Tolsztoj Lev Nyikolajevics
“MINDENNAPRA” Tolsztojtól januárra
Sok író gondolata az igazságról, életről és a magaviseletről Tolsztoj
által összegyűjtött, összeválogatott és minden napra elrendezett olvasmányok köre.
1904-1908.
Fordító:
Bedzsula Bálint László 2013.
1908. márc. Világos mező
Eredeti Fordítás
http://az.lib.ru/t/tolstoj_lew_nikolaewich/text_1390.shtml
Az eredeti szöveg letöltésének a helye
КРУГ ЧТЕНИЯ ИЗБРАННЫЕ, СОБРАННЫЕ И РАСПОЛОЖЕННЫЕ НА КАЖДЫЙ ДЕНЬ ЛЬВОМ ТОЛСТЫМ МЫСЛИ МНОГИХ ПИСАТЕЛЕЙ ОБ ИСТИНЕ, ЖИЗНИ И ПОВЕДЕНИИ Sok író gondolata az igazságról, életről és a magaviseletről – Tolsztoj által összegyűjtött, összeválogatott és minden napra elrendezett olvasmányok köre.
ТОМ ПЕРВЫЙ Első kötet
Подготовка текста Н. К. Гудзия, Н.Н. Гусева, Б. М. Эйхенбаума Az orosz nyelvű szöveget előkészítette: Gudzijá N. K., Guszeva N. N., Ejhenbauma B. M..
Круг Чтения 1904 - 1908 Январь – август Olvasmányok köre
1904-1908. január- augusztus
Magyarra fordította/értelmezte:
Bedzsula Bálint László (Debrecen, 1958.)
Megjegyzés:
• Azoknál a szavaknál, ahol nem egyértelmű, vagy szükségesnek éreztem az egyenes zárójellel a lehetőségeket mutatom.
• Az észrevételeket, visszajelzéseket – balint.te@gmail.com – várom.
Ajánlás
Magyarnak születtem, bár hosszú évtizedekig nem tudtam, ez mit t-AKAR. Mindig csodálattal olvastam, hallgattam régmúlt korok bölcs embereinek megfogalmazásait az élet pillanatairól, vagy magáról az emberről. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi az EMBER, és mire van szüksége.
Pár éve találkoztam Tolsztoj: „Mindennapra” című írásával, ami valójában az a bizonyos hiányzó láncszem, ami összeköti a láthatót a láthatatlannal, a természetet a természetfelettivel, az anyagot a szellemmel. Ez a leírás valóságos térkép az embereknek. A felszínes olvasó számára csak írók gondolatainak idézet vagy recept gyűjteményének tűnhet, de valójában az igazságról, életről és a magaviseletről összeválogatott és minden napra úgy elrendezett eszencia – „bölcsek köve” – hogy a magukat tisztelőknek nem csak járható utat jelent, hanem azt a hidat, mellyen haladva biztosan célba érnek.
A hit számomra a megtapasztalás következménye, bizonyosság. E sorok olvasójának nem mondom, hogy higgye el a fentieket, csak felajánlhatom azt a lehetőséget, melyet Tolsztoj nyomán én az oroszul kevésbé tudó magyar emberek számára a fordításom, értelmezésem révén megvilágíthatok.
S mivel, mindenki csak onnan léphet, ahol éppen most áll, célszerű a „mester” gondolatmenetét követni. Ha szükséged van előételre, akkor olvasd folyamatosan, de ha az éhségedet akarod csillapítani, akkor máris kezdheted a január 1-i bekezdéssel!
Adatok, tények Tolsztoj Lev Nyikolajevicsről, melyek az életműve szempontjából talán nem is számítanak:
1828. szeptember 9-én született, és 1910. november 20-án hunyt el.
A világban, mint a világirodalom egyik legnagyobb alkotójaként, – „a realista orosz próza” mestereként, minden idők egyik legnagyobb regényírójaként – tartják számon.
15 saját gyermek, melyhez a nála 16 évvel fiatalabb Szófia Andrejevna Berszet segítette hozzá.
50 évesen nagyon intenzíven a vallási kérdésekkel kezd el foglalkozni. Az evangéliumokat lefordítja oroszra.
70 évesen az egyház kiközösíti. Az ’Isten országa benned van – avagy a kereszténység, nem, mint titokzatos tan, hanem mint új életfelfogás’ című írásában ezt írta:
„1884-ben megírtam a ’Miben van az én hitem?’ c könyvem. Ebben a könyvben valóban előadtam azt, amiben én hiszek. Leírtam a saját hitemet Krisztus tanításában, és nem hagyhattam ki azt, hogy miért nem hiszek, és tekintem tévelygésnek az egyházi hitet, melyet általában kereszténységnek neveznek. Ennek a tanításnak számos eltérése közül a Krisztus tanításával szembeni legfontosabb és legszembetűnőbb eltérésére rámutattam, ami nem más, mint az ’erőszak nélküli ellenállás a gonosszal szemben elv’ elferdítése az összes egyházi tanításokban.”
Neki sikerült érthetően megfogalmazni a nagy egységet pl. így is: "Az emberiség eddigi története, ahogyan ismerjük, nem más, mint az emberiség egyre nagyobb és nagyobb összefogásra való törekvése. Ez az egység különböző eszközökkel valósul meg, és nem csak azokat szolgálja, akik ezért dolgoznak, hanem még azokat is, akik ellene vannak."
Bedzsula Bálint László
Madocsa 2013.
Előhang
Az alábbi részlet Tolsztoj: „Mindennapra” című gyűjteményéből származik, melyen halálát megelőzően négy éven át dolgozott, és szellemiségének, lángelméjének páratlan bizonyítéka. Hagyatékának részeként joggal tekinthetjük ékkövének, koronájának, hisz tömörsége az arany súlyával vetekszik, érthetősége a Nap fényéhez fogható, következetessége, pedig a csillagok mozgását idézi. Nem szükséges dicsérni, csak el kell kezdeni folyamatosan olvasni, és a szellemisége rögtön megelevenedik.
A Bibliát egyesek a „könyvek könyvének” nevezik, utalva arra, hogy benne minden kérdésre megtalálhatja az ember a választ. A történelem ismeretében azt mondhatjuk ahány ember annyi kérdés, és nyilvánvalóan a válaszok száma sem kevesebb. Mára a médiumitás hétköznapivá vált. A „látóknak” – közvetítők a látható és a láthatatlan világ között – se szeri, se száma. De a szellemiségnek olyan személyével, aki érthető, már-már kézzel fogható pontos képet rajzol, olyat, amiben egyszerre látható az emberiség múltja, jelene, s jövője torzítások nélkül – ilyennel Tolsztojon kívül még nem találkoztam.
Nosza, érintsük meg, hogy részesei lehessünk e csodának!
Január
Január 01.
Jobb, nem sok igazán jót és szükségeset tudni, mint nagyon sok közvetett és feleslegeset.
1
Micsoda hatalmas gazdagság lehet egy kis válogatott könyvtárban, melyben azoknak a bölcs, és érdemes szerzőknek a közössége található megfelelő sorrendben, akiket a világ civilizált országaiban évezredek alatt válogattak az ő egyéni tanulmányaiknak és bölcsességüknek köszönhetően. A zárkózottságuk és elérhetetlenségük miatt, lehet, hogy türelmetlenek lettek volna, hogyha mi megzavarjuk őket elmélyülésükben és a foglalatosságukban, vagy az általános körülményeik tették volna lehetetlenné a beszélgetést velük. De a gondolatot, melyet nem tártak fel még a legjobb barátjuk előtt sem, érthető formában van itt (egy kis válogatott könyvtárban) lejegyezve számunkra, más századok idegen embereinek. Igen, mi elkötelezettjei vagyunk a legjobb könyveknek, melyek életünkben a legfőbb lelki jótéteményt nyújtják. Ralph Waldo Emerson
2
Mi „kérődzőfajták” vagyunk, ezért nem elég az, ha a könyvek tartalmával megtömjük fejünket. Addig, amíg nem rágtuk át rajta magunkat többször, és emésztettük meg az egészet, hasznunkra nem válik. John Locke.
3
Óvakodj attól, hogy a sok író, és a mindenféle könyv olvasása ne okozzon lelki nyugtalanságot és bizonytalanságot a fejedben. Értelmünket kizárólag csak a kétségtelenül arra érdemes írókkal tápláljuk, ha valami hasznosat akarunk. A túlságosan sok könyv eltereli a gondolatot. Ezért, ha valaha is vágyad ébred – ideiglenesen – másfajta műhöz, ne felejts el ismét visszatérni az előbbihez. Lucius Annaeus Seneca.
4
Olvassátok először az összes jó könyvet, különben egyáltalán nem sikerül elolvasni őket. Thoreau
5
Olvasni csak akkor kell, amikor a saját gondolataink forrása elapad, ami gyakran megesik még a legokosabbal is. Ellenben, ha a könyv kedvéért elűzzük a saját, még meg nem erősödött gondolatunkat, ez bűn, saját szellemünk ellen. Schopenhauer.
6
Az irodalomban is úgy van, mint az életben. Akárhova megy az ember, beleütközik az emberiség javíthatatlan csőcselékébe, – nem véletlen a nevük légió – mely mindenütt nyüzsög, és mindent beszennyez, mint nyáron a legyek. Ugyanígy van a rossz könyvek elszaporodásával, mely hihetetlen mennyiségben termeli az irodalmi gazt, amely megfolytja a kifogástalan magot. Az ilyen könyvek elrabolják a nagyközönség idejét, pénzét és figyelmét, mely valójában a válogatott alkotások részére adatott. A rossz könyvek nemcsak haszontalanok, hanem ártalmasak. Hiszen a jelenlegi írásos művek 9/10 csak azért nyomtatódik, hogy kicsalják a hiszékeny nagyszámú közönség zsebéből azt a néhány felesleges tallért – ennek érdekében a szerzők, kiadók, és szerkesztők szándékosan megvastagítják a könyvecskéket. Még kártékonyabb, szemtelenebb és lelkiismeretlenebb csalást követnek el a soronkénti firkászok – garasokat behajtva soronkénti tákolmányukért. Ezek a "napszámosok" megrontják az olvasók ízlését, és megsemmisítik a természetes megvilágosodást.
Ennek a megrontásnak az ellensúlyozására le kell szoknunk az olvasásról, vagyis másképpen kifejezve, nem kell egyáltalán azokat a könyveket olvasni, melyek az általános érdeklődés középpontjában vannak, vagy nagy port kavarnak. Egyszerűen szólva köpni kell az ilyen kiadásokra, amelyeknek kiadásuk első éve lesz egyben az utolsó is.
Nem hallgathatjuk el, hogy aki a tudatlanok számára ír, az mindig nagy olvasótáborra lel, ezzel szemben az embereknek ki kellene használniuk ezt a rövid, szűken mért létezést, minden idők és minden nemzet első osztályú mestereinek, és az alkotók gazdag ajándékainak megismerésére, melyek bástyaként emelkednek a rossz írók tömege fölé. Csak az írók eme osztálya képes művelni és oktatni. Értéktelen könyvből sohasem olvashatsz elég keveset, míg az értékesekből nincs módod túl sokat olvasni. A rossz könyvek – erkölcsi mérgek, tompítják az értelmet. Annak következtében, hogy a tömeg nem ragaszkodik a minden idők legjobb könyveinek olvasásához, hanem csak az új és modern irodalomhoz, a „mátíró” firkászok szűk körében forognak, akik ugyanazon ismétlődő gondolatok mentén mindnyájan ugyanazt bizonygatják, így századunk nem mászik ki saját szennyéből. Schopenhauer.
@
A különbség a mérgező anyag és a szellemi méreg között az, hogy a legtöbb mérgező anyag undorító ízű, míg a szellemi mérgek – újságok és buta könyvek formájában – gyakran csábítók.
Január 02.
Egy a legdurvább hiedelmek közül, mely az úgynevezett modern tudósok többségének előfeltevése, ez az, hogy az ember hit nélkül élhet.
1
Az emberek évszázadokon át mindig arra vágytak, hogy tudják, vagy legalább elképzelésük legyen földi létezésük kezdő- és végcéljáról. Ezért jelent meg a vallás, hogy kielégítse eme szükségletüket, és megvilágítsa azt a kapcsolatot, ami összeköt minden embert – mint testvéreket – akiknek egy a közös eredetük, élet feladatuk és végcéljuk. Joseph Mazzini.
2
Az igazi vallás az a viszony, amelyet az ember a körülötte levő végtelen élettel kialakít, ezáltal életét ezzel a végtelenséggel összeköti és a cselekedeteit vezeti.
3
Minden vallás lényege a következő kérdésekre adott válaszban van: miért élek, és milyen a viszonyom az engem körülvevő „végtelen” világgal. Nincs olyan vallás, a legmagasztosabbtól a legdurvábbig, amely alapjaiban ne határozná meg annak a megállapítását, hogy milyen az ember viszonya az őt környező világgal.
4
A vallás a legnagyobb és leghatalmasabb meghatározó az ember nevelésében, hatalmas erő a köznevelésben. Éppen ezért válik az emberiség előrehaladásának legnagyobb akadályává a hit külső megjelenése, és az önző politikai tevékenység. A papság és az állam tevékenysége ellentétes a vallással. A vallás lényege – örök és Isteni, egyformán betölti mindenütt az emberek szívét, ahol csak érez, dobog. Az összes kutatásaink is ezt mutatják nekünk: minden nagy vallásnak „Egy” a közös alapja, egyazon tanok az emberiség fejlődése óta napjainkig.
Minden vallás lényege az „EGY” örök igazságból ered.
Csak hordják a párszik saját Tao jelképeiket, a zsidók saját jeleiket, a keresztények saját keresztjeiket, a muzulmánok saját félholdjukat, de egyre mindnyájan emlékezzenek, hogy ezek csak külső jelek, de minden vallás lényege környezetünk szeretete, melyet egyformán megkövetel Manu, Zarathusztra, Buddha, Mózes, Szókratész, Hiller, Jézus, Pál, Mohammed ... Maurice Flyugel.
5
Bármely vallás lényege nem abban áll, amit ismert tanulmányok összegyűjtöttek, mint isteni kinyilatkoztatásokat, – ennek neve teológia – hanem a kötelmeink összessége, amit Isten ránk hagyott. Kant szerint.
@
Hit nélkül az ember élete — alantas élet.
Január 03.
„Én azért élek, hogy annak, aki engem küldött megvalósulhasson a szabadítása, és előmozdíthassam eme lehetőség beteljesülését.” – mondta Krisztus – Mindegyikünknek ez a dolga. Nem tudhatjuk, miből áll az egész mű, amit Isten rajtunk keresztül végez, de lehetetlen nem tudnunk, hogy miben áll a mi részvételünk.
1
Nem mindenki, aki ezt mondja nekem: Uramisten! Uramisten! – megy be a mennyek országába; hanem aki megcselekszi az én mennyei Atyám szándékát. Mát. 7. 21.
2
Ha nincs erőd égni, fényt/szeretetet sugározni, legalább mások ne akadályozz!
3
Az, aki az egészséges „józanész” törvényeit ismeri, kisebb annál, mint aki szereti őket. De az, aki szereti őket, kisebb annál, mint aki megvalósítja őket. Kínai bölcsesség.
4
A mi életünk legfőbb kérdése abban áll, hogy vajon azt tesszük-e ezalatt a rövid idő alatt, ameddig élnünk adatott, amit Ő szeretne tőlünk, aki a földi létre „küldött” bennünket. Azt tesszük-e?
5
Nekem nehéz, én kérem, Isten segítsen nekem. De hiszen az én dolgom Istent szolgálni, és nem neki kell engemet szolgálnia. Csak erre kell emlékezni, és a nehézség megkönnyebbül.
6
Nincs szakadék föld és ég között, és istenkáromlás volna, hogy ha az a hajlék, melyet Isten adott nekünk, állandóan a gonosz, a kapzsiság, és az elnyomás hatalma alatt állna. A Föld nem a vezeklés helye, hanem a mi lakhelyünk, ahol nekünk azért kell „dolgoznunk”, hogy elérjük az igazságot és az igazságosságot, melyhez való törekvés minden ember lelkében meghúzódik. Giuseppe Mazzini
7
A nekünk rendelt „munkát” mi kötelesek vagyunk becsületesen, és szemrehányás nélkül végrehajtani, attól függetlenül, hogy abban reménykedünk, hogy angyalokká válunk, vagy azt gondoljuk, hogy valamikor csigák voltunk. John Ruskin.
@
Képzeld el, hogy az élet célja a te boldogságod, és akkor az élet kegyetlen badarság. Ismerd fel azt, amit neked az emberi bölcsesség is, értelmed is, szíved is mond; az élet annak a szolgálása, Aki téged a világba „küldött”, és akkor az élet folytonos örömé válik.
Január 04.
Csak, ha nem akarjuk, akkor nem tudjuk érezni a kapcsolatot a föld összes emberével – összeköt bennünket az ipar a kereskedelem, a művészet, a tudomány, és ami a fő, a közös helyzetünk, és viszonyunk a világhoz.
1
A jóakaratú emberek akkor is segítenek egymásnak, amikor nem is sejtik, a rosszindulatúak ellenben szándékosan akadályozzák egymást. Kínai közmondás.
2
Mindenkinek megvan a saját nyomasztó terhe, hibái: senki sem lehet meg mások segítsége nélkül: ezért is kell segítenünk egymást vigasztalással, tanáccsal és kölcsönös figyelmeztetéssel.
"Kegyes" gondolatok.
3
A világunk olyan, hogy ezer ember, ha együtt dolgozik, sokszorta többet tud elvégezni, mint ugyanez az ezer ember külön-külön. Ez azonban mégsem bizonyítja szükségességét annak, hogy 999 ember rabszolgája legyen egynek. Henry George.
4
A tapasztalt ember – tanítómestere a tudatlannak; a tudatlan ember – amin a tapasztalt dolgozik. Az, aki a tanítóját nem tiszteli, és az aki nem szereti azt, amin dolgozik – tévedésben van, bármily eszes ember volna. Lao Ce.
5
Ádám minden leszármazottja egyazon test része. Amikor szenved az egyik tag, az összes szenved. Ha te közömbös vagy mások szenvedéséhez, nem érdemled meg az EMBER nevet. Szádi.
6
A különálló emberek életeinek az egész emberiség életével teljesen össze kell forrnia, hiszen minden teremtmény bekerülése „mindenki”hozzájárulásával és egyetértésével történik. Ahogy a külső természetben, úgy a szellemi világban is az élet jelensége az egymás közötti szoros kapcsolatból áll. Marcus Aurelius.
@
Az emberiség eddigi története, ahogyan ismerjük, nem más, mint az emberiség egyre nagyobb és nagyobb összefogásra való törekvése. Ez az egység különböző eszközökkel valósul meg, és nem csak azokat szolgálja, akik ezért dolgoznak, hanem még azokat is, akik ellene vannak.
Január 05.
Egy emberekkel megtelt épületben, ha valaki elkiáltja magát – Tűz van! – és a tömeg meglódul, halálra zúz tíz, száz embert. Ilyen nyilvánvaló kárt okoz a szó. A kár nem kisebb, amikor mi nem látjuk azokat az embereket, akik a szavunktól szenvednek.
1
A seb, melyet lőfegyver okozott begyógyulhat, de az a seb, melyet nyelv ejtett az sohasem gyógyul be. Perzsa mondás.
2
Aki nem vétkezik szóval, az az ember tökéletes, hatalmas erejű és még a testét is megfékezi. A lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, így irányítjuk egész testüket; a hajóknál, bármily nagyok és bármekkora viharban sodródnak, kis kormánylapáttal irányíthatók a kormányos akarata szerint; ugyanígy a nyelv is, nem nagy, mégis sokat tesz. Nézd az apró tüzet, milyen sok anyagot felgyújt; és a nyelv tűz, kiszínezi a valótlanságot. Jakab levele 3. 2-6
3
Amikor meghallod, hogy az emberek mások romlottságáról beszélnek, ne vegyél részt kedvtelésükben! Ha az emberek tudatlanságáról hallasz, ne hallgasd végig és igyekezz elfelejteni, amit hallottál! De, ha az emberek jótetteiről hallasz, jegyezd meg és add tovább! Ha így teszel, hamar hozzászoksz ehhez, és amikor rosszindulatú emberekről hallasz, ez számodra olyan fájó lesz, mintha téged szidnának, és ha kiszalad a szádon rossz szó ismerősödről, ez neked is olyan fájdalmat okoz, mintha magadat ütnéd. Keleti bölcsesség.
4
Figyelj a vitákra, de vitába ne keveredj. Isten őrizzen az indulatosságtól és kapkodástól még az apró kifejezésekben is. Gogol
5
Megfogadtam: Életem során figyelmes leszek, hogy ne kövessek el hibát a nyelvemmel, megfékezem számat addig, míg lesz előttem bűnös. Zsoltár 39:2
@
Féljél az emberek összefogásának megrontójává lenni, szavakkal kellemetlen érzéseket előhívni belőlük egymás ellen.
Január 06.
A jótetthez, erőfeszítés szükséges, de még nagyobb erőfeszítés szükséges, ha tartózkodni akarunk a rossztól.
1
A sérthetetlenség/szentség eléréséhez a legfontosabb a mértékletesség. Az önmegtartóztatásnak korai szokásnak kell lennie. Ha korai szokás, akkor a jótettekben megerősödik. Annak, aki megerősödött a jótettekben, semmi sincs, amin ne tudna felülkerekedni. Lao Ce.
2
Mindaz, amiért az emberek lelkesednek, minden, aminek a megszerzéséért ők izgulnak és fáradoznak, mindezek a legkisebb örömöt se adják nekik. Mindaddig, amíg ezen fáradoznak, azt gondolják, hogy az ő boldogságuk abban van, amiért megszenvednek. De csak érjék el a vágyukat, rögtön elkezdenek újra vágyakozni, bánkódnak és irigykednek amiatt, amijük, még nincs. Nem a mihaszna vágyaink kielégítésével érhető el a nyugalom, ellenkezőleg, az ilyen vágyaktól való megszabadulással. Ha meg akarsz győződni ennek igazáról, fektess fele annyi munkát ez üres vágyaktól való megszabadulásra, mint amennyit eddig a megvalósulásukra fordítottál, és te magad is hamarosan meglátod, ha így teszel, sokkal több nyugalmat és boldogságot kapsz. Epictetus
3
Dicsőség annak az embernek, aki nem esik kísértésbe. Mert Isten mindenkit megpróbál: az egyik embert gazdagsággal, a másikat szegénységgel. A gazdagnál nézi, hogy kinyitja-e a tenyerét a szűkölködő előtt, a szegénynél pedig azt nézi, hogy a szenvedését vajon zúgolódás nélkül, alázattal viseli-e el. Talmud.
4
Csak azt hívom igazi kocsisnak/hajtónak, aki kézben tartja saját haragját, mely hasonló a száguldó lovaskocsihoz; míg mások – az erőtlenek — csak a gyeplőbe kapaszkodnak. [Dhammapada.] Buddhista bölcsesség.
5
Abban az esetben, ha a kellemetlen dolgok megterhelnek, érzed a haragod vagy a felháborodásod megjelenését, menekülj ettől, és ne veszítsd el az önuralmadat. Mennél több gyakorlatot szerzünk ebben, hogy akaraterőnk segítségével visszanyerjük lelki nyugalmunkat, annál inkább megerősödik a képességünk lelki nyugalmunk megőrzésére. Marcus Aurelius.
@
Akárhányszor elbuksz is, nem győzvén le indulataidat, ne csüggedj! Mert minden erőfeszítésed e harcban gyengíti szenvedélyed és megkönnyíti győzedelmed felette.
Január 07.
A jó szándék az emberek felé kötelesség. Ha nem vagy jóindulatú, nem teljesíted legfőbb kötelességed.
1
Minden embert tisztelni/szeretni kell, akármilyen sajnálatraméltó, vagy nevetséges. Emlékeznünk kell, hogy minden emberben ugyanaz a lélek van, mint bennünk. Még akkor is, ha a másik testileg, lelkileg visszataszító, így kell gondolkoznunk: "Igen, ilyen szörnyűségnek is kell lennie, és el kell viselni őket!" Ha kimutatjuk nekik ellenszenvünket, először is igazságtalanok vagyunk, másodszor kihívjuk őket, olyan harcra, mely nem a koncért, hanem az ő létükért folyik. Akármilyen is, képtelen megváltoztatni magát, mit tehet, küzd ellenünk, mint a halálos ellenségével. Hiszen valójában mi akkor akarunk jók lenni hozzájuk, ha ők már megváltoztak, és nem olyanok, amilyenek. De ez számukra lehetetlen. Éppen ezért, jó szándékúnak kell lennünk minden emberrel, bármilyen is legyen, és ne várjuk tőle azt, amire képtelen, hogy más ember legyen. Schopenhauer.
2
Ne legyetek keményszívűek ahhoz, aki kísértésbe esett, igyekezzetek úgy megnyugtatni őt, mint ahogy ti magatok szeretnétek megvigasztalódni.
3
Ne halazd holnapig, amit ma megtehetsz.
Ne csináltasd mással, amit te magad megtehetsz.
A büszkeség többe kerül, mint ami ételre, italra, hajlékra és ruhára szükséges.
Mennyit szenvedünk a miatt, ami meg sem történt, csak megtörténhetett volna.
Ha megharagszol, mielőtt bármit tennél, mondasz, számolj el tízig. Ha az érzés nem múlt el, számolj százig, ha még mindig nem múlt el – számolj ezerig. Jefferson által.
4
Senkit se nézzetek le, nyomjátok el a saját szívetekben a helytelen gondolatmenetet, a sértő bizalmatlanságot embertársaddal szemben, helyette a legjobb értelemben magyarázzátok magatoknak mások cselekedeteit és szavait!
5
A szentnek sincs megingathatatlan szíve. Ő hozzáigazítja a saját szívét az összes ember szívéhez. Az erényes emberhez úgy viszonyul, mint erényeshez, és a többihez, mint olyan emberhez, akik képes az erényre.
6
Ahogy az ember értelmesebb és kedvesebb, úgy egyre több jóságot vesz észre az emberekben.
@
A jólelkűség megszépíti az életet, feloldja az ellentmondásokat; világossá teszi a zavarost, a nehezet könnyűvé, a szomorúságot örömtelivé változtatja.
A tolvaj fia (Leskov nyomán Tolsztoj L. N. tollából)
Egy városban az esküdtszék összegyűlt. Az esküdtek között földműves, nemes és kereskedő is volt. Fehér A. Istvánt, az elismert kereskedőt megválasztották vezetőnek. Minden kereskedő tisztelte példás életéért: pontosan elszámolt, senkit nem csapott be, számtalanszor segített az embereknek. Már öreg volt, több mint 70 éves. Összegyűlt az esküdtszék, esküt tettek, elfoglalták a helyüket, és bevezették a vádlottat, egy lótolvajt, aki egy paraszt lovát kötötte el. Épp csak elkezdték az ülést és Fehér A. István felállt és ezt mondta a bíróságnak:
"Bocsássa meg nekem, a tisztelt esküdtszék, de én nem ítélkezhetek. "
Elcsodálkoztak a bírák: "Hogyan? Mit mond? Miért?" „Csak úgy, nem tudok. Engedjenek el engem!” És hirtelen megremegett Fehér A. István hangja, és elsírta magát. Sírt, és a sírástól még beszélni sem tudott. Aztán összeszedte magát és a bíróságnak ezt mondta: „Én nem ítélkezhetem bíró urak, mert lehet, hogy az apám és én is, ennél a tolvajnál sokkal rosszabb. Hogy ítélkezhetne egy ilyen, mint én? Képtelen vagyok, kérem, engedjenek el!”
Elengedte a bíróság Fehér A. Istvánt és majd estefelé hívatták és kérdezgették: „Miért mondott le ön a bíráskodásról?” „Azért mert..” – mondta Fehér A. István és elbeszélte a bíróságnak a következő történetet.
"Önök úgy tudják, hogy én kereskedő fia vagyok, és ebben a városban születtem. Ez nem igaz. Én egy paraszt fia vagyok, az apám földműves, és a legnagyobb gonosztevő volt a körzetben, tömlöcben halt meg. Jó ember volt, de ha ivott, még részegen a saját anyámat is verte, kötekedett, és bármilyen esztelenségre képes volt, majd később saját magát korholta. Egyszer, egyúttal engem is magával vitt a rablásba. És ezzel az egy alkalommal az én szerencsém megvalósult.
Ez pedig így történt: A kocsmában, a rablók társaságában apámék arról kezdtek beszélgetni, hol kellene nekik legközelebb lecsapniuk. Ekkor apám ezt mondta nekik: "Nos, bátrak! Ti tudjátok, hogy a Fehér kereskedő raktára, az utcáig ér. Azt is, hogy a raktárban nagy holmik nincsenek. Csak bejutni oda nem egyszerű, de nem ám. De én már ki okoskodtam, hogyan. Van ezen a raktáron egy kis ablakocska, csakhogy magasan és szűk, felnőtt oda nem jut be. Ezért mit agyaltam ki? Van nekem egy fiacskám, magunkkal visszük, rákötjük egy fára, odavisszük az ablakhoz, ő bemászik, leengedjük kötélen, egy másikat a kezébe adunk, és erre a kötélre ő nekünk a raktárba lévő holmit ráköti, mi kihúzzuk. Amikor már magunkhoz vettünk annyit, amennyire szükségünk van, vissza kihúzzuk őt.”
Megtetszett a gazembereknek és mondták: "Nos, rajta, hozd elő a kölyköt!" Azzal hazajött az apám, kiált nekem. Anyám mondja: "Minek neked az a gyerek?" – "Ezek szerint kell, ha kell, hívom." Anyám mondja: "Az utcán van." – "Hívd elő!" Anyám tudta, ha ittas beszélni nem lehet vele, mert elkalapálja. Utánam eredt és kiabál nekem. Majd apám mondja nekem: "Bugris! Te ügyesen mászol?" – Ahová akarok, felmászok. – "No, mondja, akkor gyere velem." Anyám kezdte lebeszélni, ő csak legyintett rá, és már el is hallgatott. Apám megfogott, felöltöztetett, és magával vitt. Magával vitt, vitt a kocsmába, édes teát és édességet adtak, ott üldögéltünk estig. Ahogy besötétedett, mindnyájan elindultunk – összesen hárman voltak, és még engem is magukkal vittek.
Elmentünk ahhoz a Fehér kereskedő házához. Ahogy odaértünk az egyik kötelet rám kötötték, a másikat a kezembe adták és felemeltek. "Nem félsz?" – kérdezték. – Mitől félnék, nem félek én semmitől! – "Mássz be az ablakon és nézd, hogy a legjobbakat hozd: szőrmét többet, aztán jól kösd ahhoz a kötélhez, ami a kezeden van. De jól csináld, ne a kötél végére, hanem a közepére, hogy amint mi kihúzzuk, a vége a kezedben maradjon. Érted?" – mondják. – Hogyan, lehet ezt nem érteni, értem.
Felemeltek az ablakocskához, bemásztam, és leengedtek a kötélen. Ahogy földet értem, körbetapogattam a kezecskémmel. Látni semmit sem látok – sötét van, csak tapogatok. Ahogy valami szőrméset érzek, rögtön a kötélre, nem a végére, a közepére kötöm, és ők húzzák. Megint visszahúzom a kötelet, ismét rákötök. Ahogy három valamit kihúztak, kihúzták az összes kötelet, vagyis, fel kellett engem ismét húzni. Kezemmel kapaszkodok a kötélbe, ők meg húznak. Éppen a feléig húztak: reccs! Elszakadt a kötél és lezuhantam. Még jó, hogy párnára estem, így nem ütöttem meg magam. Éppen ebben az időben, ahogy később megtudtam, észrevette őket az őr, és elkezdett lármázni, és ők a lopott holmival elfutottak. Ők elmenekültek, elszaladtak, én pedig ott maradtam. Fekszem egyedül a sötétben, és elfogott a félelem, sírok és kiabálok: Mama, mama! Mama, mama! Ahogy belefáradtam a félelembe, könnyeimbe, meg, hogy egész éjjel nem aludtam, észre sem vettem, hogy aludtam el a párnákon. Hirtelen felriadok, szemben velem, lámpával épp ez a Fehér kereskedő rendőrökkel. A rendőr elkezdett kérdezni, kivel voltam. Azt feleltem – apámmal –"Ki a te apád?" Ismét elkezdtem sírni. Erre az öreg Fehér úr azt mondja a rendőröknek: „Isten vele. Gyerek még, ártatlan. Nem vallhat az apja ellen, ami elveszett, hát az úgyis elveszett." Jó ember volt, az Isten nyugossza. Hát még az ő anyókája, még együtt érzőbb. Megfogott, és magával vitt a tisztaszobába, édességet adott, és a sírást abbahagytam: a gyermek mindennek örül. Reggel azt kérdezi tőlem a gazdasszony: "Mennél haza?" Nem tudtam mit, hogyan mondjak. Mondom: igen, szeretnék. "És velem itt maradnál-e?" kérdezi. Felelem: igen... "Akkor maradj!"
Így ott is maradtam. Maradtam, maradtam, így éltem náluk. És kiállítottak nekem egy papírt, mint lelencnek, és örökbe fogadtak. Először gyerekként küldöncöt, majd ahogy nőttem, inast csináltak belőlem. Intézkedtem a boltban. Úgy lehetett, hogy nem rosszul szolgáltam. Meg aztán jó emberek voltak, úgy megszerettek engem, hogy még a lányukat is feleségül adták hozzám. És végül is fiukká tettek. Ahogy elhunyt az öreg – mindene rám maradt.
Nos, ez vagyok én. Magam is tolvaj és rablónak fia, hogy ítélhetném el az embert. Különben is, ez nem keresztény dolog, bíróuraim. Nekünk minden embernek meg kell bocsájtanunk, és mindenkit szeretnünk kell, tegyük fel, ő bűnöző, megtévedt, akkor őt nem elítélni, hanem megsajnálni kell. Emlékezzünk, Krisztus hogy mondta.” Ezt mondta Fehér A. István.
A bírák abbahagyták a kérdezősködést, és azon kezdtek el gondolkodni, hogy lehet-e Krisztus törvénye szerint elmarasztalni embert?
Leskov nyomán ismertette L.N. Tolsztoj
Január 08.
A Jézus tanítása annyira világos, hogy a gyermekek is eredeti értelmében értik. Csak azok az emberek nem értik meg, akik keresztényeknek akarnak látszani, vagy annak hívatják magukat.
1
Buddha mondta: az az ember, aki elkezd lelki életet élni, ahhoz az emberhez hasonlítható, aki fényt visz a sötét szobába, a sötétség rögtön szertefoszlik. Abban a pillanatban, ahogy ilyen életre támaszkodsz, benned is teljes világosság keletkezik.
2
Az "emberek közössége" (azokról beszélek akik, jó szándékúak, és még nem érte el őket a rontás, a szellemi vezető rétegből származnak), aki megszabadult attól, ahogy Krisztus mondja – elkápráztatta a gazdagság, megelégült a mindennapi kenyérrel, a Mennyei Atyától csak azt kéri, amit Ő a kis madaraknak ad, akik nem vetnek, nem aratnak, — "emberek közössége", aki igazi életet él, szívére hallgat, nem mint egyéb emberek, kiket az egész világ vágyai és aggodalmai sújtanak. Nyilvánvaló, hogy a hőstetteket, önfeláldozást közöttük kell keresni, az "emberek közösségében". Mellőzzétek csak az "emberek közösségét", mi lesz a Szövetség dolgaival, amire kizárólag támaszkodhat a közösség, ami a nemzetek nagysága és ereje? Amikor a nemzetek meggyengülnek, ki újítja meg őket, ki kelti életre, ha nem eme egyszerű "emberek közössége"? Ha a betegség már gyógyíthatatlan, ha szükséges, hogy az emberek közösségei elhaljanak, miből lesz a fiatal hajtás, melynek a régi fát kell helyettesítenie, ha nem ismét az „emberek közösségéből"? És miért az „emberek közösségéhez" fordul Krisztus, és miért az „emberek közössége" ismeri fel Benne az Atya küldöttét, és dicsőíti nevét, hirdetve hatalmát, és engedelmeskedik neki? Míg az egyházfők, az írástudók megátkozzák és meg is ölik őt.
De az ő erőfeszítéseik, ravaszságuk és büntetéseik ellenére Krisztus győzedelmeskedett az "emberek közösségében", akik megalapították a földön az ő királyságát, ami általuk elterjed és az "emberek közössége" közreműködésével olyan új élet születik, melynek isteni csiráját olyan nagyon szerették volna elfojtani az elnyomó hatalmak, kiken már eluralkodott a közeli végük miatt érzett rettenetes borzalom. Lamennais.
3
Két egyformán pusztító előítélettől kell tartózkodni: a teológusok által tanított ama babonától, mely szerint az Istenség lényegét szavakkal ki lehet fejezni, és a tudomány előfeltevésétől, mely szerint az Isteni erő tudományos kísérletekkel megmagyarázható. John Ruskin.
4
Krisztus utolsó kívánsága magában foglalja egész tanítását: „Szeressetek mindenkit, mint ahogy én is szeretlek titeket. Erről ismerjenek fel benneteket, tanítványaimat, hogy szeretettel viseltettek mindenki iránt.” – Krisztus tehát nem azt mondja követőinek, hogy ezt, vagy azt higgyétek, hanem, szeressetek. A hit fogalma együtt változik a tudás és a nézőpontok feltartóztathatatlan változásaival; kapcsolatban áll az idővel, és változik az idővel. A szeretet nem időszakos (ideiglenes), hanem változatlan, örök.
5
Az én vallásom — minden élő szeretete. Ibrahim Kardovsky.
@
A kereszténység megvalósításához már csak elferdítéseinek /meghamísításának/ megsemmisítése hiányzik.
Január 09.
Az ismeret csak akkor tudás, ha saját gondolataink erőfeszítésével szereztük, és nem emlékezetünk által.
1
Csak, amikor mindent tökéletesen elfelejtettünk, amire tanítottak, kezdhetjük el az igazi megismerést. Én egy hajszálnyival sem jutok közelebb a tárgy megismeréséhez addig, amíg abban a feltételezésben élek, hogy valamely tárgyhoz való viszonyom tudós által meghatározott. Hogy megismerjek egy tárgyat, úgy kell megközelítenem, mint valami teljesen idegent. Thoreau
2
A folyamatos áramlása az idegen gondolatoknak természetszerűleg feltartóztatja és elnémítja a sajátot, és ha ez hosszú ideig tart, akkor képes teljesen elgyengíteni a saját értelmünk erejét, ha nem rendelkezik nagyfokú rugalmassággal, hogy ellenálljon ennek a természetellenes folyamatnak. Látható, hogyan teszi tönkre értelmünket az állandó olvasás és tanulmányozás, ha gyakran és önkényesen megszakítjuk azt, azért, hogy helyet biztosítsunk egy teljesen idegen gondolatmenetnek. Ennek következtében sérül leginkább a saját gondolkodási rendszerünk azáltal, hogy megismerésünk elveszíti saját céltudatosságát, és a folyamatos kapcsolatát, tudatosságát. Szétkergetni a saját gondolatainkat, csak azért, hogy helyet csináljunk a könyvinek, — szerintem ez pont olyan, mint azért eladni a saját földünket, hogy másokét láthassuk — Shakespeare ezzel gúnyolta kora turistáit.
Az is árt, ha valamiről hamarabb olvasunk, mint ahogy elgondolkodtunk volna rajta. Ugyanis az új anyaggal belopja magát fejünkbe az idegen nézőponttal együtt az idegen hozzáállás is, és ez azért valószínű, mert az emberben meglévő természetes lustaság és közöny miatt arra törekszik, hogy a gondolkodás nehézségeit elkerülje, éppen ezért fogad el kész gondolatokat és hagyja érvényesülni azokat. Ez a szokás gyökeret ereszt, és akkor a gondolatok mennek a maguk megszokott útján, hasonlóan a kis patakokhoz, melyeket csatornákba vezettek: ezek után rátalálni saját, új gondolatunkra kétszer nehezebb. Ezért van az, hogy még a tudósoknál is olyan ritkán találkozunk saját gondolattal. Schopenhauer.
3
A tudás hasonló a kézről-kézre járó pénzhez. Az embernek részben joga van büszkélkednie vele, ha ő maga dolgozott anyagáért, készítette, vagy legalább becsületesen szerezte meg a már elkészítettet. De ha ő semmi hasonlót nem tett, csak úgy kapta valamelyik járókelőtől, aki arcába dobta neki, milyen alapon büszkélkedhetne vele? John Ruskin.
4
Az emberi értelem számára kevésbé ártalmas, ha egyáltalán nem tanul, mint a nagyon korai és nagyon sok tanulás.
5
A legnagyobb gondolkodók érdeme éppen abban van, hogy a meglévő könyvektől és szájhagyományoktól függetlenül azt fejezték ki, amit ők gondoltak és nem azt, amit a korábban élt, vagy a körülöttük lévők gondoltak. Éppen ezért, mindegyikünk kötelessége lesni és elcsípni azokat a tiszta (fenséges) gondolatokat, melyek szikrához hasonlóan időről-időre felvillannak és fellángolnak a tudatunkban. Mindegyikőnk számára ezek a belső megvilágosodások sokkal nagyobb jelentőségűek, mint a tengernyi költők bölcs elmélkedései (meglátásai), tanulmányai. Emerson.
6
Egy ötlet csak akkor segíti életedet, ha saját fejedből pattant, vagy legalább válasz arra a kérdésre, ami már korábban benned megfogalmazódott. Az idegen ötlet, melyet eszedbe és emlékezetedbe véstél nem befolyásolja életedet, és megfér a neki ellentétes cselekedetekkel.
@
Kevesebbet olvassatok, kevesebbet tanuljatok, és többet gondolkodjatok. Tanítóktól és könyvektől csak annyit tanuljatok, amennyire szükségetek van, és amennyit meg akartok tudni.
Január 10.
A nevelés alapját mindenek előtt a hozzáállás meghatározása, és az ezzel kapcsolatos, ebből kifolyó a viselkedés irányítása képezi.
1
Aki megront egyet a segéderőből — akik bennem hisznek, annak jobb lenne, ha nyakába malomkövet kötöttek volna és belefojtották volna a tenger mélyébe. Jaj, a világnak a kísértések miatt, hiszen szükségesek a kísértők; de jaj, annak az embernek, aki által a kísértés megtörténik. Mát. 18.6-7
2
A gyermekneveléskor emlékeznünk kell, hogy nem a jelenlegi életre nevelünk, hanem a jövőbenire, jobb állapotára az emberi fajnak, vagyis olyan életre, amelyben az élet minősége jobbak. De a szülők rendszerint a gyermekeiket csak úgy nevelik, hogy a jelen elvárásoknak feleljenek meg, bár ez rongált. Mi a jövőre — arra a jobb felépítésű világra — való gyerekneveléssel jobbítjuk meg a jövő világot. Kant
3
Hogy az embert a jövő számára alkalmassá neveljük a teljesen tökéletes ember szem előtt tartásával kell nevelnünk, tanítványunk csak ebben az esetben lesz méltó tagja annak a nemzedéknek, amelyben élnie kell.
4
Eljuttatni a gyereket a benne lévő isteni természet felismerésére, számomra a legfőbb kötelesség szülőként és nevelőként. Csanying
5
Az igazi nevelés célja — nem csak abban áll, hogy arra késztessünk, hogy az embereknek jót tegyenek, hanem hogy ebben találják meg a boldogságukat; nemcsak hogy igazságossá váljanak, de éhezzék és szomjúhozzák az igazságot. John Ruskin.
@
A vallási tanítás — a nevelés alapja, ezzel szemben a mi keresztény világunkban azt tanítják, amiben senki sem hisz. A gyermekek megérzők és látják ezt, és nem csak azt nem hiszik el, amit tanítanak, hanem annak sem hisznek, aki tanítja.
Január 11.
Alázat nélkül lehetetlen a tökéletesedés. "Minek nekem a tökéletesedés, ha így is jó vagyok?"
1
Minél fentebb vagy, annál többet alázkodj! Sokan élnek a magasságokban, és dicsőségben, de a titkok csak az egyszerűeknek jelennek meg. Ne keress olyat, ami nagyon nehéz, és meghaladja erődet! De azt, ami előírt számodra — a felől tisztelettel gondolkozzál! Ne légy kíváncsi abban, ami neked nem kell! Így is több hozzáférhető számodra, mint amit felfoghatsz.
Sokan vannak, akiket becsapott a saját becsvágyó gondolkodásmódjuk, ezért se dicsekedjél a tudással, ami nincs neked! Prédikátorok (apokrif)
2
Jézus odahívta őket és mondta: ti tudjátok, hogy a fejedelmek a népek felett uralkodnak, a főrangúak kormányozzák őket, de közöttetek ne így legyen. Aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgálótok, és aki közületek az első akar lenni, legyen a ti rabbotok; mint ahogy az emberi fiú nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy szolgáljon, és odaadja a saját lelkét sokak megmentéséért. Mát. 20.25-28
3
Az, akit megbántottak, és nyugodtan viseli a sértést, nem viszonozva azt, az nagy győzelmet aratott az élet dolgában. Genf-Lan.
4
Barátaid közül vannak, akik rosszallásukat fejezik neked, mások magasztalnak; közelegy a rosszallókhoz, és távolodj a magasztalóktól. Talmud.
5
Foglalj helyet lentebb, mint ami megillet. Jobb, ha azt mondják neked, menj fel fentebb, mintsem menj le lejjebb. Aki felmagasztalja magát, azt az isten lealacsonyítja, aki pedig legyőzi magát, azt isten felemeli. Talmud.
6
Igyekezzetek szüntelenül megsemmisíteni magatokban bármilyen uralkodási vágyat, ne keressétek a dicsőséget, és a dicséretet — mindezek lehet, hogy csak tönkreteszik a lelketeket. Tartózkodjatok a gondolatoktól, hogy vannak olyan erényeitek, amik másoknak nincs. Jámbor gondolatokból
7
Bár a bölcs szigorú magához, másoktól semmit sem követel. Előfordul, hogy ő elégedett a saját helyzetével és sohasem emel panaszt az égre, nem hibáztat másokat a saját sorsáért — ezért található az alacsony völgyben, ő enged a sorsnak. Míg az ostoba ember földi kincseket keresve, veszedelmekbe jut.
Ha a nyíl célt téveszt, az íjász magát hibáztatja, nem másokat. Így tesz a bölcs is. Konfucius
8
Közületek a nagy, legyen a szolgálótok; különben aki előlépteti magát, lefokozott lesz, aki pedig lealacsonyítja magát, az felemeltetik. Mát. 23 11-12
@
Emlékezz minden általad elkövetett ostobaságodra. Ez segít neked, hogy ne kövess el ostobaságot. Ha viszont a jótetteidre fogsz emlékezni, ez megakadályoz a jótettben.
Január 12.
Vannak emberek, akik jogot formálnak arra, hogy eldöntsék mások helyett mások viszonyát istenhez, és a világhoz; és vannak emberek - a nagyszámú többség, akik átadják ezt a jogot másoknak és vakon hisznek annak, amit nekik mondanak. Egyformán vétkesek ezek is, azok is.
1
Vannak emberek, akik megtudván, hogy a vallási kérdések már megoldottak, és az összes vallási törvény felállított, abban a pillanatban azoknak az emberek kezébe kerülnek, akik kapnak az ilyen megengedésért, és a megállapodásért. Miért fáradoznának azon, amit már mások végérvényesen saját elidegeníthetetlen dolguknak ismernek? Nekik már csak az marad hátra, hogy kellemesen eltöltsék az időt, megtöltve a napokat élvezetekkel, és szórakozásokkal, és ily módon kellemes álmokba ringassák magukat évekre. Az ilyen együgyű megelégedés következménye az a jelenség is, hogy hiányzik a népből a törekvés annak megítélésére, amit neki sugalmaznak. Félek, hogy a vakhit okozta járom lenyomata -- a rabszolgaság -- még sokáig megmarad a nyakunkon. Milton.
2
Attól a pillanattól, amikor az ember lemond a saját szellemi függetlenségéről; vagy amikor az ember elkezdte a saját kötelezettségét nem a saját belső hangja alapján, hanem az ismert testületek, pártok nézőpontja szerint meghatározni; vagy amikor lerázta magáról a saját felelősségét azzal, hogy ő csak egy a milliók közül, — ettől a pillanattól ő megfosztotta magát saját szellemi erejétől, és az emberektől várja azt, amit egyedül csak isten tehet. Ő teszi az isteni erő helyébe a durva emberi elme előírásait. Csanying
3
Mindnyájan hasonlók vagyunk a gyermekre, aki először a saját nagymamájának megcáfolhatatlan igazságait ismétli, azután — tanítóinak, majd az évek múlásával — más nagyszerű embereknek, akik útjába estek. Milyen nehézségek árán igyekszünk megjegyezni könyv nélkül a szavakat, amit mi hallottunk tőlük! Amikor saját magunk jutunk el arra a szintre, amelyiken ezek a mi tanítóink álltak, és megértjük szavaik lényegét, a kiábrándultságunk lehet, hogy olyan erős lesz, hogy mi legszívesebben elfelejtenénk mindent, amit tőlük hallottunk. Emerson
4
Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik szelíd külsővel jönnek hozzátok, de belső lényükben rosszindulatú kizsákmányolók, akiket az ő eredményeik alapján ismertek fel. — Szednek-e tüskés bokorról szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Minden kifogástalan fa jó terméseket hoz, de az ócska fa termései silányak: nem hozhat egy kifogástalan fa értéktelen termést, sem ócska fa kifogástalan termést, ugyanígy a hamis prófétákat se lehet másképpen felismerni. Mát. 7. 15-20
5
Az ember azokkal a szájhagyományokkal rendelkezhet, amelyek elérték őt a múlt bölcs és szent embereitől, de neki magának kell ellenőriznie a saját józan eszével azt, ami eljutott hozzá, és az egyiket elutasítania a másikat elfogadnia.
@
Minden ember maga köteles meghatároznia a saját viszonyát a világhoz és istenhez.
Január 13.
A bizalom /hit/ voltaképpen az élet értelmének megértése, és az ebből a felismerésből következő kötelesség elismerése.
1
Ki a felséges /szeretetteljes, jóravaló, derék, kiváló, kifogástalan/ ember? — Csak a jószívű /jóakaratú/ ember áldott. De mi is az a szívvel-lélekkel /hittel/? — Ez saját akaratunk összhangban a lelkiismerettel, a mindenség szellemével. Kínai buddhizmus.
2
A szív-lélek /hit/ dolga nem csak abban áll, hogy az embert jobbá tegye. A jó ember hite, ami felemeli őt azokba a magasságokba, ami által neki minden könnyű és örömteli. Leszing
3
Egy szükséges, hogy magunkat istennek megadjuk. Járd az utadat /légy rendben/, és hagyd istenre kibogozni a világ fonalét és a világ ítéletét. Legyen akár pusztulás vagy örök élet. Aminek lennie kell, — az lesz. Ami lesz, — áldás lesz. Az ember életútjának beteljesedéséhez a jóba vetett hiten kívül másra nincs szükség. Amiel.
4
Kétféle nyugalom van. Van az ellentét nyugalma, ez a zaj, és a mardosó aggodalom hiánya, — csata, vihar utáni csend. De van egy másik, sokkal tökéletesebb a lelki nyugalom, melyet az előző nyugalom csak megelőz, ez az isteni nyugalom, melyet mindenki megért, melynek igazi neve — "isten országa bennünk". Ehhez a lelki nyugalomhoz tartozik az a nyugalom, amit a szívvel-lélekkel való hit vallása ad nekünk. Ez tudatos egyesülés istennel és a világgal, a szeretet szövetsége /együttműködése/ az összes lénnyel, minden tiszta és ártatlan szeretete, képesség saját vágyaink, érdekeink feláldozására, részvétel a mindenség szellemében és tevékenységében, a saját akaratunk teljes összhangban az Ő végtelen forrásával. Ebben van az igazi nyugalma és boldogsága az embernek. Csanying
5
Azt mondják, hogy az utolsó napon végítélet lesz, és hogy a jóisten dühös lesz. De a kegyes istentől nem származhat más, csak jóság. Ne félj: a vég örömteli lesz! Akármilyenek is voltak a földi vallások, az igazi hit egyedül az, hogy az isten szeretet. A szeretetből pedig nem származhat más, csak jó. Perzsa
6
Az emberek azt kérdezik: mi lesz a halál után? Erre így kell felelni: ha te nem csak szájaddal, hanem szívből mondod: legyen meg a te akaratod, ahogyan a földön, úgy a menyben is — ez azt jelenti, ahogy ebben az ideiglenes létben, úgy az öröklétben is, így neked gondolkodnod sem kell arról, mi lesz a halál után. Ad át magad a mindenható akaratának, dicsőítve őt; tudván, hogy ő a szeretet, — így hát mitől kellene félned? Krisztus haldokolva mondta: „Atyám! Rád bízom lelkemet" Ha valaki ezeket a szavakat nem csak a szájával mondja, hanem tiszta szívből, akkor annak az embernek több nem kell.
Ha az én lelkem visszatér az atyához, akkor vele semmi, a legjobbon kívül, nem történhet.
7
Hogy igazi hitünk /szív-lélek/ legyen, fel kell nevelnünk magunkban. A neveléséhez, a szív-lélek /hit/ dolgait kell tennünk. A szív-lélek /hit/ dolgainak lényege nem a nagy hőstettekben van, hanem az észrevétlen apróságokban, melyet kizárólag istennek teszünk. "Meghalnunk egyedül kell", — mondta Paszkál. És az igazi élet is csak az, amikor egyedül élsz isten előtt, nem az emberek előtt.
@
Ne gondoljátok, hogy a lelki világ megtalálható hit /szív-lélek/ nélkül.
Január 14.
Magadban csak azt szeretheted, aki egy mindennel. Szeretni azt, ami egy mindennel, annyit tesz, mint istent szeretni.
1
Tanító! Melyik a legnagyobb parancsolat a törvényben? Jézus mondta: szeresd meg a te Úristened teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes értelmeddel; hisz ez az első és legnagyobb parancsolat; a második ehhez hasonló: szeresd meg környezeted, mint önmagadat; ez a két parancsolat szentesíti az összes törvényt és prófétát. Mát. 22 36-40
2
Az összes ember nem azért él, amit ők maguk kigondolnak, hanem azért, mert szeretet van az emberekben. Mintha isten nem akarta volna, hogy az emberek egyedül éljenek, és nem tárta fel a titkot, hogy mindegyiknek magának mire van szüksége, hanem azt akarta volna, hogy éljenek együtt, és csak később árulta el nekik azt, amire mindnyájuknak külön-külön és együtt is szükségük van. Az embereknek úgy tűnik, hogy magukról gondoskodva élnek, pedig csak a szeretet által élnek. Mert ha nem lenne az emberekben szeretet, nem nőne fel egyetlen egy gyermek sem, nem maradna életben egyetlen egy ember sem.
3
Az emberek a szeretet miatt élnek; az önimádat — a halál kezdete, isten és az emberek szeretete — az élet kezdete.
4
Isten szeretet, és a szeretetben tartózkodó istenhez érkezett, és isten őhozzá. Istent senki nem látta. Ha mi szeretjük egymást, akkor isten közénk jön, és az ő szeretete teljes lesz bennünk. Aki azt mondja: én szeretem istent, és a testvérét gyűlöli hazug; ha nem szereti a testvérét, akit lát, hogyan szeretheti istent, akit nem lát? Testvéreim, szeressük egymást, mert a szerető istentől született és ismeri istent, mert isten a szeretet. A szeretetben élő, istennel él, és az isten vele. Ján. köz 1. 4.
5
Ha az ember nem képes megbocsátani társának, nem szereti azt. Az igazi szeretet határtalan, és nincs az a mennyisége a sértésnek, melyet ne bocsátana meg, ha ő az igazi szeretet.
6
Szeretni azt, aki nekünk kedves, nem jelenti, hogy szeretünk. Az igazi szeretet csak az, ha az emberben ugyanazt az istent szereted, amelyik benned van. Ezen szeretettel szeresd, ne csak a rokonaidat, ne csak azokat, akik szeretnek téged, hanem szeresd a kellemetlen, rosszindulatú embereket is, akik ki nem állhatnak téged. Hogy az ilyen embereket szerethessük, emlékeznünk kell arra, hogy akivel dolgod van, pont úgy szereti magát, mint te és benne is ugyanaz az isten van, mint benned. Ha emlékszel erre, akkor megérted, hogyan kell viszonyulnod hozzá. És ha megérted, megszereted őt, és ha így megszeretted, ez a szeretet nagyobb örömöt okoz, mint a szeretet a téged szeretőkhöz.
@
A szeretet nem a legfontosabb oka a mi életünknek. A szeretet következmény, és nem ok. A szeretet oka, hogy felismerhessem az istenit magamban, a szellemiség kezdetét. Ez a felismerés szeretetet követel, és szeretetet teremt.
A bűnbánó bűnös N. Cs.
És mondta Jézusnak: emlékezz rám, uram, amikor a te országodba mész! És Jézus ezt mondta neki: igazat mondok neked, még ma velem leszel a mennyországban. Luk. 23. 42-43.
A bűnbánó bűnös
Élt a földön egy hetvenéves ember, aki egész életét bűnök közt élte. És megbetegedett az az ember, és nem gyónt. Amikor eljött a vég, az utolsó órájában elsírta magát és mondta: "istenem! Mint bűnösnek a kereszten, bocsáss meg nekem!" Ahogy kimondta — elszállt a lelke. És megszerette a bűnös lelke istent, és hitt az ő könyörületességében, így érkezett meg a mennyország kapujába.
És a bűnös elkezdett zörgetni, kéredzkedik a mennyországba. És meghallotta az ajtón keresztül valaki hangját: "Milyen ember zörgeti a menny kapuját?" És milyen tettei voltak ennek az embernek a földi életében? És felel a leleplező hangja feltárván, és felsorolván minden bűnös dolgát ennek az embernek. És nem nevezett meg semmilyen jó dolgot. És feleli a hang a kapu mögül: "Nem tudnak bűnösök bejutni a mennybe. Menj innét!" És mondja az ember: "Istenem! Hangodat hallom, de arcodat nem látom, és nem tudom, hogy szólíthatlak." És feleli a hang: "Én — Péter apostol vagyok."
És mondja a bűnös: "Sajnálj meg engem, Péter apostol, emlékezz az emberi gyengeségre, és isten irgalmára. Nem te voltál Jézus tanítványa, nem te voltál, aki közvetlenül az ő szájából hallottad tanításait, és láttad az ő példás életét? Mégis emlékezz — amikor szomorkodott, bánkódott lelkével és háromszor is kért téged, hogy ne aludjál, imádkozzál, és te elaludtál, mert szemeid elnehezedtek, és háromszor is alva talált. Én is így. Emlékszel még, hogy fogadkoztál neki, halálodig nem tagadod meg őt, és te, hogyan tagadtad meg háromszor őt, mikor Kajefáshoz vitték. Én is így. És emlékezz még, ahogy a kakas megszólalt és te kimenvén keserűen felzokogtál. Én is pont így. Nem teheted, hogy ne engedjél be!" És elhallgatott a hang a menny kapuja mögött.
És akkor, egy kis várakozás után a bűnös ismét zörgetett, és kéredzkedik a mennyországba. És felhangzott a kapun keresztül egy másik hang és mondta: "Ki ez az ember, és hogyan élt a világban?" És felel a leleplező hangja, és ismét felsorolta az összes rossz dolgát a bűnösnek, és nem említett semmilyen jó tettet. És a kapu mögötti hang így felelt: "Távozz innen, nem élhetnek ilyen bűnösök velünk együtt a mennyországba!" És mondja az ember: "Istenem! Hangodat hallom, de arcodat nem látom, és nem tudom, hogy szólíthatlak." És a hang mondta neki: "Én — Dávid király és próféta."
És nem keseredett el a bűnös, nem ment el a menny kapujától, és ezt mondta: Sajnálj meg engem, Dávid király, és emlékezz az emberi gyengeségre és isten irgalmára. Isten szeretett téged és emberek fölé emelt. Mindened megvolt: királyság, dicsőség, gazdagság, feleségek, gyerekek, mégis, ahogy megláttad a szegény ember feleségét, és a bűn /az ördög/ beléd bújt, Hitteus Uriás feleségét, és ő magát megölted Ammon fiainak fegyverével. Te „hatalmas”, mégis elvetted a szegénytől utolsó "báránykáját" és elpusztítottad őt. És emlékezz utána, hogy mutattad és mondtad: én beismerem a saját hibámat, és bánkódok a baklövésem miatt. Én is így. Nem teheted, hogy ne engedjél be!" És elhallgatott a hang a menny kapuja mögött.
Egy kicsit várt, majd a bűnös ismét zörgetni kezdet és kéredzkedett a mennyországba. Meghallották és a kapu mögül a harmadik hang így szólt: "Ki ez az ember? És hogyan élt a világban?" És felelt a leleplező hangja és harmadjára is felsorolta a bűnös ember dolgait, és nem említett jót. És feleli a hang az ajtó mögül: "Menj innét! Nem tudnak bűnösök bejutni a mennyországba." És mondja erre a bűnös: "Hangod hallom, de arcodat nem látom és nevedet sem tudom." És válaszol a hang: "Én — a hittudós János, Jézus szeretett tanítványa".
És megörült ennek a bűnös és mondja: "Most már lehetetlen, hogy nem engedjetek be engem: Péter és Dávid beenged azért, mert ismerik az ember esendőségét és isten nagylelkűségét. És te pedig azért engedsz be engem, mert telve vagy szeretettel. Nem te vagy az a hittudós János, aki saját könyvében azt írta isten szeretet, és még azt, hogy aki nem szeret, nem ismeri istent? Nem te vagy az, aki öregségére ezt mondta az embereknek: "Testvéreim, szeressétek egymást!" Hogy lehet, hogy most látni sem akarsz, és elzavarsz engemet? Vagy megtagadod azt, amit te mondtál, vagy megszeretve engem, beengedsz a mennyországba! "
És kinyílott a mennyország kapuja, és János átölelte a bűnbánó bűnöst, és beengedte a mennyországba. /Tolsztoj L. N. /
Január 15.
Jézus tanításának alapgondolata; a közvetlen párbeszéd helyreállítása az ember — isten fia — és a teremtő isten között.
1
Azt kérdezitek, hogy mi a leglényegesebb Jézus jellemében? Azt felelem, hogy az emberi szellem nagyságába vetett hite /megtapasztalása/. Ő látta az emberekben Isten tükörképét, tükröződését, és ezért szerette az embert, bárki is légyen, bármilyenek legyenek az életfeltételei, természete. Jézus az emberekre olyan, az anyagi burkon áthatoló tekintettel, látásmóddal nézett, melyben a test eltűnt. Ő megszemlélte a gazdag öltözetein, és a szegény rongyain keresztül az ember belsejét; és ott a tudatlanság sötétségét, a bűn foltjait. Ő megtalálta az erő, és a tökéletesség csíráit, melyek képesek a szellem, és a halhatatlan természet folyamatos fejlesztésére. A legmélyebbre süllyedt, züllött emberben is látta a lényeget, amely képes a fény angyalává változtatni. Sőt mi több: tisztában volt azzal, hogy őbenne válójában nincs semmi olyan, amit ne érhetne el minden ember. Chaning.
2
A nép számára ugyanúgy, mint az egyén számára az előítélettől való megszabadulás nem csökkenti az erkölcsi akadályokat, csak a durvább életvezetést behelyettesíti az emelkedettebbel. Sok szegény lélek ebben a cserében elveszíti saját támaszát. De ebben nincs semmi rossz, vagy veszélyes. Ez csak fejlődés. A gyermeknek is meg kell tanulnia egyedül járnia. Először az az ember, aki elveszítette megszokott babonáját, elveszettnek, otthontalannak érzi magát. De ez a külső támasz elvonás kényszeríti őt önmagába, és pont ezzel erősíti meg őt. Ő megtapasztalja isten közvetlenségét; nem könyvből olvas, hanem saját lelkéből a tanítás értelmét, és az ő kis szentélye kitágul egészen az égi boltozat hatalmas templomáig. Emerson
3
Isten megismerése történhet vagy az értelem, vagy a szellem /a lélek/ által a bizalomra /a szív-lélekre/ támaszkodva. Az értelmi megismerés nem megbízható és veszélyes hibáknak kitett; a szellemi megismerés pedig csak isten azon tulajdonságait írja le, melyek az erkölcsös tettekhez szükségesek. Az ilyen hit természetes és természetfeletti. Kant
4
Ne csak a szellemi életet keressétek, hanem törekedjetek arra, ami a szellemi feletti.
Thoreau
@
Félj mindentől, ami közéd és istened — szellemed, mely a te lelkedben él — közé kerül!
Január 16.
A legfőbb oka a rossz életfelfogásnak — a hamis hit.
1
Az ember élete abból áll, hogy életében eljusson az értelmetlen dolgoktól az értelmesig. Ennek érdekében két dolgot kell tennie:
1. Lássa meg mindenben az élet értelmetlenségének a jelentőségét, és ne fordítsa el róla a figyelmét..;
2. Felismerje minden gondoskodásban a végső élet értelmét.
Felismerve az összes értelmetlenséget, és az ebből eredő állandó veszélyeztetését az életnek, az ember önkéntelenül is elfordul tőle; a másik oldalon, világosan felismerve az értelmes élet lehetőségeit, az ember akaratlanul is vonzódik felé. Tehát nem a tudatlanság bűnének a rejtegetése, hanem a tudatos élet üdvének teljes megvilágításba helyezése kellene, hogy feladata legyen minden az emberiséget tanítónak.
Nos, itt van Mózes trónja, melyet mindig azok igyekeznek elfoglalni, akik nem a fényre törnek, mivel a szándékuk bűnös; ezért is mutatkoznak tanítóként, és nemcsak hogy ara nem törekednek, hogy rámutassanak a pillanatnyi élet esztelenségeire, az élet értelmére, és arra, milyennek kellene lennie, hanem ellenkezőleg igyekeznek elrejteni az elmúlt életforma ostobaságait és aláásni a bizalmat egy olyan értelmes életformában, amilyen szükségszerű. Ezekkel a célokkal létezik és működtetik a rendőrséget is, a hadsereget is, a büntető törvényeket is, a börtönöket is, a menhelyeket a gyerekek, és a szegényházakat az öregek számára is, a nevelőotthonokat is, a nyilvános házakat is, a bolondokházát is, a korházakat is, a biztosító társaságokat is, az összes kötelezően felállított erőszakra összegyűjtött anyagi eszközöket is, a tanulmányi intézményeket is, a fiatalkorú bűnözők intézményeit is, és még sok mást is. Végzetes módon ezek közül minden intézmény, a bűn titkolásán kívül, új kegyetlenséget hoz létre és feltartóztathatatlanul növekszik az a szörnyűség, amit megsemmisíteni szándékozott, mint a hólabda. Ha csak, annak az erőfeszítésnek — melyet felhasználnak ennek működtetésére azzal a céllal, hogy elrejtsék a rosszat, és csak a bűnt növelik, — az egy ezredrészét fordítanák annak az ellenkezőjére, aminek leplezésére ezeket az intézmények szolgálnak, a baj, mely nyilvánvalóvá lett számunkra, gyorsan megsemmisülne.
2
Mi kötelesek vagyunk teljes odaadással viszonyulni a közélet dolgaihoz, készen kell állnunk a véleményünk megváltoztatására, elutasítani a régi nézeteket és elsajátítani az újakat. El kell dobnunk az előítéleteket, és teljesen szabad értelemmel kell véleményt alkotnunk. A hajós, aki mindig ugyanazokat a vitorlákat húzza fel tekintet nélkül a változó széljárásra sose éri el a saját kikötőjét. Henry George
3
A dolgozók és a kizsákmányolóik annak érdekében, hogy javítsák a viszonyukat, fel kell hagyniuk a régi Mózesi törvénnyel — "a szemet, szemért és a fogat fogért" — és bevezetni az életbe a szeretet törvényét — „tedd azt mássokkal, amit szeretnél, hogy mások veled tegyenek”. Lucy Rose Mallory
4
Semmilyen erőszakos újítás nem változtatja meg a bűnt addig, amíg az emberek olyanok maradnak, amilyenek, ezért a rossz helyreállását az életforma megváltoztatásától nem várhatjuk, csak a jóindulat és az értelem elterjedésétől.
5
Krisztus tanításait érdemes nyíltan /őszintén/ és egyszerűen elfogadni, hogy világossá váljon az a szörnyű hazugság, amiben mi mindnyájan élünk, és amiben él mindenki közülünk.
@
A hamis vallástól való függőség — ez a legfőbb oka az emberek szegénységének.
Január 17.
Saját belső rendeltetésünket teljesítve, a lelkiismeretre hallgatva az ember akaratlanul is és ténylegesen is a közélet jobbítását szolgálja.
1
Nem szabad az embereket a külsőségektől jobban felszabadítani, mint ahogy belülről felszabadultak. A. I. Gercen
2
Az álmodozó gyakran jól meghatározza a jövőt, de nem akarja kivárni. A saját erőfeszítéseivel akarja megközelíteni azt. Amihez a természetben ezer év kell, ő saját életében akarja megvalósulva látni. Leszing
3
Saját súlyos helyzetükben feleslegesen miért kínozzák magukat? Jót akarnak, de nem tudják, hogyan érjék el. Tudják önök, hogy csak az, aki feláldozza életét, kaphatja meg azt? Isten nélkül semmit sem érhetnek el. Csak vergődtek a saját maguk által kitalált szenvedésekben, és mire mentek vele? Néhány elnyomót megsemmisítettetek — megjelentek mások, rosszabbak, mint a korábbiak. Megsemmisítettétek a rabszolgaság törvényeit, és helyette megkaptátok a vérségi törvényt, és a rabság új törvényeit. Ne higgyetek azoknak az embereknek, akik isten és közétek állnak, hogy árnyékukkal eltakarják előletek. Ezek az emberek rossz szándékúak. Mert csak istentől származhat a felszabadító erő, mert csak istentől ered az összekötő szeretet. Mit tehetne értetek egy ember, aki csak a saját gondolatait követi, és a saját akaratának szabályit? Még ha a szándéka jó is, és csak jót akar, mégiscsak a saját szándékából ad a kötelező erejű törvény helyett, saját gondolatát a szabályok helyett. Ezt teszi minden elnyomó. Nem kell pusztítani azért, hogy felcseréljük az egyik erőszakot a másikkal. A szabadság nem abban áll, hogy ez uralkodik és nem az, hanem abban, hogy senki sem uralkodik. Ott, ahol isten nem vezet, ember irányít. Isten királysága — igazságosság érvényesülése a fejekben, és könyörület a szívekben, ennek az alapja — a Krisztus által meghirdetett könyörületesség és igazságosság törvényébe vetett bizalom. Az igazságosság törvénye arra tanít, hogy mindnyájan egyenlők vagyunk a teremtő isten, és egyetlen tanítónk Krisztus előtt. A könyörületesség törvénye tanít a szeretetre, és egymás segítésére, mint egyazon teremtő gyermekeit, és egyazon tanító tanítványait.
Hogyha az emberek azt mondják nektek: "Előttünk még senki sem tudta, hogy mi az igazság; az igazságosság tőlünk, higgyetek nekünk, és mi megalkotjuk azt az igazságosságot, ami kielégít benneteket", — az ilyen emberek becsapnak benneteket, vagy ha őszintén ígérik nektek a szabadságot, maguk is tévedésben vannak, mert ők azt akarják, hogy ti ismerjétek el őket uraitoknak, és akkor a ti szabadságotok csak ezeknek az új uraknak a szolgálata lesz. Mondjátok nekik, hogy egy uratok van isten, és ti nem akartok mást, és isten megszabadít benneteket.
4
Jó lenne, ha a bölcsességnek olyan tulajdonsága volna, hogy átfolyhatna az egyik emberből, aki tele van vele, abba, akiben nincs, mint a gyapjún keresztül az egyik edényből a másikba, addig, amíg kiegyenlítődnek. De a baj az, hogy a más bölcsességének befogadásához mindenekelőtt saját tevékenység szükséges.
5
Ha jóra taníthatnád az embert és nem teszed azt — elveszítesz egy testvért. Kínai bölcsesség
@
Tedd meg a kötelességedet az életben, tökéletesítve és jobbítva a saját személyiségedet, és biztos lehetsz benne, hogy csak ezen az úton közreműködsz a leggyümölcsözőbb módon az általános lét jobbításán.
Január 18.
Megvilágosodott ember az, aki megtapasztalta saját küldetését az életben.
1
Tudós az, aki sokat tud a könyvekből; művelt az, aki elsajátította magának kora leg elterjedtebb tudását és gyakorlatát; felvilágosult az, aki megértette saját életének értelmét.
2
Amióta létezik emberiség, mindig minden nemzetségben voltak tanítók, akik összeállították mindazt a tudást, amire az embernek szüksége van. A tudást, ami arra tanított, hogy miben áll a küldetésünk, és ezért az igazi java minden embernek és az emberiségnek. És csak ennek a tudásnak az ismeretében lehet véleményt alkotni minden más ismeretről.
A tudományok tárgyai végtelenek, és annak a tudása nélkül, hogy mi az ember küldetése, és mi válik az emberek javára, nincs lehetőség ebből a végtelen mennyiségű anyagból választani, és éppen ezért enélkül a tudás nélkül az összes tudással és szakértelemmel való foglalkozás, mint ahogy napjainkban, a keresztény világban is megtörtént — tartalmatlan és ártó foglalatossággá válik.
3
Egyetlen magyarázata ennek az értelmetlen életnek, — ellentétes minden idők legjobb embereinek tudásával — amit a mai emberek csinálnak abban áll, hogy a fiatálságot éppen a legnehezebb dolgokra tanítsák: az égitestek elhelyezkedésére, a föld évmilliókkal ezelőtti állapotára, az élet keletkezésére, és így tovább.. Csak arra az egyre nem tanítják meg, amire mindig mindenkinek szüksége van, hogy mi az emberi élet értelme, hogyan kell leélni, mit gondoltak erről a kérdésről, és hogy oldották meg a múlt bölcs emberei. A mi világunkban nemhogy nem tanítják ezt a fiatal nemzedéknek, hanem e helyett azt tanítják — isten törvényei néven, — ami a legnyilvánvalóbb képtelenségek, melyekben még a tanítóik sem hisznek. Mindenhova, az életünk építményeinek alapjába kövek helyett levegővel telt buborékokat raknak. Miért is ne dőlne össze ez az építmény?
4
A mai idők legelterjedtebb jelenségei — az a látvány, hogy magukat tudósoknak, művelteknek és felvilágosultaknak tekintő emberek, rengeteg szükségtelen dolgot tudva, megrekedve a legmélyebb tudatlanságban, nem hogy nem tudják saját életük értelmét, de még büszkék is erre a tudatlanságukra. És ellenkezőleg, nem kevésbé általános jelenséggel találkozunk a kevésbé művelt, és műveletlen emberek között, akik semmit sem tudnak a kémiai periodikus táblázatról, parallaxiáról és a rádium tulajdonságairól, mégis teljesen megvilágosodottak — életük értelmének ismerőivel — és nem büszkélkednek vele. És hány azzá válni vágyakozó látszólagos felvilágosodott ember, akik határtalan önhittel dolgoznak saját megingathatatlan tudatlanságukon.
@
A tudományban csak egyre van szükség — arra a tudásra, hogy hogyan kell élni az embernek. És ez a tudás elérhető mindenki számára.
Január 19.
A közösségi élet csak önkéntes lemondással jobbítható meg.
1
Azt mondják: egy fecske nem csinál tavaszt. Ez igaz, de ne repüljön az a fecske, amelyik érzi a tavaszt, hanem várjon? Ha így várna minden rügy és fű tavasz sohasem lenne. Ugyan így nekünk is isten országának építésénél nem kell gondolnunk arra, első vagyok-e, vagy az ezredik fecske.
2
Az ég és a föld örök. Azért örökkévalók, mert nem önmagukért vannak. Ezért örökkévalók. Épp így a szent férfi lemond magáról, és ezáltal örökkévalóvá válik. Halhatatlanná válva, ő hatalmassá is válik, és megteszi mindazt, amit meg kell neki tennie. Lao Ce
3
A magán és a közéletben egy az elfogadott szabály: meg akarod jobbítani az életet, legyél kész átadni magad neki /bízd rá magad/.
4
Attól az időtől kezdve; mióta a népek jelre várnak azért, hogy elkezdjék a Földön az eddig még nem látott hatalmas harcot a jó és a rossz között; amikor már a földnek minden részén hallatszanak már a csendes menydörgések; amikor az emberek már érzik, hogy közel az az idő, amikor összecsap egymással a két sereg — isten serege és a sátán serege — és hogy a jövő emberiség sorsa, ettől az ütközettől függ — felszabadulása, vagy leigázása —, ebben az ünnepélyes időszakban arra kell elsősorban emlékezni, hogy katonai rangot kiérdemelni isten seregében csak a vezér követésével lehet, hasonlóvá válva a szegényekkel, azért, hogy megmenthessük az embereket: lemondva mindenről, nem rendelkezni a hellyel, ahová lehajtsuk a fejünket, hogy el ne kényelmesedjünk, hogy meglegyen annak a teljes lehetősége, hogy ma itt, holnap ott, ott lehessen bárhol ahol éppen a veszedelem, ahol a harc folyik, és a halottakra bízni a halottak eltemetését. Kik a halottak — akik megterhelik magukat múló vesződséggel, és anyagi dolgok miatt szorgoskodnak, nem tudván még csak azt sem, hogy bennük van lélek, mely szabadságot követel. Élni — azt jelenti harcolni, azt jelenti meghalni valamiért, csak így valósulhat meg a végső felszabadulás. Lamene
5
Az ember tökéletesedésének mértéke az ő személyiségétől való megszabadulásával mérhető. Minél jobban megszabadul a saját személyiségétől, annál inkább tökéletesebb.
@
Hiábavaló minden kísérlet az élet megjobbítására lemondás [áldozat] nélkül. Az ilyen kísérletek csak hátráltatják a jobbítás lehetőségét.
Január 20.
Halál és születés — a két határ. E két vég között valami ugyanaz.
1
Ha belegondolsz, hogy mi lesz a lélekkel a halál után, lehetetlen ne gondolni arra, mi volt a lélekkel a születés előtt. Hogyha te valahová mész, valószínű, hogy valahonnan jössz. Így van a létben is. Ha te ebbe az életformába jössz, ez azt is jelenti valahonnan. Hogyha élni fogsz ezután, akkor léteztél eddig is.
2
Hová megyünk a halál után? Oda, ahonnan jöttünk. Ahonnan mi jöttünk ott nem volt az "ÉN" /egyéniség/, — ezért nem is emlékszünk arra; hol voltunk, hogy sokáig voltunk ott, és hogy mi történt ott. Ha halálunk után oda megyünk, ahonnan jöttünk, akkor halálunk után se lesz az, amit mi a saját "ÉN"-ünknek nevezünk.
Emiatt mi sehogyan sem tudjuk megérteni, milyen lesz a létünk a halálunk után. Csak egy dolgot mondhatunk e felől, ahogyan nem volt rossz születésünkig, pont így nem lehet rossz a halál után sem.
3
Amikor az embernek jól megy, akkor boldog, és nem gondol arra, hogy mi lesz az élete után. Ha a halál eszünkbe jut, ítélhetünk az alapján, hogy milyen jól megalkotott számunkra az élet jelenleg, hihetjük, hogy halálunk után is ilyen jó lesz. Abban hinni, hogy isten jó, és a legjobbat tette és teszi számunkra sokkal megnyugtatóbb és helyesebb, mint a mennyországbeli végtelen boldogságban hinni.
4
Amikor megszületünk, a mi lelkünk a testünk koporsójába kerül. Ez a koporsó — saját testünk — fokozatosan szertefoszlik, így lelkünk egyre jobban és jobban kiszabadul. Amikor a test meghal, a lélek teljesen kiszabadul. Heraklitosz
@
Az embernek nem kell találgatnia, hogy mi lesz ez után az élet után, hanem ebben az életben kell annak akarata szerint eljárnia, aki küldött bennünket, amit mi eszünkkel tudunk, és a szívünkkel is érzünk.
Január 21.
Minél jobban megerősödik az emberben a felfogóképessége, és elcsendesednek a szenvedélyei, annál inkább felszabadul benne a lelki élet, isten és a környezete szeretete. Boldog az ember, amikor tudatosan elősegíti ezt.
1
Ha meglátnánk, hogy egy ember, aki ahelyett, hogy a házát befedné és ablakokat rakna, minden alkalommal, amikor fúj a szél és esik az eső kimenne a szabadba, kiállván az esőre, szélbe és haragudva a felhőkre kiabálna rájuk, megparancsolva az egyiknek menjen jobbra, a másiknak, hogy balra, — mi valószínűleg erre az embert azt mondanánk, hogy elment az esze. Ugyanakkor mi mindnyájan ugyanezt csináljuk, amikor megharagszunk a rosszra, melyet az emberek csinálnak, szidalmazzuk az embereket, és nem törődünk azzal, hogy a baj gyökerét megszüntessük magunkban. Holott megszabadulni a bennünk lévő rossztól — befedni a házat, ablakokat rakni — a mi hatalmunkban áll, de a világból kiírtani a rosszat éppoly kevésbé áll módunkban, mint a felhők irányítása. Ha az emberek ahelyett, hogy másokat oktatnának, csak néha-néha foglakoznának azzal, hogy magukat neveljék, — egyre kevesebb és kevesebb rossz maradna a földön, és egyre könnyebb és könnyebb lenne az emberek élete.
2
A hibák és a hamis dolgok ne zavarjanak! Semmi nem tanít úgy, mint a saját hibáink felismerése. Az önnevelésnek ez az egyik legfőbb eszköze. Thomas Carlyle
3
Óvjátok meg a szíveteket a tőletek idegen /nem saját/ aggodalmaktól, ne keveredjetek abba, ami titeket nem érint; inkább azon igyekezzetek, hogy megjavuljatok és sikeresek legyetek a tökéletesedés útján. Jámbor gondolatokból
4
Saját életünk a szellemi "szájhagyományunk" következménye, mint ahogy elődeink élete származásuknak hagyománya. Az általunk megvalósított "nagy tett" úgy tűnik csak indítóok ahhoz, hogy egész életünk feleljen meg ennek a tettnek. Joe Eliot
5
Soha se gondold, hogy nem fontos az az apró bolondság, amit csinálsz. "Korábban csináltam, többé nem teszem." Ez nem igaz: nehezen állod meg, hogy ne tedd még egyszer, amit egyszer már megtettél. Soha ne mond a jó dologról: nem éri meg a fáradtságot; ez olyan könnyű, amikor csak akarom, bármikor megteszem. Ne gondolj, és ne beszélj így. Még a legkisebb jó dolog is erőt ad a szeretetteljes élethez, mint ahogy a nem jóravaló dolgok csökkentik ezt az erőt.
6
Leeset az öreg almafáról egy érett alma a fiatal almafácska mellé. Azt mondta a fiatal almafácska az almának: Isten hozott alma! Kívánom neked, hogy minél előbb rohadj meg, hogy olyanná váljál, mint én! — Rohadj te meg magad, ha neked úgy tetszik, micsoda faragatlanság, — mondta az alma. Nem látod, hogy én milyen piros, jó, erős, lédús vagyok? Én nem rohadni akarok, hanem örvendezni akarok. — Hiszen a te összes szépséged, az egész tested — csak időleges takaró, mindebbe nincs élet. Élet csak abban a magban van, mely benned van, és te nem is ismersz. — Semmilyen mag nincs, mindez butaság! — mondta az alma és befejezte a beszélgetést.
Így gondolják azok az emberek is, akik nem ismerik fel azt, hogy bennük lelki élet van, így csak állati életet élnek. De akarja, nem akarja ezt az az ember, ép úgy, mint az alma, minél többet él, annál jobban és jobban elgyengül, eltűnik belőle az, amit az életének tekintett, és egyre világosabban és világosabban láthatóvá lesz a valóságos, növekvő, haldoklás nélküli élet. Akkor nem jobb-e a kezdettől fogva nem azt az életet élni, ami elhal, hanem ami nem szűnik meg növekedni, és nem semmisül meg?
@
Nekünk úgy tűnik, hogy a legfontosabb a munka: dolgozni valami láthatón, házat építeni, földet szántani, jószágot etetni, terményt betakarítani, de a saját bensőnkön, azon, ami nem látszik — ez a dolog nem fontos, olyan, mint amit lehet is csinálni, meg nem is. Közben csak ez az egy dolog, munkálkodni a lelkünkön, azon, hogy napról napra jobbá és jóvá legyünk, csak ez az igazi tevékenység, és az összes többi látható tevékenység, csak akkor hasznos, ha a fő tevékenység, a lelki folyik.
A tökéletesedés
Az ember számára elérhetetlen isten tökéletessége, de állandóan törekednie kell arra, hogy egyre jobban és jobban megközelítse. Ez az út, melyen menni kell, ősidőktől fogva az emberi faj számára előírt. Ez az út tüskés és nehéz azoktól a nehézségektől, melyeket minden lépésnél tapasztalni. De ez az út vigasztaló, jó érzést termő, melyeket elhoz, és amiből az utolsó termés — a testvér világ, a béke királysága és a szeretet a földön fakad.
Akkor jön el a végleges nagy egység is. Az egyenlőség nem más, mint mindenki életének egybeolvadása a mindennek életével, és ennek az egységnek az átéléséhez nincs más mód, mint elvonatkoztatni magunktó annyira, amennyire az egységnek erre szüksége van, — szabad elutasítása mindennek, ami elválaszt és elkülönít. Ebben van az összes evangéliumi tanítás. Ez van a könyörületben, az általános szeretetben, mely magába foglalja istent, és az összes teremtményét. És isten összes felszólításában mindenekelőtt minden ebben az irányban változik. Az önszeretetből születik a büszkeség, kapzsiság, érzéki vágyakozás, irigység, harag, ellenséges érzelem; az élettel való egységérzetből, melynek alapja isten, születik a szelídség, önkéntes lemondás, belső béke — tiszta öröm, mely átalakítja a földi szenvedést a semmi által meg nem szakítható végtelen boldogsággá.
De emlékez: minél előrébb fogsz jutni ezen az úton, annál több akadállyal fogsz találkozni a korszak gyermekeitől, a múlt királyának alattvalóitól. Ők mindnyájan gyűlölnek, és üldöznek, bíróság elé hurcolnak és tömlöcbe vetnek azért, hogy csírájában elfojtsák a jót, — azt a magot, melyet ti vetetetek magatok körül, — azért, hogy folytatódhasson a rossz, amit ők szolgálnak. Hallgassatok a szívetekre, szilárdítsátok meg az érettségeteket /érett elméteket/, hogy ne essetek el ebben a szent harcban. Hagyományozzátok ezt a harcot, mint a legszentebbül őrzött örökséget azokra, akik utánunk jönnek. Pihenés, a harc után lesz; az ütközet addig a napig folyik, amikor kijelentik: isten győzött, királyságát felállították a Földön, és az ő gyermekeié e szülőföld. Lamene
A szellemi törvény — "szeresd környezeted, mint önmagadat", ahogy az Evangéliumban van — nem jön el, míg nem teljesül. Ez a törvény pont olyan szükségszerű, mint a tömegvonzás, a kémiai egyesülés törvényei, és az összes fizikai törvény.
Feltételezhetjük, hogy a fizikai törvények is ingadoztak, nem voltak általánosak a természet összes jelenségeire, kialakultak, de végül is szükségszerűvé váltak. Pont így van a szellemi törvényekkel, melyek velünk alakulnak ki.
A világ életének közelebbi célja az "ért-elme-s ember" létrehozása és egyesítése. Először csak egyes emberek, akik egyre jobban és jobban alárendelődnek az értelem törvényének, érteni fogják azt, hogy az élet javának /üdvének/ elérése nem az egyes lények törekvése saját jólétük /hasznuk/ elérésére, hanem minden lény törekvése az összes többi hasznára /javára/; aztán idővel ezt egyre jobban és jobban megértik vagy ehhez fognak közeledni az összes többi lények is.
Január 22.
Semmilyen körülmény nem változtathat azon, hogy a gyilkosság ne a legdurvább és legszembetűnőnőbb megsértése legyen az általánosan elfogadott isteni/emberi szabályoknak, mely megtalálható az összes vallás alaptanításában és az emberek lelkiismeretében is.
1
Hol van Krisztus? Hol van az ő tanítása? Hol lehet megtalálni, a keresztények tömegében? Az intézményeikben? — Ő ott nincs; A törvényekben, melyek lelkéig hatolt a helytelen egyenlőtlenség? — Nincs ő ott sem; A jogokban, mely önzéssel áthatott? — Ő ott sincs. Hol van hát a Krisztus tanítása? Az eljövendőben, mely előkészített mű, az ember belső természetében; a világ tájainak aggódó tömegének mozgalmaiban; a tiszta lelkek törekvésében és az igaz szívekben; mindenki tudatában, hisz mindenki tudja, hogy a jelen állapot nem lehet tartós, mert az rossz, ellentétes a könyörülettel, testvériséggel, és a Káini törzs öröksége, mely habozás nélkül elvetett, és isten fuvallatától szétszórandó. Lamene
2
Mi a katonai szolgálat? Megmondom én. Ahogy a fiatalember épp hogy felnő, megerősödik, segítségére lehetne a szüleinek, elviszik katonának, megparancsolják, hogy vetkőzzön, megszemlélik, majd megparancsolják, hogy a keresztre és evangéliumra esküdjön meg, hogy ő engedelmeskedik az összes elöljárójának, és meg fogja ölni mindazokat, akiket megparancsolják, hogy ölje meg. Ugyan mikor teszi ezt meg, ellentétes a józanésszel is, a lelkiismerettel is, még Krisztus törvényének betűjével is, mely az evangéliumban olvasható, parancsra felöltöztetik, fegyvert adnak neki, megtanítják lőni, és elküldik embert ölni — saját testvéreit. Az emberek, akiket neki megparancsoltak megölni, semmi rosszat nem tettek neki, soha nem látta őket, de lő rájuk, mert megesküdött, hogy ezt teszi az evangéliumra, — Pont arra az evangéliumra, amiben megírták, hogy ne esküdj és nem csak, hogy ne ölj, de még csak nem is haragudjál a testvéredre.
3
A katonai szolgálat teljesen elrontja az embert, akiket besoroznak, teljesen felesleges helyzetbe hoznak, azáltal, hogy nincs ésszerű, és hasznos munkájuk, felszabadítván őket, az általános emberi kötelezettségek alól, és ezek helyébe csak az ezred, a mundér, a zászló jelképes dicsőségét állítják, és egyfelől, határtalan hatalom a másik ember felett, másfelől, rabszolgai engedelmesség a nálad magasabb parancsnokoknak.
Kiváltképp romboló hatással van a katonákra az ők haszontalan, gátlástalan életmódjuk, mert ha nem katona viselkedik így, akkor a lelke mélyén lehetetlen, hogy ne szégyenkezne emiatt. A besorozott emberek úgy gondolják, hogy ennek így kell lennie, kérkednek és büszkék az ilyen életre, kiváltképpen háborús időben. "Mi készek vagyunk életünket feláldozni a háborúban, és ezért az ilyen gondtalan, vidám élet nem csak bűnül fel nem róható, de szükséges is számunkra. Mi eszerint is élünk."
4
Egy ember nem ölhet. Ha ölt, akkor ő bűnöző, gyilkos. Kettő, tíz, száz ember, ha ezt teszik gyilkosok. De az állam, vagy a "tömeg" gyilkolhat kedvére, és ez nem lesz gyilkosság, hanem jó és helyes dolog. Csak toborozz minél több "személyt", és a tízezrek lemészárlása bűntelenné válik. De pontosan hány "személy" is kell ehhez? Ez itt a kérdés. Egy ember nem orozhat el, szipolyozhat ki, de tömegnek lehet. Mennyi is kell ehhez? De miért egy, tíz, száz ember nem sértheti meg isten törvényét, de nagyon sok igen? A. Balu
@
Minden emberi testben ugyanaz az isteni kezdet, ezért se különálló személy, se személyek csoportja nem rendelkezhetnek jogosultsággal megsérteni az emberi testek isteni kezdettel létesített egységét [kapcsolatát], vagyis megfosztani az embert életétől.
Január 23.
Az emberi élet legfőbb boldogságával /javaival — a szeretet gyümölcsével — az összes bűn közül csak pont a testvér elleni harag áll teljesen szemben és ezért nincs bűn, mely biztosabban megfosztaná az embert az élet legfőbb üdvétől.
1
Szintén jó — mondja Lucius Annaeus Seneca; „Azért, hogy leszoktasd magad a haragról, figyeld az embereket, amikor haragudnak. Amikor másokat nézel; látod milyenek, amikor dühösek, hogyan válnak hasonlóvá a részeghez, a vadállathoz, elvörösödnek, gonosszá válnak, eltorzul az arcuk, bereked a hangjuk, és hallod a trágárságukat jegyezd meg, nehogy te is ilyen utálatossá válj!
2
Az embereken gyakran eluralkodik a harag és nem tartóztatják magukat tőle, mert azt gondolják, a dühben van valami vagányság. Én, úgymond nem eresztek le, mintha szétvetne és így tovább.. De ez nem igaz! Hogy ne kerüljünk a harag hatalmába, emlékeznünk kell arra, hogy a haragban nincs és nem is lehet semmi jó, a harag — a gyengeség jele, nem az erőé. Ha az, aki dühöng, kötekedik, vagy veri a gyengébbet, gyereket, vagy nőt, még ha veri a kutyát vagy a lovat, ezzel ő nem az erejét mutatja, hanem a gyengeségét.
3
Akármennyire is ártalmas a harag más emberekre, mégis a legártalmasabb a mérgelődőre. A harag mindig sokkal ártalmasabb, mint az a sérelem, mely őt előhívta.
4
Érthető, hogy a kapzsi és fukar miért sért másokat: meg akarja kaparintani másokét, hogy neki több legyen; ő megkárosítja az embereket a saját hasznaival. A dühös (rosszindulatú) ember úgy árt másoknak, hogy neki nincs haszna belőle, sőt mi több: másnak ártva magának is kárt okoz.
Szókratész
5
Az, akiben a harag (kegyetlenség) határtalan — az, aki átitatódik vele, mint az arankával, hamarosan oda jutatja magát, ahová csak a gonosz ellensége akarná taszítani. Buddhista bölcsesség /Dhammapada/
6
Rosszal fizet a te ellenséged, fájdalmasan megtorol a gyűlölködő, de összehasonlíthatatlanul több rosszat okoz neked a szívedben lévő harag.
Se apád, se anyád, se rokonaid, se közelállók nem tesznek neked annyi jót, mint amennyit a te szíved, mikor megbocsájt és elfelejti a sértést. Buddhista bölcsesség /Dhammapada/
7
Sohase gondold, hogy a haragod az emberekre jogos, és egyetlen egy embere se mond, vagy gondold, hogy elveszett, vagy alkalmatlannak /mihaszna/.
8
Az ember csak azért haragszik meg, mert nem tudja, hogy miért történt az, amire megharagudott. Mert ha tudná, akkor nem a következményre haragudna, hanem az okra. De a külső oka bármilyen jelenségnek olyan távoli, hogy nem lehet megtalálni; de a belső oka — mindig te vagy.
9
Miért van, hogy úgy örülünk hibáztatni másokat, és olyan haragosan, igazságtalanul vádolunk? Azzal, hogy másokat hibáztatunk a felelősséget elhárítjuk magunkról. Úgy tűnik, mintha nekünk nem attól rossz, mert rosszak vagyunk, hanem attól, hogy mások bűnösök.
@
Amikor az emberek haragosan vitatkoznak egymással, a gyermek nem mérlegeli, kinek van igaza, és ki a hibás, hanem szomorúan elfut az ilyen emberektől, elitélve mindkettőt, és ő mindig igazságosabb, mint az egyik vagy a másik a vitatkozók közül.
Január 24.
Merre tart az emberiség, ezt nem kell tudni az embereknek. A bölcsesség megjelenése abban áll, hogy tudod, te merre menj. És ezt te tudod: a legfelsőbb tökéletességhez.
1
Keskeny az út, mely a valósághoz vezet, és kevesen találják meg. Kevesen találják meg, mert a többség a széles úton jár, azon, melyen mindenki jár. A valódi út — keskeny, csak egy emberes. És ahhoz, hogy megtaláld, nem a tömeggel kell menned, hanem azok az egyének után: Buddha, Confucius, Szókratész, Krisztus, akik a saját és mindnyájunk számára, egyik a másik után lerakták egy és ugyanazt a keskeny utat. Malori Ljuszi
2
Csak három csoportja van az embereknek: az elsők megtalálták istent és neki szolgálnak; ezek az emberek ésszerűek és boldogok. Másodikak nem találták meg és nem is keresik őt; ők eszeveszettek és boldogtalanok. Harmadikak nem találták meg, de keresik őt; ezek az emberek ésszerűek, de még boldogtalanok. Paszkál Blez
3
Ahol az igazság keresése kezdődik, mindig ott kezdődik a valóság; abban a pillanatban, mikor az igazság keresése abbamarad, megszűnik a valóság. John Ruskin.
4
Felismerni minden dologban az isteni tökéletességet, és a saját életed folyása ehhez a tökéletességhez közeledjen — ebben áll a régmúlt bölcsek csodálatos szemlélete: Szókratészé, Epiktétosz, Márkusz Auréliuszé. Van olyan keresztényi magatartás, mely leszólja a bölcsességet, és nem akarja elismerni azt. Holott mennyivel bölcsebb tanítás — megelégedni isten országával itt a Földön, mintsem azzal a tanítással, mely azt hirdeti, hogy ez csak a véggel lehetséges.
A hamis tanítás ismérve az, hogy halasszuk el az életet egy következő időpontig és a hívőt a magasabb erkölcsű emberről alkotott saját tanítása alapján ítéli meg. Amiel
5
Ha az ember keresi a bölcsességet okos, de ha úgy gondolja elérte, őrült. Perzsa bölcsesség
6
Nem a hely fontos, melyet elfoglalunk, hanem az irány amerre haladunk. Holmes
@
Nem a körülötted lévő emberek általános céljai kell, hogy meghatározzák a te tevékenységed, hanem a te életed küldetése, mely ugyanaz a világ összes emberének küldetésével.
Január 25.
Van a tudás, mely szükséges minden ember számára. Amíg az ember nem sajátította el ezeket az ismereteket, minden más tudás csak kárára lesz.
1
Szókratész állandóan felhívta a tanítványainak a figyelmét arra, hogy a jól összeállított műveltség minden területen csak egy bizonyos közismert határig megy, melyet nem célszerű átlépni. Geometriából elegendő - mondja ő - annyi, hogy adott esetben megmérhess egy darab földet, melyet eladsz vagy veszel, vagy feloszd az örökséget, vagy feloszd a munkát a dolgozóknak. "Ez olyan egyszerű - mondja ő - hogy egy kis igyekezettel nem okoz nehézséget semmilyen mérés, még ha az egész Földet kellene felosztanod is."
De ő helytelenítette a nagy erőfeszítést igénylő elmélyülést ebben a tudományban, s bár személyesen nagyon jól ismerte ezeket, mégis azt mondta, hogy ez sok időt vehet el az ember életéből, és elvonja figyelmét más hasznos tudománytól, miközben semmire sem kell. A csillagászatról csak annyit tartott fontosnak: hogy az égről megállapítsuk az időt éjjel, a hónap napját, és az évszakot; ne vesszünk el az úton, tartsuk az irányt a tengeren és váltsuk az őrt. "Ez a tudomány olyan könnyű — fűzte hozzá ő — hogy elérhető minden vadász, minden tengerész, általában minden ki számára, aki egy kicsit is akar vele foglalkozni." De addig elmenni benne, hogy tanulmányozzuk a különböző pályákat, melyeket az égitestek írnak le, kiszámolni a bolygók és csillagok nagyságát, távolságukat a földtől, és mozgásuk változását, — szerfelett rosszalt, mivel nem látta ezeknek semmilyen hasznát. Ő nem a tájékozatlansága miatt volt ilyen lekezelő ezekről, hiszen ő tanulmányozta ezeket a tudományokat, hanem mert nem akarta, hogy időt, és energiát fecséreljünk, melyet inkább az ember számára legfontosabbra fordíthatnánk: szellemi fejlődésére. Xenofont
2
Jaj, a tudósoknak, akik ismereteket gyűjtenek, jaj, az önelégült filozófusnak, és a telhetetlen kutatóknak! Ezek az ostoba gazdagok mindennap megünneplik saját eszük tivornyáját, míg a szerencsétlenek szüntelenül éheznek. Ezek az emberek a semmivel vannak eltelve, mert ez az üres tudás nincs hatással sem a belső /egyéni/, sem a közösségi tökéletesedésre. François de Salignac de la Mothe Fénelon
3
Fordítsd el saját figyelmedet a világ hazugságairól és ne bízzál a saját érzékszerveidben, mert becsapnak, de önmagadban, az egódon kívül keresd az „állandó / folytonosan tartó/ embert”! Buddhista bölcsesség (Dhammapada)
4
A gyakorlati tudomány, amikor csak önmagáért foglakoznak vele mindennemű vezérlő filozófiai gondolat nélkül véglegessé formálva, hasonlatos az archoz, melynek nincsen szeme. Egy foglalatossággá válik, a középszerű emberek számára, melyek egyszersmind megfosztottak a felsőbb tehetségtől, akik különben csak akadályai lehetnének ezeknek a türelmet igénylő kutatásoknak.
Az emberek ilyen középszerű képességekkel arra összpontosítanak teljes erejükkel, és tudásukkal egy adott meghatározott tudományos területen, ahol ők ezért elérhetnek egy teljes tudást, mind emellett az össze többi területen teljesen tudatlanok. Őket azokhoz a munkásokhoz hasonlíthatjuk, akik egy olyan falióragyárban dolgoznak, ahol az egyik csak kereket, a másik csak tengelyt, a harmadik csak láncot csinál. Schopenhauer
5
Jobb tudni az élet néhány elvét, mint kitanulni sok értelmetlen tudományt. Az élet elve visszatart a rossztól, a jóra irányít; hiszen az értelmetlen tudományok ismerete büszkeségre csábít és megzavarja a józan gondolkodásodat, mely az élet elvéhez szükséges.
@
Ne a tudatlanságtól, hanem a hamis tudástól félj! Jobb semmit sem tudni, mint valóságnak venni azt, ami valótlan. Jobb semmit sem tudni az égboltról, mint azt gondolni, hogy szilárd, és rajta ül az isten. De az se sokkal jobb, hogy azt gondoljuk, hogy amit látunk, mint égbolt, végtelen tér: a végtelen tér ép oly pontatlan, mint a kemény égbolt.
Január 26.
A gazdag ember nem lehet más csak könyörtelen. Adj neki természetes könyörület érzését, és ő gyorsan megszűnik gazdagnak lenni.
1
Nem határtalan-e az ellentmondás aközött, hogy mi az étkezőben ülünk nevetve és megcsömörlötten, és aközött, hogy másokat hallunk sírva elmenni az utcán és nemhogy nem fordítunk figyelmet a sírásukra, de még fel is háborodunk rájuk, és szélhámosoknak nevezzük őket? Te mondod, hogy szélhámos! Vajon egy kenyérért kezd-e el valaki szélhámoskodni? Ha te úgy gondolod, hogy becsap, annál inkább neked kellene sajnálkoznod miatta, és annál jobban meg kellene szabadítanod a nélkülözéstől. Ha pedig te nem akarsz adni, akkor legalább ne sértsd meg. Aranyszájú Szent János
2
Előbb hagyj fel a rablással, és csak azután irgalmaskodj. Fogd vissza kezed a sápszedéstől, és majd csak azután töröld kezeid az adományba. Ha pedig mi ugyanazzal a kezünkkel egyeseket levetkőztetünk, másokat felöltöztetünk, akkor az alamizsna szolgál ürügyül a bűncselekményhez. Jobb, ha nem nyújtunk ilyen segítséget, mintha ilyen módon vagyunk irgalmasak. Aranyszájú Szent János
3
Semmin sem látszik annyira a gazdagok kegyetlensége, mint az ők adakozási törekvésükön.
4
A gazdagoknál 15 szoba három embernek, és mégse engedi melegedni és meghálni a koldust. A parasztnál 7 öles ház 7 embernek, és ő mégis szívesen beengedi a vándort.
5
Mi szeretjük a tárgyakat az ő tökéletlenségükért, mely az isten által előre meghatározott azért, hogy az ember életének szabálya az erőfeszítés legyen, de az emberi ítélkezés szabálya a könyörület. John Ruskin
6
Ahogy a bölcsesség első elve az önmagunk megismerésében van, — bár ez a legnehezebb, — úgy az irgalmasság alapja abban áll, hogy kevéssel beérjük, bár ez szintén ugyanolyan nehéz; és csak a megelégedett és megbékélt emberben jelenik meg mások felé az irgalmasság ereje. John Ruskin
7
Akinek bősége van a Földön, de szükségben látja a testvérét, az elzárja a szívét tőle, — hogy lehetne abban isten szeretete? Gyermekeim! Szeressük egymást ne szavakkal, és nyelvel, hanem tettel és őszintén! 1 Ján. 3.17-18.
@
Ahhoz, hogy ne szavakkal és nyelvvel szeressünk, hanem tettel és őszintén, a gazdagnak adnia kell a kérőknek, mint ahogy Jézus mondta.
És ha a kérőknek adunk, bármilyen sok vagyona is volna az embernek, hamarosan nem lenne bősége. Ha pedig megszűnik a gazdagsága, akkor teljesítette azt, amit Krisztus mondott a fiatal gazdagnak.
Január 27.
Az emberek szeretete ad valódi, elvehetetlen belső javat, egyesítve az embert más emberekkel és istennel.
1
Senki sem zavarhatja meg az ember lelki fejlődését, kivéve önmagát. Se fizikai gyengeség, se észbeli alkalmatlanság nem lehet akadálya a lelki természet fejlődésének, mivel a lelki természet fejlődése — csupán a szeretetben való növekvés, és ennek a fejlődését semmi sem akadályozhatja. Lucy Mallory
2
Értelmes ember nem azért szeret, mert neki megéri, hanem azért, mert ő magában a szeretetben találja meg az üdvét /boldogságát/.
3
Ne szánakozzatok a múltról, mi haszna a sajnálatnak? A hazugság mondja: bánkódj; az igazság mondja: csak szeress! Bocsáss el magadtól minden emléket! Ne beszélj a múltról; élj a szeretet fényében, és csak hagy múljon el minden egyéb! Perzsa bölcsesség
4
Egy kínai bölcstől kérdezték: "Miben áll a tudomány /valaki tudásának, ismereteinek egésze/?" Azt felelte: "Abban, hogy ismeri az embert". Kérdezték tőle: "Miben van az erényesség?" Ezt mondta: "Az emberek szeretetében."
5
Az ember nem képes elérni a boldogságot, azért, mert minél jobban törekszik a világi boldogságra, annál kevésbé megvalósítható. A kötelesség teljesítése se adhat boldogságot. A végrehajtása nyugalmat ad, de nem boldogságot.
Csak az isteni, tiszta szeretet – egyesülés istennel ad valódi üdvöt /boldogságot/; mert ha a lemondás örömé lenne, állandó, növekvő, háborítatlan örömmé, akkor a lélek folyamatosan ellátott lenne boldogsággal. Henri-Frédéric Amiel
6
Igyekezzél megszeretni azt, akit nem szerettél, elítéltél, aki megsértett téged. Ha sikerül neked ezt megtenned, akkor megtapasztalod a boldogságnak egy teljesen új, csodálatos érzését. Rögtön meglátod ebben az emberben ugyanazt az istent, mely benned is lakozik. És ahogy a lámpa jobban világít a sötétség után, épp úgy benned, mikor megszabadulsz a szeretetlenségtől, erősebben és örömtelibben felragyog az isteni szeretet fénye.
7
Én felismerem magamban az erőt, mely idővel átalakítja a világot. Ez az erő nem lök, és nem nyom, de én érzem, ahogy apránként, és feltartóztathatatlanul gyógyít engem. Én látom is, hogy valami engem vonz, úgy ahogy én is tudatlanul vonzok másokat. Én magammal ragadom /elbűvölöm, lenyűgözöm/ őket, és ők is magukkal ragadnak engem, és mi beismerjük törekvésünket egy új egyesülésbe.
Kérdeztem az erőt, ami bennem volt: Ki vagy te? És ő felelt: „Én vagyok a szeretet, uralkodója az égboltnak és uralkodója akarok lenni a Földnek is. Én — a leghatalmasabb az összes égi erők közül, s azért jöttem, hogy létrehozzam a jövő közösségét.” Crosby
8
Mint ahogy, az anya kockáztatva a saját életét, neveli és óvja gyermekét, saját, egyetlen gyermekét, pont így minden ember neveli és óvja magában a barátságosság érzését minden élő iránt. Karani Metta Sutta
@
Rettenthetetlenség, nyugalom, öröm, amit a szeretet ad olyan nagy, hogy a világi örömök, melyet az emberi szerelem nyújt, észrevétlen annak, aki felismerte a szeretet belső üdvét /javait/.
Január 28.
Ahhoz, hogy az ember megismerje azt az elvet, melynek alárendelt és mely a szabadságát adja, fel kell emelkednie a testi létből a lelkibe.
1
Aki küldött engem ő az igazság /valódisága valaminek/, és amit tőle hallottam azt mondom a világnak is. Nem értették, hogy az atyjáról /gondoskodójáról, jótevőjéről/ beszélt.
Ezért Jézus ezt mondta nekik: amikor felemelkedik /felmagasztalódik/ az ember fia, akkor megtudjátok, hogy ez vagyok én és semmit sem teszek magamtól, hanem ahogy megtanított engem az én atyám, s így is mondom. Ján. 8.26-28
2
Krisztus, az ember fiának a felmagasztalásának nevezi annak felismerését, hogy a saját életünk nem a sajátunk, hanem azé a szent léleké, amely minden emberben lakik.
3
Krisztus igazi próféta volt. Ő látta a lélek titkát. Ő látta az ember nagyságát. Ő hű volt ahhoz, ami benned, és bennem van. Ő isten megtestesülését látta az emberben. És fenséges elragadtatott állapotában mondta: "Én csodálatos /tökéletes, isteni/ vagyok, isten munkálkodik rajtam keresztül, rajtam keresztül szól. Ha meg akarod látni /tapasztalni/ – nézzél magadba, akkor, amikor úgy gondolkozol és érzel, mint ahogy én most gondolkodok és érzek!" És az emberek meghallották ezeket a szavakat, és a következő nemzedéknek mondták: "Ez Jehova volt, az égből jött. És én megölök mindenkit, aki azt mondja, hogy ez ember volt." A kifejezéseinek a módja, az ő nyelve. Az ő igazságának a helyét, az ő példabeszédei foglalták el; az egyházakat /templomokat/ nem az ö igazságára alapították, hanem az ő hasonlataira. És a kereszténység szintén legendává /mendemondává/ vált, mint az egykori görögök és egyiptomiak érzelemben gazdag /lírikus/ tanításai. Ő tisztelte Mózest és a prófétákat, de nem tartotta szükségesnek kitartani az ők elsődleges /eredeti, kezdetleges/ kinyilatkozásaiknál, és alárendelte azokat a szív örök kinyilatkoztatásának /sugallatának/. Felismerve ezt az uralkodó elvet, mely az emberek szívében él, ő nem rendelte alá ezt az elvet semmilyen más törvénynek. Ő ezt az elvet istennel azonosította. Emerson
4
Én és isten egy (ugyanaz)! — mondta a mester. De ha ön istennek tartja az én testemet, akkor téved. Ha istennek tartja testetlen lényemet, mely sajátos /elkülönített/ más lényektől, szintén téved. Csak akkor nem téved, amikor megérti a magában lévő valóságos / igazi/ saját ént, azt, mely valóban egy istennel és ugyanaz minden emberben. Ahhoz, hogy felismerjük ezt az „ént”, fel kell emelni /nemesíteni, felmagasztalni/ magunkban az embert. És mikor felemelted, meglátod, hogy közötted és más emberek között semmilyen különbség sincs.
Nekünk csak úgy tűnik, mintha mi elkülönült lények lennénk, mint ahogy egy almafán minden virágnak, hogy ő külön „lény”, pedig ők mindnyájan csak virág egy almafán, és mindez egyetlen csirából keletkezett. Fjodor Sztrahov
5
Rövid ideig kell élnünk ebben az életben, az örök élet elve szerint. Thoreau
6
"Az emberi lélek természete szerint keresztényi." A kereszténységet az emberek mindig úgy képzelték el /fogták fel/, mint valami elfeledett és hirtelen felelevenedőt. A kereszténység felemeli az embert azokba a magasságokba, ahonnan feltárul neki az örömtől sugárzó világ, mely ésszerű elvnek van alárendelve. Érzés, melyet átél az az ember, aki felismeri a kereszténység igazságát hasonló ahhoz, mint amit egy sötét, dohos bástyába bezárt ember átélne akkor, amikor kijut a nyitott bástya tetejére, ahonnan meglátná az eddig nem látott gyönyörű világot.
@
Az öntudat alávetése emberi törvénynek rabbá tesz, az öntudat alávetése isten törvényének felszabadít.
A keresztény tanítás lényege
Folyamatosan, a legrégebbi idők óta az emberek kilátástalannak, bizonytalannak és értelmetlennek érezték saját létezésüket és igyekeztek megmenekülni ebből a kilátástalanságból, bizonytalanságból és értelmetlenségből, olyan istenbe vagy istenekbe való hitbe, akik képesek lennének megszabadítani őket az élet különböző szerencsétlenségeitől, és a következő életben megadták volna azt az üdvöt, amit vágytak és nem tudtak megkapni ebben az életben. És emiatt ősidőktől fogva a különböző népek között voltak különböző hittérítők is, akik arra tanították az embereket: hogy milyen az az isten vagy istenek, akik megmenthetik az embereket; és arra mit kell tenni ahhoz, hogy megfeleljünk ennek az istennek vagy isteneknek, hogy megkapják jutalmuk ebben, vagy a következő életben.
Egyes vallási tanítások arra tanítottak: hogy isten a napban van és megtestesülhet különféle állatokban; mások tanították — hogy isten menny és föld; míg mások azt tanították, hogy isten teremtette a világot és kiválasztott az összes nép közül egy szeretett népet; megint mások tanították, hogy sok isten van, és ők részt vesznek az emberek dolgaiban; megint mások tanították, hogy isten emberi alakot öltve leereszkedett a földre. És mindezek a tanítók összekeverve a valóságot a kitalálttal, megkövetelték az emberektől nemcsak az önmegtartóztatást tettektől, melyeket helytelenítettek, és dolgoknak a megtételét, melyeket jónak tartottak, még a szentségeket is, az áldozatokat is, az imádkozásokat /könyörgéseket/ is, melyek minden másnál jobban kellett, hogy biztosítsák az embereknek az ő üdvüket ebben és a következő világban.
De minél többet éltek az emberek, a „hittanok”annál kevésbé és kevesebbé elégítették ki az emberi szellem követelményeit. Az emberek látták, először is hogy a boldogságot, melyhez igyekeztek ebben a világban nem elérhető, az isten vagy istenek követelményeinek teljesítései ellenére sem. Másodszor, annak következtében, hogy a közoktatás elterjedt a bizalom abba, amit hirdettek a vallási tanítók istenről, az eljövendőről és a jutalmakról benne, nem kapcsolódott a kialakult világképpel, így egyre gyengült és gyengült. Míg korábban az emberek habozás és kételkedés nélkül, tudtak hinni abban: hogy 6000 évvel ezelőtt isten teremtette a világot, hogy a Föld a mindenség középpontja, hogy a föld alatt található a pokol, hogy isten járt a földön és azután felemelkedett a mennybe és így tovább, most már ennek nem lehet hinni, mert az emberek pontosan tudják: hogy a világ nem 6000 éve létezik, hanem 100000 éve; hogy a Föld nem a világ középpontja, hanem csak egy nagyon kicsi bolygó más égitestekhez viszonyítva; és tudják, hogy a föld alatt semmi sem lehet, mert a Föld gömbölyű; tudják /1804-ben/, hogy az égbe szállni nem lehet, mert égbolt nincs, csak látszólagos csillagászati égbolt. Harmadszor, ami a legfőbb — megrendült a bizalom ezekben a különböző tanításokban amiatt, mert az emberek közelebbi kapcsolatba kerülve egymással, megtudták azt, hogy minden országban a vallási tanítók saját különálló tanaikat hirdetik, és ismerik el egyedüli igazságnak, és vitatják az összes többit. És az emberek ezt megtudva, természetesen arra következtettek; hogy egyik sem ezek közül a tanok közül nem jobban őszinte, mint a másik, így egy se lehet közülük elfogadott, mint kétségtelen és tévedhetetlen valóság. A boldogság elérhetetlensége ebben az életben, egyre terjed az emberiség közoktatásával és az emberek egymás közti összeköttetésükkel, aminek következtében megismerték más népek vallástanításait, emiatt az emberek bizalma a nekik tanított hitoktatásban egyre gyengült és gyengült. Ugyanakkor kialakul az igény az élet értelmének magyarázatára és az ellentmondás feloldására egyrészről a boldogságra és életre való törekvés, másrészt az egyre jobban és jobban világosan tudatosodó elkerülhetetlen szegénység, és halál között egyre sürgetőbb és sürgetőbb.
Az ember szeretne magának jólétet/javakat/, ebben látja életének értelmét, és minél tovább él, annál jobban látja, hogy ez számára lehetetlen; az ember kívánja az életet, és annak folytatását és látja, hogy ő is és körülötte minden élő elkerülhetetlen megsemmisülésre és eltűnésre kárhoztatott; az ember rendelkezik értelemmel, és keresi az értelmes magyarázatát az élet dolgaira és nem talál semmilyen értelmes magyarázatot se saját, se más életére. Míg a régmúltban az emberi élet ellentmondásának a felismerése – mely boldogságot és folytatást követel, és aközött, hogy a halál és a szenvedés elkerülhetetlen – csak a legjobb elmék számára volt elérhető, mint Salamon, Buddha, Szókratész, Lao Ce és mások, a későbbi időkben ez valóságossá vált, és mindenki számára érthetővé, és ezért vált szükségessé ennek az ellentmondásnak a feloldása jobban, mint valaha.
És pont ekkor, ebben az időben: amikor az értelemmel való törekvéssel lehetetlen volt az ellentmondások feloldása, – a jólétre és az életre –; amikor ez kifejezhetetlenül elviselhetetlené és nélkülözhetetlenné vált az emberiség számára, megadatott a kereszténység tanításában, a tanítás valódi értelmében. Az ősi hittan saját meggyőződésből hitt a teremtő isten, a gondviselő és üdvözítő létezésében, de igyekeztek titokban tartani az emberi élet ellentmondását; a keresztény tanítás pedig pont ellenkezőleg megmutatja az embereknek ezt az ellentmondást az ő teljes erejével; megmutatja nekik azt, hogy ellentmondásnak kell lenni, és az ellentmondás beismerésén keresztül elvezet a feloldódásba /megoldásba/ is. Ellentmondás a következőben van. Valóban egyik oldalról az ember állat, és képtelen nem az lenni, amíg a testében él; másrészről, ő egy szellemi lény, megcáfolva az ember összes állati kritériumait. Az ember életének első idejében él, nem tudva arról, hogy ő él, így nem ő él, de rajta keresztül él az az erő, mely mindenben él, ahogy tudjuk. Az ember csak akkor kezdi el a saját életét élni. Amikor tudja, hogy él, amikor tudja, hogy magának jót /javakat/ akar, és az összes többi lény szintén ezt szeretné. Ennek tudása adja neki az értelme felébredését.
Ezt felismerve, — hogy ő él, és magának jót /javakat/ akar, és ezt akarja a többi lény is —, az ember elkerülhetetlenül megtudja azt is, hogy a jót, melyet különálló lényének szeretne elérhetetlen és e helyett a jó helyett, melyre vágyik, csak az elkerülhetetlen szenvedés és halál küszöbén áll, és ugyan ez vár az összes más lényre. És a jelentkező ellentmondás, melynek feloldására keres az ember megoldást, mely esetén az élete, olyan amilyen, és volna értelme. Szeretné, ha élete úgy folytatódna, mint ahogy folytatódna az élete az értelmének a felébredése előtt, vagyis teljesen állatiasan, vagy, hogy lenne teljesen lelki élete. Az ember vadállat vagy angyal akar lenni, de nem lehet sem vadállattá és sem angyallá.
És éppen itt jelentkezik az ellentmondás feloldása, melyet a keresztény tanítás ad. Azt mondva az embernek, hogy ő se nem fenevad, se nem angyal, de angyal mely a fenevadtól született — szellemi lény, élőlénybe születve. Így egész itt tartózkodásunk ebben a világban nem más, mint ez a születés. Épp csak felébred az emberben az értelem, mely azt mondja neki, hogy ö jót akar megának; és akkor az ő ésszerű öntudata felébredt ebben a különálló lényében, — úgy tűnik neki, hogy a jókívánsága a saját külön lényére vonatkozik. De ez a legértelmesebb tudat, mely különálló lénynek mutatja magát, s jót kíván magának, megmutatja neki azt is, hogy a különálló lény nem felel meg a jó vágyának, és az életnek sem, amit ő mind önmagának tulajdonítana; ő látja, hogy egy különálló lény nem rendelkezhet a jóval, sem az élettel.
"Akkor hát kinek van igazi élete?" — kérdezi saját magát és látja, hogy valódi élettel nem rendelkezik se ő, sem azok a lények, akik körülveszik, épen hogy, csak javakat kívánnak /vágyakoznak/. És felismerve ezt, az ember felhagy azzal, hogy tisztelje magában az ő különállóságát más testi és halandó lénytől, és felismeri magában a másoktól elválaszthatatlan, szellemi, és ezért halhatatlan lényt, mely feltárult az ő józan esze előtt. Ebben áll az emberben az új szellemi lény születése.
A lény, mely feltárul az emberben az ő ésszerű tudata által, ez a jó kívánása /vágyakozás/, ugyanannak a jónak melyet korábban életcélul tűzött, de azzal a különbséggel, hogy az előző lénynek a jó akarata az egy testben lévő lényre vonatkozott, és nem ismerte fel önmagát, a mostani jó kívánója felismerte magát és ezért nem valamilyen különálló lénynek, hanem minden létezőnek kívánja. Az értelem felismerésének első idejében az embernek úgy tűnik, hogy a jó kívánság, amit magában felismer, csak ahhoz a testhez tartozik, amiben ő bezárt. De amint tisztábbá és erősebbé válik az értelme, annál világosabbá válik, hogy valóságos lény, valóságos "éne" az embernek, ahogy rövid időn belül felismeri magát, nem a saját teste lesz, nem rendelkezik saját élettel, és magának a jó kívánása más szavakkal — jó kívánás minden létezőnek. A jó kívánása minden létezőnek ez az, amit az élet minden létezőnek ad, ez az, amit istennek nevezünk. Így a lény, mely megnyílik az ember értelme előtt, a születendő lény, — ez az, aki életet ad minden létezőnek — ez az ISTEN.
A korábbi tanítások szerint, isten felismeréséhez az embernek hinnie kellett abban, amit más emberek mondtak istenről, és abban, hogy mintha isten teremtette volna a világot, az embereket, majd megmutatta az embereknek magát; a keresztény tanítás szerint az ember közvetlenül megismeri istent önmagában a saját tudatával. Az emberben lévő öntudat megmutatja, hogy életének a lényege az, hogy minden létezőnek a javát akarja, mely olyan valami, ami szavakkal megmagyarázhatatlan és leírhatatlan, ugyanakkor mégis az ember számára a legközelebbi és a legérthetőbb.
Az emberben a kezdeti jókívánság úgy jelenik meg, mint egy különálló élőlénynek a létére; majd — olyan lények létére vonatkozóan, melyeket szeret; később, attól a pillanattól kezdve, ahogy felébred benne az ésszerű tudata, már úgy mutatkozik meg benne, mint jóakarat minden létező lény számára. A jóakarat minden létező lény számára az alapja minden élet kezdetének, ez a szeretet, ez isten, ahogy az evangéliumban is írták, hogy isten a szeretet. Tolsztoj L. N.
Január 29.
Ne gondold, hogy a bölcsesség csak különleges embereknek mutatkozik meg. A bölcsesség elengedhetetlen minden ember számára, ezért jellemzője is minden embernek. Bölcsesség abban van, hogy tudjuk a saját küldetésünket /rendeltetésünket/, és a végrehajtás /megvalósítás/ módját is.
1
Három úton érhetjük el a bölcsességet: első a gondolkodás útja, ez az út a leg nemesebb; második az utánzás útja, ez a legkönnyebb út; harmadik a kísérletezés útja, ez a legnehezebb út. Konfucius
2
Az ember érdemét nem azzal mérjük, amit elért, hanem azzal a munkával, amit belefektetett az elérésébe. Leszing
3
Az élet — iskola, ahol a szerencsétlenség jobb tanító, mint a szerencse. Grenadai Szulejman
4
Magadat akarod tanulmányozni — nézd az embereket, és amit csinálnak.
Az embereket akarod tanulmányozni — saját szívedbe tekints. Schiller
5
Megérteni a dolgokat — ez azt jelenti időzni bennük, majd kijönni belőlük. Szükség van tehát a fogságra /foglyul ejtésre/, majd a kiszabadulásra; megbabonázásra /elbájolásra/, és majd kiábrándulásra /csalódásra/; elragadtatásra /szenvedély/ és közömbössé válásra /elhidegülésre/. Ugyanaz az, aki még a megbabonázás állapotában van, mint aki még nem volt megbabonázva — egyformán nem érthetik. Mi csak azt ismerhetjük jól, amiben először bíztunk, majd utána megvitatunk /mérlegeltünk/. Ahhoz, hogy értsünk /megítéljünk/, szabadoknak kell lennünk, de ezt megelőzően rabnak /elkötelezettnek/. Henri-Frédéric Amiel
6
Amikor az emberek vagy a népek életének hossza olybá tűnik, mint a tiszavirág és fordítva - a tiszavirág élete végtelen, mint az égitestek élete az összes porszemeivel, népeivel együtt, mi nagyon parányinak, és nagyon hatalmasnak érezzük magunkat; és mi a legtávolabbi égi térből szemlélhetjük létezésünket, és azt az apró ciklont, mely izgalomban tartja kis Európánkat. Íme, mit tesz a gondolat, mely szabad. Henri-Frédéric Amiel
7
Belőlünk, vagy rajtunk keresztül sugárzik a fény — csak azt tudhatjuk, hogy mi semmik vagyunk, de ez a fény minden. Azt, amit rendszerint embernek nevezünk — evő, ivó, ültető, olvasó lény, — nem tükrözi az ember igazi ragyogását, hanem ellenkezőleg, a koholmányt /hamisat/ mutatja. Az igazi ember — az a lélek /szellem/, ami benne lakik. Ha csak megmutatná magát a dolgokban, mi akkor meghajolnánk előtte.
A bölcs mondás így szól: " isten lárma nélkül jön hozzánk." Ez azt jelenti, nincs elválasztó fal köztünk és a mindenség kezdete között, nincs fal ember, mint következmény és isten, mint ok között. Emerson
8
A bennünk lévő szellem, a mi bíránk /megítélőnk/ is, és a mi megmentőnk /oltalmazónk/ is. Ne sértsd /bántsd/ meg az öntudatos szellemedet — legfelsőbb belső bírádat. Manu
@
Nincs olyan helyzet, és nincs olyan jelentéktelen dolog, amiben nem mutatkozhatna meg a bölcsesség.
Január 30.
A föld, nem válhat magántulajdonná!
1
Amikor Szókratészt megkérdezték, hová valósi, ő azt felelte, hogy ő az egész világ polgára; ő az egész föld lakosának és polgárának tekintette magát. Marcus Tullius Cicero
2
Ha feltennénk, hogy minden lakott föld földbirtokos tulajdona lehet, és nekik rendelkezési joguk van a területük felett, akkor a többi földbirtok nélkülinek nincs joga erre. Ezáltal a földbirtok nélküliek csak a földbirtokosok beleegyezésével létezhetnének a földön. A nincsteleneknek arra a talpalatnyi helyre, melyet lábukkal elfoglalnak, csak azzal a feltétellel lenne joguk, ha megengedné az adott föld birtokosa. Így ha ezek nem akarnának nekik helyet adni, ők kivetettek lennének a földgolyóról. Herbert Spencer
3
Tulajdon a földre, olyan, mint tulajdonba venni másokat, lényegét tekintve a saját abban különbözik a tárgyak birtoklásától, hogy munka által jött létre. Fosszátok ki erővel az embert, a népet: a pénzét, az árucikkét, a jószágát, fosztogatásotok elmeneteletekkel együtt megszűnik. Az idő múlásával, természetesen a ti gaztetteitek nem válik jóvá, de az idő megsemmisíti következményeit. Az gyorsan a múltba vész az emberekkel együtt, akik részt vettek benne. De fosszátok meg a népet a földtől, és a ti rablásotok örökösé, állandóvá válik. Ez válik friss rablássá minden újabb, egymást követő nemzedék számára, minden újévben és új napon. Henry George
4
Mi elfoglaltunk egy szigetet, amelyen élünk saját erőnkből. Egy hajótörést szenvedett tengerész vetődik a partunkra. Mire van joga? Mondhatja-e: én is ember vagyok, nekem is a természetes jogom megművelni a földet, ugyanazon az alapon, mint ti én is elfoglalhatok egy darab földet azért, hogy eltarthassam magamat a saját munkámmal. Lavello
5
A mérhetetlen szegénység oka — az a durva és szörnyű jóváhagyás arról, hogy a föld lehet bárki saját tulajdona. Ez pont olyan igazságtalanság és kegyetlenség, mint a rabszolgaság. Cardinal John Henry Newman
6
Ha van olyan ember, akinek nincs jogalapja a földre, akkor törvénytelen a jogcím a földre — nekem, neked, minden embernek. Emerson
7
A Föld — a mi közös anyánk, ő tart el minket, ő ad menedéket, megörvendeztet és szeretettel melenget minket; születésünk pillanatától egészen, míg örök nyugalomra nem térünk az ő anyai keblén; ő állandóan a saját lágy ölelésével dédelget minket. És mindezek ellenére, az emberek az ő eladásán gondolkodnak, és valóban, a mai áruba bocsátós korunkban a földet zsibvásárra viszik értékelés, és az úgynevezett áruba bocsátás céljából. De a föld eladása — melyet a teremtő alkotott — durva ostobaság következménye. A Föld csak a Mindenható Isten és az összes emberi gyermekéé lehet, akik rajta dolgoznak, és fognak rajta dolgozni. A Föld nem valamely nemzedék tulajdona, hanem minden volt, jelenlegi és jövőbeni nemzedéké, akik dolgoznak rajta. Thomas Carlyle
@
Senkinek sincs joga földtulajdonra!
Január 31.
A legnagyobb szemtelenség — egyes emberek által olyan vallási törvények létrehozása, melyeket mások nem vitathatnak meg, és más embereknek el kell fogadniuk a bizalom alapján.
Miért lenne erre szükségük az embereknek?
1
Ha valami igaz, akkor higgyen ebben mindenki: szegény, gazdag, férfi, nő és gyermek. De ha nem igaz, ne higgyen benne senki: se a gazdagok, se a szegények, se a férfiak tömege, se a nők, se a gyermekek. Az igazságot a tetőkről kell hirdetni. Állandóan sugalmazzák, hogy veszélyes némely dolgokat a nép tudomására hozni. Mondják: mi tudjuk, hogy ez nem igaz, de ez olyan jót tesz a népnek, sok bajt csinálna, ha megingatnánk a bizalmát. De a görbe utak, görbék maradnak, még akkor is, ha a nagy tömegek becsapására szánták, és nem egyes személyeknek. Éppen ezért mi csak egy indíttatást /szándékot/ ismerünk el: az igazság követését, melyet tudunk, akárhova is vezessen bennünket. William Kingdon Clifford
2
A nép tudatlanságát és babonáját nagymértékben az határozza meg, hogy mindig voltak és most is vannak kegyetlen emberek, akik maguk megvilágosodván értelmüket nem arra használják, amire kellene használniuk — segíteni a népet kivezetni a tudatlanság sötétjéből — hanem csak arra, hogy megszilárdítsák abban.
3
Furcsa /különös/ dolog! Minden időben a semmirekellők saját aljas teteiket igyekeztek álcázni az egyház érdekeihez való ragaszkodással, az erkölccsel vagy a hazaszeretettel. Heine
4
Óvakodjatok az elméleti /„tudós”/ emberektől, akik hosszú köpenyben szeretnek járni, és szeretik a köszöntést a nemzeti összejöveteleken, elnökölni a zsinagógákban, előkelő helyeket a lakomákon, akik felzabálják az özvegyek házát, és képmutatóan hosszan imádkoznak; ők súlyosabb ítélet alá esnek. Luk. 20. 46-47
5
Ti pedig ne hívassatok tanítómestereknek, mert egy a ti tanítómesteretek — Krisztus, ti pedig mind — testvérek vagytok; és jótevőnek /alapítónak, atyának/ se nevezetek senkit a földön, mert egy a ti gondviselőtök, aki van a mennyben; és ne hívassatok oktatóknak /nevelőknek/ se, mert egy a ti oktatótok — Krisztus. Máté 23. 8-10
6
Krisztus minden tanítása abban áll, hogy teljesítsük /valósítsuk meg/, amit ránk hagyott /bízott/. Nem azok jutnak a mennyországba, akik mondják: "Uramisten! Uramisten!", hanem azok, akik teljesítik a teremtő akaratát /szándékát/.
@
Krisztus azt tanította az embereknek, hogy isten és az ember között nem kell közvetítő. Ő tanított arra, hogy minden ember — isten gyermeke. Milyen közvetítőre lenne szükség apa és fia között?
Tartalom
Ajánlás 1
Adatok, tények Tolsztoj Lev Nyikolajevicsről, melyek az életműve szempontjából talán nem is számítanak: 1
Előhang 2
Január 01. 3
Január 02. 4
Január 03. 4
Január 04. 5
Január 05. 5
Január 06. 6
Január 07. 7
A tolvaj fia (Leskov nyomán Tolsztoj L. N. tollából) 7
Január 08. 8
Január 09. 9
Január 10. 10
Január 11. 11
Január 12. 11
Január 13. 12
Január 14. 13
A bűnbánó bűnös N. Cs. 14
Január 15. 15
Január 16. 15
Január 17. 16
Január 18. 17
Január 19. 17
Január 20. 18
Január 21. 19
A tökéletesedés 20
Január 22. 20
Január 23. 21
Január 24. 22
Január 25. 22
Január 26. 23
Január 27. 24
Január 28. 25
A keresztény tanítás lényege 26
Január 29. 28
Január 30. 29
Január 31. 29
Jegyzetem:
