de én előttem született –
mert Jézus a legderekabb[12], Ján. 1,15
35. mert
az ő példamutatásából/cselekedetéből
mi mind megérthetjük, a
szertartásosság/vallásgyakorlat
helyetti *szeretetteljes közreműködést*, a *Mindenhatói
gondviselést*. Ján. 1,16
36. Azért,
mert a törvények/előírások Mózes által adottak. De, a MINDENHATÓ kedvébe
járás Jézus által megvalósult. Ján. 1,17
37. A MINDENHATÓVAL senki se találkozott, és senki
sem fog vele találkozni. A Teremtővel rokon, megegyező, hasonló, egynemű teremtmény,
a Teremtő KEDVÉBEN járó mutathatja meg a módot, a lehetőséget. Ján. 1,18
Az *ALÁMERÍTKEZÉS*
38.
Keresztelő[13]
János feltűnése. A füves pusztában alámerített és hirdette az *alámerítkezést* – mint a letisztulás, a jelenléthez
való hozzáállás, az újra EGYesülés(újra
születés) jelképét, a tévhitektől(előítéletektől,
félelmektől) való szabaddá válás
szimbólumát. Márk 1,4
39.
Keresztelő János ruhája teveszőrből készült, és a
derekán bőrszíj volt. Sáskát és növényeket evett. Mát. 3,4
[1] karma: szanszkrít
कर्म/karm; (kötelesség; tiszteletadás;
feladat, szolgálat)… sors; dévanágari:कर्म, páli: kamma: ok-okozat, pontosabban az ok és okozat viszonya, kölcsönhatása; a cselekedetek
következményeinek törvénye
[2] ÉGI – változatlan, örök, állandó
[3] Földi – örökké, folyamatosan változó
[4] Így lett a sumér: *(+* – félkörben a kereszt; kiejtése iGi(?)
– jelentése szem. A rovásírásban a *(* –
félkör ’N’, nap; + – ’D’, dél
jelentése a leg világosabb, leg tüzesebb.
[5] A szeretetnek az a formája, aminek az alapja valami iránti
belső vonzó késztetés, szíves gerjedelem, mely szerint annak javát, boldogságát
előmozdítani, örömet szerezni, kedveskedni, s ezek ellenkezőjét elhárítni
törekszünk. Összefoglalva,
leegyszerűsítve: saját belső késztetés más kedvébe járására. – *Szeretetteljes EGYüttműködés*
[6] Immánuel (héb. 'velünk az Isten'). Máté 1,23 Ímé a
szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt
jelenti: Velünk az Isten. Izajás 7,13-14 Akkor
monda a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! Hát nem elég embereket
bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok? Ezért ád jelt néktek
az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek.
[7] messiás: {magyarul lehetne: próféta; Isten embere; Isten angyala, hírnöke; Isten szája és tolmácsa;
…} A magyar nyelv értelmező szótára: 1. (vallásügy)
A zsidó próféták által megjövendölt, a zsidóktól várt szabadító, megváltó… Magyar Katolikus Lexikon: Messiás
(görög, az arám mesiha, héber hammasiah, 'fölkent, a Fölkent' szóból): a
fölkenéssel (→megkenés) kiemelt személy jelzője vagy (mint a héber változat)
személyneve… 2. A
Szentírásban a messiás A) az uralmon lévő király. Mint a hettita fejedelmeket
és az egyiptomi uralkodó szír vazallusait, Izr. fiainak királyát is fölkenéssel
iktatták be méltóságába… B) főpap… D) a
megígért megváltó…
[8] A kor legelterjedtebb keresztneve. Mát. 1,23 … és annak nevét Immanuelnek nevezik,
ami azt jelenti: Velünk az Isten.
[9] messiás: A zsidó próféták által megígért szabadító,
akire akkoriban sokan vágyakoztak.
[10] A Mindenható
dicsőségére. (Aradul: أورشليم. ) „Az Amarna-levelekben (Kr. e. 15-14. szd.)
ur-salimum vagy uru-salim. A város neve tehát összetett
szó. A név első felének a jelentése az akkád és sumér uru alapján alapítás,
azaz város. A sálém, salim ősi sémi eredetű szó. A sumér nyelv silim szava,
amely már Kr. e. 3. évezredben ismert, sémi jövevényszó. Főleg köszöntést,
üdvözlést fejez ki, aminek gazdag tartalma van (egészség, teljesség, üdv,
béke). A salim szó az eblai agyagtáblákon is előfordul (Kr. e. 25. szd.). Az
eblai agyagtáblák nyelve pedig kétségtelenül a sémi nyelvekhez tartozik. A
város nevének a jelentése tehát: a béke városa. Az izráeliek is ezt a
jelentését vették át és őrizték meg (Zsid 7,2). Az akkád formát a nabateus
'Urislem, az iszlám előtti arab 'Urisallum, Sallam, és a szír 'Urislem őrizte
meg leginkább. Az asszír feliratokon, pl. Szanhérib prizmáján (Kr. e. 7. szd.)
urusalimmu vagy ur-sali-immu a város neve.”
[11] Aki az alámerítést végzi.
[12] derék – erényes, jellemes, jámbor, tisztességes,
becsületes, rendíthetetlen, nyílt, méltó, alkalmas, példaadó…
[13] görög neve: βάπτισης(váptisis, a 2. századig
Baptisták a 4. századtól Krisztus megkeresztelkedésének egyházi ünnepe.), azaz 'megmerítő'
[1] Mindenható, Isten,
Teremtő, Gondviselő, Mennyei Atya, Úristen, … ; a kezdet és vég; az egyetlen
létező, VÁGY+OK=Vagyok, …
[2] 1. (irodalomtudomány) A nép ajkán élő, szájról szájra járó, csodás, hihetetlen elemekkel
teleszőtt, rendszerint prózai, ritkán verses, a szent szellem és a képzelet
alkotta elbeszélés.
[3] 1. Olyan <cselekvés, folyamat, állapot>, amely
megszakítás nélkül hosszabb ideig
tart; szakadatlan, szüntelen.
[4] 1. Megszakítás,
zökkenő nélkül folyó; összefüggő menetben haladó.
[5] 1. (filozófia is) Olyan, aminek időben nincs kezdete és vége, ami nem teremthető és nem semmisíthető
meg. 1. (régies,
választékos) Örökség (1), örökségbe
kapott vagyon, valakinek a jussa.
